Gyurcsány neve jeges esőt hozott Marosvásárhelyre

A marosvásárhelyi március 15-i ünnepség alaphangját Funar, az egykori kolozsvári polgármester adta meg azzal, hogy a magyarok valami szörnyűségre, Székelyföld autonómiájának kikiáltására készülnek.

A területi autonómia a jelentős kisebbséggel rendelkező többségi nemzeteknél az első lépést jelenti az elszakadás felé, legyen szó a mai Szlovákiáról vagy Romániáról, ahol egy tömbben él jelentős magyarság, de – ne legyenek kétségeink – így volt ez a Kiegyezés utáni Magyarországon is, csakhogy akkor a szláv népek és a románok önrendelkezésétől féltek funari, slotai, seselji hévvel eleink, tisztelet a kivételnek.

Marosvásárhelyen semmi sem utalt arra, hogy a helyi magyarok a területi autonómia kikiáltására készülnének. A több ezer ünneplő idén is egy lakótelep kellős közepén, a székely vértanúk emlékoszlopánál gyűlt össze.

Hogy Marosvásárhely ma már nem jelentős magyar többségű város, az Ceausescu nemzetiségi politikájának eredménye. A kivégzett vezér ugyanis ilyen lakótelepekre költöztetett be az óromán részekről sok-sok románt. A legutóbbi helyhatósági választáson a magyar polgármesterjelölt elbukott, nem kis megdöbbenést keltve ezzel a helyi magyarság soraiban. A reváns azonban most májusban jöhet, de erről majd kicsit később.

Kik is azok a székely vértanúk? 1854. március 10-én a lakótelep helyén elterülő Postaréten végeztek ki Habsburg-ellenes összeesküvőket.

Az ünnepséget az RMDSZ szervezte, a magyar és az EU-s zászló mellett a párt emblémáját ábrázoló zászlócskákat osztogattak. A sokáig egyetlen romániai magyar párt fellegvára Marosvásárhely, a tavaly novemberi európai parlamenti választást is innen követték nyomon a párt vezetői, miközben Tőkés László Nagyváradon figyelte az eredményeket.

A helyi Népújság kiemelt helyen foglalkozik azzal, hogy pénteken jogerős lett a Magyar Polgári Párt bejegyzése, és ezzel eldőlt, hogy Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester pártja indulhat a helyhatósági választáson. A lap különben az RMDSZ-es ünnepséget nem harangozta be.

A műsorvezető felvezetőszövegébe egy piros-fehér-zöld szalagot viselő férfi szólt bele: először csak annyit mondott, hogy hep-hep, majd románul kezdett kiabálni, sűrűn emlegetve Ceausescut. Az RMDSZ-es biztonsági emberek elvezették a lakótelepi játszótér felé, majd gyaníthatóan átadták a rendezvényt elég nagy számban biztosító rendőröknek, akiknekt a forgalomirányításon kívül egyéb dolgok nem volt.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke az 1990-es márciust elevenítette fel. Marosvásárhelyen ez ilyenkor kötelező topic. A magyarok és románok között kitört zavargásoknak három román és két magyar halottja és 278 sérültje volt, a két éve elhunyt Sütő Andrást olyan súlyosan megverték, hogy fél szemére megvakult. Nagy szerencse és kisebbfajta csoda, hogy az események nem torkolltak még nagyobb vérengzésbe. (A magyar taxis, aki az ünnepségre vitt minket, 18 évesen az első sorokban tüntetett, amikor a románok fejszéket hajigáltak a tömegbe.)

Markó a beszédében fájlalta, hogy a mai napig nem kértek bocsánatot az akkor történtekért, azóta is sunyítanak a bűnösök, miközben a legsötétebb terrorcselekményeket is vállalni szokta valaki. A magyarok akkor csak nyelvüket és az iskolájukat akarták visszakapni, és joggal gondolták, hogy a 89-es forradalom után erre lesz lehetőségük.

Az RMDSZ-elnöknek még két fontos bejelentése volt. Azt akarja, hogy a helyhatósági választás után ismét magyar polgármester irányítsa a várost, ezért Borbély Lászlót, a bukaresti kormány tagját indítja pártja a választáson. ("Szép miniszternek lenni Bukarestben, de fontosabb polgármesternek lenni Marosvásárhelyen.")

A másik az autonómia iránti igény, amit különben leginkább választások előtt vesz elő szívesen az RMDSZ. Ennek kapcsán beszélt Koszovóról, ahol valamikor egy autonómia keretei között lett volna lehetőség szerbek és albánok békés egymás mellett élésére, de a szerbek terrorja, majd a kölcsönös erőszak ezt megakadályozta. ("Mi nem akarjuk az országot szétrobbantani.")

Sok minden megváltozott Marosvásárhelyen 1990 óta. A román és a magyar miniszterelnök üdvözlő levelének felolvasása előtt figyelmeztették a hallgatóságot: "Ünnephez méltó módon hallgassuk mindkettőjüket." Ez magyarul azt jelentette: "Ne fütyüljék ki a Gyurcsány Ferenc üdvözletét felolvasó bukaresti magyar nagykövetet.

És tényleg: a román miniszterelnök szavait illendően megtapsolták, a magyar miniszterelnökét már inkább ímmel-ámmal, és volt egy kis fújolás, egy kis fütyülés is.

Egyébként ekkor borult el az ég, a fákról tavaly elszáradt terméseket fújt a tömegbe a szél, jónéhány fokot esett a hőmérséklet, és az égből jeges eső kezdett hullani.

A nap csak az ünnepség végére sütött ki ismét, amikor a tömeg elénekelte a magyar és a székely himnuszt. És Marosvásárhelyen valahogy mindkettő nagyon másképp hangzik, mint Budapesten.