Újkori orosz–magyar kapcsolatok

A törökkori Magyarország nem volt önálló tényező sem az európai, sem a világpolitikában. Sem az erdélyi fejedelmek, sem a magyarországi főurak, sem a pár évre a Felvidéken független kiskirályságot létrehozó Thököly nem voltak teljesen önállóak, erősen függtek a törököktől vagy az osztrákoktól.

Így aztán a folyamatosan a török birodalommal háborúzó cári Oroszország nem foglalkozott túlzottan sokat ezekkel a fejedelemségekkel, államalakulatokkal.

Az első varsói szerződés

Később, az 1600-as évek végén, Nagy Péter cár uralkodásától kezdve erősödik meg Oroszország igazán. Az 1700-as évekre már Európa meghatározó hatalma, partnere legfeljebb a Habsburg irányítású Bécs lehet, nem a török alól éppen felszabadított, az osztrákoknak alávetett Magyarország.

Ehhez képest rövid ideig mégis kapcsolat jön létre Nagy Péter cár és II. Rákóczi Ferenc fejedelem között. 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc kellős közepén titkos szövetséget is kötöttek Varsóban.

A szövetség azonban sohasem lépett életbe, mert Rákóczit nem választották királlyá (a magyar főnemes legmagasabb címe a vezérlő fejedelem volt). Kevesen tudják azonban, hogy a kuruc országgyűléseken megszavazott efféle tisztségeket a nemzetközi jogban azért nehéz lett volna érvényesíteni.

1848–49 leverése

1711-ben a majtényi síkon letették a kurucok a fegyvert, és ezzel Magyarország betagozódott a Habsburg-birodalomba. Valóban önálló politizálásra ezután csak a reformkor idején, az 1800-as évek közepén kerül sor. Ekkoriban viszont már felerősödőben van a magyar nacionalizmus, ami ütközik a pánszlávizmussal, vagyis az orosz, szerb, horvát vagy éppen cseh és szlovák politikusoknak a szláv népek összefogásán alapuló eszméivel.

A hivatalos cári politika csak eszközként használja a pánszlávizmust, Szentpétervár puszta hatalmi célokat követ. A cár Bécs erős szövetségese, a Szent Szövetség keretei között próbálja fenntartani a status quót, vagyis bebetonozni, ha kellett, erőszakkal is, a monarchiákat Európában.

Ezt a törekvést zavarja meg az 1848-as forradalmi hullám, amelynek legszívósabb ellenállási góca éppen Magyarország volt. A Habsburgok egymaguk nem is bírtak el a Kossuth irányította magyarokkal, ezért az 1848 decemberében trónra lépő új osztrák császár, Ferenc József kénytelen volt a leghatalmasabb szárazföldi hadsereggel rendelkező oroszoktól segítséget kérni a magyar szabadságharc leveréséhez. 1849-ben Paskievics (Paszkevics) herceg vezetésével nagy létszámú orosz egységek árasztották el Magyarországot, és végül a magyarok 1849-ben Világosnál le is tették a fegyvert a számbelileg óriási fölényben lévő cári és császári hadseregek előtt.

Bécs csendes árulása

Később viszont kiéleződött Bécs és a cári udvar viszonya, minthogy Ausztria nem állt az oroszok mellé a krími háború (1853–56) idején. Vagyis Ferenc József nem viszonozta a cár segítségét, amikor az oroszokra az angolok és a franciák is rátámadtak, a szokásos török elleni küzdelmek közepette.

Oroszország ezután egyre önállóbban lépett fel a Balkánon, ahol a délszláv népek védelmére hivatkozva próbált kijutni a tengerszorosokhoz, a Dardanellákhoz, illetve a Boszporuszhoz. Vagyis a cárnak kapóra jött a pánszlávista ideológia, a melegtengeri kikötők megszerzéséhez éppen jól illett a délszlávok megóvása.

Magyarország, a kvázinagyhatalom

A tengerszorosok megszerzéséhez legközelebb talán 1877-78-ban állt Oroszország. A cár seregei az elvesztett krími háború után húsz évvel – Bulgária felszabadítására hivatkozva – már Isztambul falainál álltak, de angol, francia nyomásra végül visszavonták az orosz csapatokat a török főváros alól.

Ekkorra már megalakult az Osztrák–Magyar Monarchia, amelynek külügyminisztere a magyar Andrássy Gyula volt. Az oroszellenes politikájáról ismert Andrássy az 1878-as berlini kongresszuson aktívan beleszólhatott az új balkáni határok kialakításába, és német–angol nyomásra nem is engedett a cártól függő Bulgáriának. Vagyis az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztereként, az orosz befolyástól tartva, Andrássy elnyomta a bolgár törekvéseket. Ugyanez a helyzet később kísértetiesen megismétlődik egy Trianon nevű helyen, amikor majd Magyarország áll tehetetlenül a nagyhatalmaknak kiszolgáltatva, és hiába hivatkozik etnikai-nemzetiségi szempontokra vagy a területi integritás megőrzésére.

Trianon persze már az első világháború lezárása lesz. Az első világégésben egyébként Magyarország mint a Monarchia része a németek szövetségeseként Oroszország ellen harcol.

Tisza tudta, hogy nem nyerhet a világháborúban

Magyarország annak ellenére lépett be a világháborúba, hogy a miniszterelnök, Tisza István tudta: ha vesztünk, senki sem fog kegyelmezni a nemzetiségekkel türelmetlen kormánynak, ha viszont nyerünk, akkor újabb nemzetiségi területeket szerez a Monarchia, tovább rontva a német és a magyar népesség arányát az összbirodalmon belül, és még instabilabbá válik a dualisztikus rendszer.

