A választások háttere

Az ellenzék egyébként is megosztott, és amint lehetősége lesz a hatalom megkaparintására, azonnal kitörnek köztük azok a konfliktusok, amelyeket idáig a felszín alatt (néha már felette) munkáltak.

Draskovic-ékban sokan csalódtak

Az ellenzék sorai közt több olyan személy húzódik, akik köpönyegforgatásukkal eljátszották hitelüket a választók szemében. A kampány beindulásával az ellenzék megosztottá vált, a közös elnökjelölt állítása egyre reménytelenebb, mégis, sokan reménykednek abban, hogy Draskovic-ék hajlandóak lesznek visszalépni az utolsó pillanatban. A Vuk Draskovic vezette Szerb Megújhodási mozgalomban az ellenzéket támogató polgárok csalódtak, hiszen az 1997-es választások után sokak szerint ,,eladták magukat".

Szerb Radikális Párt: az ország mostani politikája és programunk között sok a hasonlóság.

Az ellenállás a demokrácia szimbolumává vált Szerbiában

A radikális nézeteket képviselő Szerb Radikális Párt győzelme sem biztosítja feltétlenül déli szomszédunk demokratikus állammá formálódását. A párt által jelölt Tomislav Nikolic egy belgrádi lapnak adott interjújában kijelentette: ,,Az ország mostani politikája és a pártprogram között sok a hasonlóság, de nekünk a szerb nemzet érdekeiért kell cselekednünk, nem pedig a számunkra nem létező Jugoszláviáért."

Kérdéses továbbá Montenegró sorsa és ott van még Szandzsák is. A megosztott Montenegróban (a felmérések szerint a lakosság fele a függetlenség mellett van), és a többségében muszlimok lakta Szandzsákban sem látnának szívesen egy radikális politikust. A radikálisok nem a toleranciájukról híresek, sokan harcoltak közülük Boszniában vagy Horvátországban.

Az egyesült ellenzék a nagyvárosok lakosságát kivéve nem igazán népszerű

Ha tényleg az egyesült ellenzék győz, akkor gyorsan meg kell majd barátkozniuk azzal a ténnyel is, hogy a nagyvárosok lakosságát kivéve nem igazán népszerűek. És ezt könnyen kihasználhatják a szélsőséges erők. Az értelmiségiek többsége tíz év alatt elhagyta az országot, egy 1996-os adat szerint 300 ezernél is több fiatal távozott Nyugatra. Akik visszajöttek, hogy tegyenek az országért, sokak szemében árulók, hiszen nem voltak otthon a legnehezebb pillanatokban.

A következő kérdés: képes lesz-e az az ellenzék együttműködni a nyugati hatalmakkal? Vajon a Szerbiában bujkáló háborús bűnösöket kiszolgáltatják-e a Hágai Bíróságnak és beengedik a külföldi megfigyelőket az országba? Ne felejtsük el, hogy minden szerb ember szívében ott van a NATO-beavatkozás okozta gyűlölet Nyugat iránt. Elég egy focimeccs, és a lelátókon azonnal elszabadul a pokol. (Az Eb-mérkőzéseken is tapasztalható volt, hogy Szerbia jelen pillanatban Európa első számú közellensége).

Kényes Koszovó helyzete

Szerbiában nincs olyan erő, amelyik ne ismerné el a szerbek őshazájához való jogot, ehhez mindenki ragaszkodik. Jól láthattuk a bombázások alatt, hogy egy emberként állt mindenki a gyűlölt Szlobodán mellé, hirtelen még a börtönben meghurcolt Draskovic is elfelejtette, mennyire gyűlöli a szocialistákat és vezetőjüket.

A koszovói szerbek és a Koszovóból elmenekült szerbek szavazásra való jogosultsága sem tisztázott még, Az ellenzék szerint a Szerb Szocialista Párt csak a koszovói adatok manipulálásával képes előnyhöz jutni.

Ha mégse győzne Slobodan Milosevic, nem elképzelhetetlen, hogy kirobbant egy konfliktust, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból Montenegró kiváljon. A kiválással megszűnne Jugoszlávia és ezzel a választás is érvénytelen volna. Milosevics ravaszságát mi sem mutatja jobban, hogy a demokratizálódó Kelet-Európában tíz éve tartja kezében a hatalmat, miközben az egész világgal szembeszegül.