Totális patthelyzet a szerb választás után

Hiába tartottak Szerbiában rendkívüli parlamenti választásokat, még semmi sem dőlt el, sőt, mint azt várni lehetett, a kérdőjelek száma tovább nőtt.

A Választási Bizottság 12-én késő délután közölt információi szerint a szavazatok közel 98 százalékának összeszámlálása alapján az alábbi részeredményt tették közzé:(az első adat a megszerzett szavazatok százalékának aránya, a második a mandátumoké):

1, Az Európai Szerbiáért (Borisz Tadics) 38,75/102

2, Szerb Radikális Párt (Tomiszlav Nikolcs) 29,22/66

3, Szerbiai Demokrata Párt-Új Szerbia (Vojiszlav Kostunica) 11,34/30

4, Szerbiai Szocialista Párt (Ivica Dacsics) 7,57/20

5, Liberális Demokrata Párt (Csedomir Jovanovics) 5,30/14

A választást a Tadics vezette, európai irányultságú demokraták nyerték, győzelmük aránya némi meglepetés Koszovó elvesztésének árnyékában, de meglehet, hogy több hónapos koalíciós alkudozás következik, s nagyon is bizonytalan, hogy ez végül kormányalakítással zárul-e.

Egy biztos: Tadics köztársasági elnök felkérheti saját magát, hogy kezdjen koalíciós tárgyalásokat. Ha a liberálisokkal együtt sikerül megnyernie a várhatóan hat nemzetiségi képviselőt (köztük négy magyart) a kormány támogatására, akkor is csak 122 képviselő támogatja az új kormányt a 250 tagú képviselőházban, vagyis nincs meg a többség.

Tadics mindenkivel, csak Kostunicával nem

Hogy mit tehet Tadics, arról hétfő reggeli nyilatkozata árulkodik: a liberális demokraták mellett első helyen a radikális párti, Európát élből nem elutasító, de Koszovó elvesztésébe bele nem törődő Tomiszlav Nikolicsot említette. Ez még nem jelent ajánlatot a nagykoalícióra, de mindenképpen figyelemreméltó nyilatkozat. Ami biztos: Tadics legvégső esetben tenne ajánlatot a radikálisoknak, ha tenne egyáltalán.

Második helyen – és ez is árulkodó - Velimir Ilicset, a Kostunicával szövetséges, alpári megnyilvánulásairól hírhedt csacsaki politikust említette, akinek Új Szerbiája közös listán indult Kostunica pártjával. A liberálisokkal együtt a törékeny többséghez elég lenne néhány új szerbiás képviselő elcsábítása.

A legjellemzőbb Tadics nyilatkozatában az, hogy egykori szövetségesével, Vojiszlav Kostunica miniszterelnökkel egyáltalán nem számol miután az elmúlt hónapokban lehazugozták egymást, sőt kijelentette: Kostunica nem lehet miniszterelnök. (2007-ben a harmadik legerősebb párt vezetőjeként megkerülhetetlen volt a demokratáknak, és egyre magasabbra srófolva az árát végül miniszterelnök lett.)

Kostunica mindenkivel, csak Tadiccsal nem

Kostunica ugyan meg sem közelítette 2007-es eredményét, de a független Koszovó kikiáltása előtt még az is kérdéses volt, hogy bejutna-e egyáltalán a parlamentbe. A nemzeti retorikát meglovagolva azonban szakított a demokratákkal Koszovó ügyében, és az egykori autonóm tartománnyal kapcsolatos egységes álláspont hiányával magyarázva lemondott posztjáról, és kikényszerítette az előrehozott választásokat.

Kostunica semmilyen együttműködést nem tud elképzelni Tadiccsal, de azt is mondta, hogy a politika és az elvek kérdése fölötte áll a miniszterelnöki pozíciójának. Ez pedig sok mindent jelenthet, akár még visszatáncolást az Európa-párti demokratákhoz is.

Tadicsék esetleges kormányalakításában döntő lehet, hogy sikerül-e bevonni a néhai Milosevicsi szocialistákat a kormányzásba. Ha igen, akkor a liberális demokratákkal együtt – a hat nemzetiségi képviselő bevonásával – demokrata többségű kormánya lehet Szerbiának.

