Lesz elnöke Európának

Csütörtökön írják alá az Európai Unió vezetői a szervezet reformszerződését, Lisszabonban. A portugál fővárosban aláírandó szöveget már elfogadta az összes EU-t irányító szervezet, a Parlament, a Bizottság és most elfogadja a Tanács is. A szerződés lényegében megmenti a 2005-ben elbukott alkotmány néhány fontos elemét. A döntés nem hoz radikális változtatásokat, de fontos lépés az egységesülés felé. Az EU saját szervezetei és a szövetségi politika erősödik. Ezzel tovább folytatódik a nemzetállamok lebontása.

A leglátványosabb változás az lesz, hogy az Európai Uniónak 2009-től lesz egy elnöke. Most a tagállamok között féléves rotáció alapján mindig másik ország vezetője elnököl az Európai Tanácsban. A féléves forgás itt megmarad, de lesz egy ember, aki az egész Uniót összefogja, a világ előtt szimbolizálja. Elsősorban nemzetközi kapcsolatépítésben lesz szerepe, de szimbolikusan is fontos, hogy nem csak intézmények, hanem egy személy is megjeleníti majd Európát. Az elnöki intézmény bevezetése szerepelt az alkotmány-tervben is. Az elnököt a tagállamok állam- illetve kormányfői, vagyis a tanács választja majd.

Az EU-nak lesz egy kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja is. Már most hasonló funkciót tölt be Javier Solana, a NATO volt főtitkára, ám a tisztség megerősítésével tovább erősödik a tagállamok diplomáciai és katonai összefogása. Az új főmegbízott állandó helyet az Európai Bizottságban, sőt ő lesz a testület alelnöke.

Az egyre bővülő EU kezelhetősége érdekében 2014-től már nem lesz minden tagállamnak biztosa az EU kormányának számító Európai Bizottságban. Rotációs rendszerben csak a tagállamok kétharmada delegálhat egy-egy tagot. Ezzel a bizottság tovább távolodik a nemzeti érdekek képviseletétől.

Változik a szavazati rendszer az egyes tagállamok szakminisztereit és vezetőit összefogó tanácsban. Egy-egy határozat elfogadásához elég lesz a tagállamok 55 százalékának egyetértése, ha az együtt szavazók képviselik a lakosság 65 százalékát is. A tagállamok vétójoga azonban megmarad kül- és biztonságpolitikai ügyekben, illetve az unió költségvetésének elfogadásakor.

Erősödik az EU egyetlen közvetlenül választott intézményének, az Európai Parlamentnek a szerepe. Az EP érdemben beleszólhat majd az agrárpolitikába (az EU a legtöbbet erre a területre költi) és a bel- és biztonságpolitikába is.

Miközben a változtatások nagy része a közös intézményeket erősíti a tagállamok rovására, egy változtatás ezzel szemben áll: a nemzeti parlamenteknek joguk lesz ellenállniuk uniós törvényjavaslatokkal szemben. Ha a tagországok egyharmadának parlamentje ellenvetéssel él, akkor ez ugyan még nem jelenthet vétót, de különleges indoklásra kötelezi az Európai Bizottságot.

Az európai polgárok közvetlen beleszólását erősíti, hogy egymillió uniós polgár aláírásával arra lehet kényszeríteni a bizottságot, hogy foglalkozzon egy-egy kérdés uniós szabályozásával.