A világháború keleti frontján a legvéresebb csaták Przemyśl környékén zajlanak az oroszokkal, itt körülbelül egymillió ember esik áldozatul. A háborút a Monarchia vesztesként zárja, Oroszországban pedig megbukik a cárizmus, a bolsevikok veszik át a hatalmat.

Kisantant és cordon sanitaire

A győztes nyugati antanthatalmak könnyed vonásokkal rajzolják át a kelet-európai határokat. Létrehozzák a cordon sanitaire-t a közben Szovjet-Oroszországnak átnevezett államalakulat körül (Lengyelország, Csehszlovákia, Románia alkotja a keleti „védőzónát”).

Magyarország körül a kisantant körvonalazódik a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (későbbi Jugoszlávia), Nagy-Románia és Csehszlovákia részvételével. Ebbe Szovjet-Oroszországnak nincs sok beleszólása, mint ahogy Lenin sem segített katonailag a magyar Tanácsköztársaságnak, a 1919-ben rövid ideig regnáló kommunista diktatúrának.

Trianon és következményei

Trianonban Magyarország elveszítette területe kétharmadát, lakosságának több mint a felét. Az 1920-ban megerősödő Horthy-rendszer a határrevíziót tűzte ki legfőbb céljául. Ennek az álomnak a valóra váltása csak Hitler 30-as évekbeli megerősödése nyomán került kézzel fogható közelségbe.

Magyarország két hitlerista „rendezés” nyomán előbb 1938-ban Csehszlovákiából kapott, illetve 1939-ben szerzett vissza – némi erővel – bizonyos részeket, majd Hitler a második bécsi döntéssel Észak-Erdélyt is visszaadta 1940-ben.

Horthy megtarthatta volna Erdélyt?

Pedig 1941-ben, mielőtt Magyarország hadat üzent volna a Szovjetuniónak, Sztálin azt üzente Horthynak, hogy megtarthatja Erdélyt, ha kimarad a Moszkva elleni támadásból. (Horthy emlékirataiban azt állítja, hogy nem kapta meg az üzenetet, illetve félreértelmezve továbbították neki.)

Horthyt egyébként Hitler sem kérte 1941-ben a szovjetek elleni katonai akcióban való közvetlen részvételre. Ám a magyar vezetés nem akart lemaradni a románok mögött, akikkel Erdélyért versengett.

A Don-kanyartól az Árpád-vonalig

Így a magyar II. hadsereg is ott volt 1943-ban a Don-kanyarban, amikor januárban Urivnál és Scsucsjénél a szovjetek áttörték a védelmi vonalat. A a gyengén felszerelt magyar hadsereg alig tudott ellenállást tanúsítani, a százezret is meghaladta a halottak, a sebesültek, az eltűntek és a hadifoglyok száma.

Ezután a szovjetek előrenyomulása folyamatos volt. Az Árpád-vonalnál, a Kárpátok keleti oldalán fennakadtak ugyan egy időre, de a románok 1944 augusztusi átállása a magyar sáncot védhetetlenné tette délről.

Sikertelen kiugrási kísérlet, Budapest pusztulása

Innen folyamatos visszavonulás következett, kisebb-nagyobb ellentámadásokkal fűszerezve. Az értelmetlen ellenállás nyomán Budapest jelentős része romba dőlt. A háborút Horthy sem tudta megakadályozni: 1944. október 15-én megpróbált kiugrani a német szövetségből, de a németek végül fia elrablásával megzsarolták, és önként átadta kormányzói hatalmát a németek bábjának, Szálasi Ferenc „nemzetvezetőnek”.

A nyilas vezér jelszava a „Kitartás!” volt. Ennek értelme nem sok volt, viszont szörnyű pusztítást eredményezett, Magyarországot pedig a szovjetek legyőzött államként szállták meg 1944–45-ben.

A szovjet övezetben

Ezután az oroszok a jaltai orosz–amerikai–brit nagyhatalmi megállapodásokat némileg módosítva, teljes ellenőrzésük alá vonták Magyarországot (eredetileg az angolok is szerettek volna némi befolyást itt, de a briteknek végül fontosabb volt, hogy Görögországban biztosítsák pozícióikat).

A szovjet csapatok az 1990-es évek elejéig Magyarországon maradtak. Az ország nem nyerte vissza teljesen függetlenségét, 1949-ben csatlakozott a keleti gazdasági rendszerhez, a KGST-hez, 1955-ben csatlakozott a katonai együttműködéshez, a Varsói Szerződéshez.

1945 és 1948 között politikai és választási manipulációkkal a szovjetek és magyar kommunista szövetségeseik felmorzsolták a magyar demokratikus pártokat, és saját embereiket ültették az ország élére. Ez a diktatórikus Rákosi-rendszer bukott meg 1956-ban, a forradalom kitörésével.

Az újabb szabadságharc leverése

A szabadságharcba torkolló megmozdulásokat végül szovjet csapatok verték le, és kegyetlen megtorlás következett, amely 1958-ban érte el a tragikus csúcspontját Nagy Imre kivégzésével.

Ezután azt a fajta totális diktatúrát már nem állíthatták tartósan vissza, amely 1949–53 között jellemezte Magyarországot. A Kádár-rendszer a hatvanas évektől egyre puhább szisztémát épített ki, amely végül a szovjet nagyhatalom 1989-es bukásáig maradt fenn. A szovjet csapatok is elhagyták Magyarországot, amely a rendszerváltással visszanyerte függetlenségét.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!