A szocialisták kisegíthetik a demokratákat

De milyenek is a szocialisták, akik a hatalomból kívül rekedve, 8 százalék körüli pártként vészelték át a vezérük bukása utáni nyolc évet? A múlttól nem tudtak elszakadni, megnyilvánulásaik ugyanakkor enyhén szólva sem markánsak. Jól jellemzi ezt a most is hangoztatott legfőbb alapelvük: az állami és a nemzeti érdekek védelme és a szociális igazságosság. Igaz újabban ehhez hozzátették: érdekeltek a privatizációs törvény, a munkával és a nyugdíjakkal kapcsolatos törvények megváltoztatásában, az ingyenes egészségügyben és oktatásban.

A szocialisták elvileg akár kívülről is támogathatnák a demokratákat – ahogy megtették ezt a szívességet egyszer már Kostunicának is. Igaz, abban az esetben nem esett túlságosan nehezükre, mivel Kostunica, jogállami keretek között ugyan, Milosevics politikájának a folytatója. Most azonban arra utaltak a szocialisták, hogy koalíciós partnerek kívánnak lenni.

A vesztesek már a koalícióról tárgyalnak

Mivel a demokrata koalíciót vezető, a választást végül is megnyerő Tadics a köztársasági elnök – most látszik, milyen fontos volt februári győzelme Nikolics fölött –, így ő ad megbízást kormányalakításra is. A vesztes radikálisok így hiába mondják, hogy készen állnak a kormányzásra, könnyen lehet, hogy nem kapnak megbízást.

Pedig a radikálisoknak nem kellene olyan fokú kényszerkoalíciót kötniük, mint a demokratáknak. A nacionalista politika, a koszovói kérdés EU által forszírozott rendezésének elutasítása lehetne az alapja a Kostunicával és a szocialistákkal kötött koalíciójuknak. De Tadics könnyen lehet, hogy inkább új választásokat ír ki a kormányalakításra törvényesen előírt határidő, három hónap múlva, mintsem belemenjen ebbe. Az más kérdés, hogy az sem oldaná meg a belpolitikai válságot, Szerbiának pedig éppen az időből van a legkevesebb.

Az is tény azonban, hogy miközben Tadics csak beszélt arról, hogy minél gyorsabban megkezdi a kormányról szóló tárgyalásokat, addig Nikolics és Kostunica hétfő délután már le is folytatták az első megbeszélést. Bár a radikálisok egyik politikusa bizakodóan nyilatkozott, azt is hozzátette, hogy egyelőre még semmi sincs lezárva. Közben olyan értesülések és elemzések jelentek meg, amelyek szerint orosz politikusok (akik sokak várakozása ellenére érdekeltek Szerbia EU integrációjában) azt szeretnék, ha ismét Tadics és Kostunica pártja lépne egymással koalícióra.

Brüsszel szinte minden áron belökné őket az EU-ba

Ezt figyelembe véve nem túl sok a remény a gyors megegyezésre, s egy ideig még várhatóan fennmarad egyfajta kettős hatalom az ügyvezető miniszterelnök Kostunica és a köztársasági elnök Tadics között. A kormányon belül, hiába Kostunica a kormányfő, az európai irányultságú miniszterek vannak többségben, a parlamentben viszont a nacionalista képviselők. Hiába írta alá például az európai stabilizációs és társulási megállapodást egy Tadics-párti miniszterelnök-helyettes, az egyezmény parlamenti ratifikációja kérdéses.

Az Európai Unió pedig szemmel láthatóan egy sor kérdésben kész szemet hunyni, csak hogy belerántsa az európai integrációba Szerbiát, stabilizálva ezzel a Nyugat-Balkánt. A háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladicsról (és pláne Radovan Karadzsicsról) például már alig-alig esik szó, miközben éppen a választási kampányba, ha úgy tetszik, durván beleavatkozva, kötötték meg az említett, vízummentességet ígérő stabilizációs és társulási megállapodást az azt ellenző Kostunica miniszterelnök háta mögött. Így vélhetően nem lesznek finnyásak akkor sem, ha a demokraták oldalára állt szocialisták szavazataival ratifikálják a megállapodást.

A magyarok a vártnál kevesebb, hetvenezer szavazatot kaptak, így a jelenlegi állás szerint négy képviselőjük lehet a belgrádi Skupstinában. Pásztor István, a Magyar Koalíció elnöke ugyan elégedett az eredménnyel, de a sikeres köztársaságielnök-választás után, ahol első szerbiai magyar elnökjelöltként 93 ezer szavazatot kapott, ez visszalépés. Különösen annak fényében, hogy Pásztorék a választás előtt hét mandátumot reméltek.