Alternatív eszközökkel a globális felmelegedés ellen

A légkör helyett valahova máshová kellene eregetni a cuccot.

Hétvégi amerikai látogatásán azt mondta Koidzumi japán kormányfő, hogy az Egyesült Államok nélkül ők sem írják alá a kiotói egyezményt, de "még van idő tárgyalni". Legalább 55 országnak alá kell írnia ahhoz, hogy a protokol, amely átlagosan 5 százalék kibocsátás-csökkentést ír elő az 1990-es szinthez képest, életbe lépjen. Elemzők egyetértenek abban, hogy Japán és az Egyesült Államok nélkül az egész egyezmény halottnak tekinthető.

Mást kell kitalálni?

Ez növelheti az érdeklődést az alternatív megoldások iránt - már csak azért is, mert a nagyszájú európaiak maguk sem ratifikáltak még, és sokan egyetértenek abban, hogy például a francia gazdaságnak súlyosan betenne, ha hirtelen meg kellene felelnie Kiotó követelményeinek. Európai látogatása előtt Bush szintén további kutatásokat és egyoldalú kibocsátás-csökkentéséket javasolt az egyezmény helyett, amely szerinte igazságtalan, mert felmenti a szennyezésben elsőligás Kínát és Indiát, és különben is "ártana az amerikai gazdaságnak". (Utóbbi egyébként sok energiaszakember szerint nem törvényszerű.)

Megegyezhetnénk?

Egy elképzelés - ami egyébként része Kiotónak is - lényege a kibocsátás-kereskedelem. Egy Environmental Financial Products nevű chicagói cég kitalalálta, hogy kibocsátásbörzét hoz létre, először a közép-nyugati államok közt, aztán Észak-Amerikában, 2004-től pedig világszerte. Ez bátorítaná a vállalatokat - illetve később az országokat -, hogy ilyen-olyan megoldásokkal csökkentsék kibocsátásukat, mert ezzel a börzén kreditet nyernek, amit viszont jó pénzért el tudnak adni. Például olyan cégeknek, országoknak, akiknek sehogyse megy a csökkentés. A projektbe már 25 nagyvállalat is beszállt, és hasonló Angliában is működik.

"A kibocsátás-csökkentés elsősorban egyébként is a magánszektor feladata lesz, úgyhogy egy magánszervezetek által felállított börze nagyban hozzájárulhat a megoldáshoz" - mondta Richard Sandor főszervező az ENS hírügynökségnek.

"Néha jó dolog, de gyakran csak greenwash (jólmutató kamu - a szerk.)" - kommentálja az ötletet Takács Gábor, az Energia Klub szakértője. Takács szerint érthetetlen, hogy például a Brit Nukleárisenergia (a cég neve) vagy szoftvercégek miért vesznek részt egy ilyen kibocsátás-csökkentő programban, hacsak nem azért, hogy saját image-üket "zöldre fessék". Magyarországon is kialakulóban van valami hasonló, ám valódi, szigorú szabályozás híján ez aligha működhet igazán jól - mondja.

A vízbe is eregethetnénk

Egy másik terv szerint nem a széndioxid-kibocsátást kell csökkenteni, hanem a légkör helyett valahova máshová kellene eregetni a cuccot. Mint arról a keddi Magyar Nemzet beszámolt, egy norvég elképzelés szerint a széndioxidtól meg lehetne úgy szabadulni, hogy 350-950 méter mélységben a tengerbe pumpálják. Ha elég kicsi buborékokban teszik ezt, a gáz nem emelkedik fel a felszínre, hanem feloldódik és lesüllyed. Az ötlet nem teljesen kiforrott, mert nem tudni, milyen hatással lenne a vízi élővilágra az így felsavasított víz. Ráadásul az eljárás iszonyú drága.

A konkrét kibocsátás-csökkentést megkerülő megoldásokról - mint ez is - Takács úgy vélekedik, hogy bár önmagukban jók lehetnek és kellenek is, megkerülik az alapproblémát: a szénhidrogének égetésén alapuló rendszert. Takács szerint az a gond, hogy 40-70 éven belül úgyis kifogy a kőolaj, és akkor mindenképpen át kéne gondolni a dolgokat. Jóval egyszerűbb és olcsóbb lenne ezt előbb megtenni - mondja.