Mivel tüzelt a homoszexuális KGB-s?

2006.11.27. 14:42
Ha valaha kiderül, hogy tényleg egy orosz kémelhárító itatott radioaktív polóniummal mérgezett teát Londonban Alekszandr Litvinyenko dezertőr orosz titkosszolgálati ügynökkel, akkor az eset csak átlagosan kreatívnak fog számítani az orosz titkosszolgálatok történetében. A KGB, valamint elődei és utódai ugyanis előszeretettel likvidáltak embereket külföldön, ehhez pedig a maga módján lenyűgöző fantáziafegyvereket fejlesztettek ki.

A két leghíresebb külföldi gyilkosságuk közül az első Lev Trockij meglékelése volt jégcsákánnyal. A mexikói száműzetésben élő, korábban népbiztosként Leninnel és Sztálinnal is bajuszt akasztó szovjet ideológust több mint egy évtizede figyelte a Smersh (A "halál a kémekre" orosz rövidítése) nevű halálbrigád Sztálin megbízásából, amikor lecsaptak rá. 1940. augusztus 21-én nem szovjet kém, hanem egy spanyol bolsevista, Ramon Mercader volt az, aki a jégcsákánnyal végzett vele mexikóvárosi lakásában.

Londonban ernyővel

Nyilván kínosnak tartották, hogy ilyen fantáziátlan fegyverrel léptek akcióba, így a csorbát egy mérgezett esernyővel köszörülték ki mintegy, amikor 1978-ben, a bolgár testvérszervezettel, a Darzsavna Szigurnoszttyal karöltve Londonban megölték Georgi Markov disszidens bolgár ellenzékit, a BBC adásrendezőjét. Markov a Waterloo Bridge-nél várt a buszra, amikor valaki (vagyis egy SMERSH-ügynök) nekiment, kicsit megbökte az ernyőjével, elnézést kért, majd továbbment, mire az ellenzéki pár órán belül meghalt. Bár az esetet legendás félinformációk övezik, az a verzió tűnik a leghitelesebbnek, hogy nem egyszerűen méregbe mártott végű ernyőről volt szó, hanem olyanról, ami a bőrt átbökve egy ricint tartalmazó platina kapszulát lőtt az áldozatba. A ricin ricinusmagból kivont erős méreg, gáz és szilárd halmazállapotban is.

Kicsik és mérgesek

A furcsa tárgyakból kilőtt mérgesgáz-patron a jelek szerint a szovjetek felségterülete volt. 1954-ben például a KGB Nikolaj Koklov nevű ügynökét azzal küldte az NSZK-ba, hogy cigisdoboz-fegyverrel végezzen Georgij Okolovics disszidenssel. A sztori furcsa vége, hogy Koklov közben megtért, és ugyan elutazott Németországba, de ott mindent elmesélt Okolovicsnak, majd figyelmezette a Nyugatot a szovjet praktikákra. A fegyver maga egy cigis doboznak álcázott szerkezet volt, ami üreges, mérges gázt tartalmazó hegyes lövedékeket lőtt ki, már amikor nem lett vallásos a kezelője.

Kedvenc ruszki eszközünk mégis a rúzspisztoly, más néven a Halál Csókja, amit a női ügynökök, illetve a homoszexuális célszemélyeket megkörnyékező férfiak - a KGB-s szlengben a "varjak" - használtak. A cucc az egyszer használatos fényképezőgépeket előlegezte meg a maga módján, hiszen egy darab 4,5 milliméteres átmérőjű golyót tudott kilőni, a rúzs negyed fordulatos eltekerésével.

Ne segíts a vak szovjetnek!

Hasonló KGB-kedvenc volt a ciángázt vagy ricinkapszulát tüzelő töltőtoll. Ugyanezt a vonalat követte a gázkilövellő pénztárca, illetve a túl segítőkész kémeket megrostáló gyilkos fehér bot. A magát vaknak tettető KGB-s egy darab fehér ragasztószalag eltávolításával helyezhette ujját az elsütőgombra. A mérges gázt rejtő lövedéket ebből a fegyverből távolabbra is pontosan lehetett kilőni. A trükkös pisztolyszerűségek fő hátránya ugyanis a pontatlanság volt, illetve - szintén a kis méret miatt - az, hogy nem lehetett hangtompítót építeni beléjük.