Amerika egyik legsötétebb pillanata

Negyven éve, 1968. március 16-án a 23. "Americal" gyalogsági hadosztály 20. ezred 1. zászlóaljának C (Charlie) százada legalább 347, más becslések szerint 504 vietnami öreget, gyereket és nőt mészárolt le a dél-vietnami Sunmy településcsoport egyik falvában, My Laiban. Ez az amerikai hadsereg történetének legbrutálisabb ismert háborús bűncselekménye. A mészárlásra másfél évvel később derült fény, az első, egyben egyetlen ítéletet három évvel a mészárlás után hozták meg. A Charlie század első szakaszának parancsnokát, William Calley főhadnagyot életfogytiglani börtönre ítélték, de büntetését több körben enyhítették, így ő is csak három és fél évet töltött házi őrizetben.

"Pinkville"

Az Americal hadosztályt 1967-ben dobták át Vietnamba. Az amerikaiak éppen a legnehezebb pillanataikat élték meg az országban, 1968 januárjában kezdte meg az észak-vietnami hadsereg a sorsfordító Tet-offenzívát. Dél-Vietnam északi részén, Quang Ngai tartományban gyakorlatilag kicsúszott az ellenőrzés a helyi erők és az amerikaiak kezéből. Itt feküdt Sonmy, vagy ahogy az amerikaiak hívták, Pinkville is. A kis település a vietkong (VC) bázisa volt, az itt szolgáló Charlie század januártól szinte minden nap veszteségeket szenvedett az aknák, csapdák miatt.

Az Americal hadosztály Frank Barker alezredes irányítása alatt különítményt szervezett a gerillatevékenység felszámolására. A célra az első zászlóalj három századát, köztük a Charlie-t jelölték ki. A jelszó a "kutasd fel és öld meg" (Search and Destroy, S&D) volt.

Az S&D brutális válasz volt egy brutális kihívásra. A VC nem viccelt, akár gyermekekre is kézigránátokat szereltek, hogy azok magukat felrobbantva tizedelhessék az amerikaiakat. A Charlie század március 14-én súlyos veszteséget szenvedett, több emberük megsérült, egy népszerű őrmester életét vesztette a vietkongok rajtaütésében.

Ebben a lelkiállapotban kapták meg új megbízásukat 1968. március 15-én az esti órákban. Az eligazítást a századparancsnok, Ernest Medina százados tartotta. A terv szerint a Charlie század reggel hétkor ütött volna rajta Pinkville-en, amikor a civilek már elhagyták a falut, így csak a vietkongok vagy szimpatizánsaik lehettek volna a településen. A feladat egyszerű volt, elpusztítani mindent, ami él, lerombolni mindent ami áll. A résztvevők ellentmondásosan emlékeznek arra, hogy vajon a nők és gyerekek megölésére is utasítást kaptak-e; Medina később, a bírósági meghallgatásán tagadta, hogy direkt utasítást adott volna meggyilkolásukra.

Ugyanakkor a hivatalos parancs 1967 óta "szabad tüzi zónának" minősítette Quang Ngai tartományt, azaz az amerikaiak bármire tüzet nyithattak, ami veszélyesnek tűnt.

A mészárlás

A terv szerint My Lait a különítmény Alfa és Bravo százada karolta át, hogy elvágják a menekülők útját, miközben a Charlie század első és második szakasza behatolva elpusztította az ellenséget. A Charlie század landolása előtt a tüzérség és a légierő készítette elő a terepet. Mire az első katona földet ért reggel 7 óra 22 perckor, minden épeszű vietkong messzire menekült már.

Azaz, az első szakasz William Calley főhadnagy vezetésével már csak öregekkel, nőkkel és gyerekekkel találta magát szembe. "Egyáltalán nem ütköztünk ellenállásba, egész nap összesen három lőfegyvert találtunk csupán. Egyáltalán nem szenvedtünk veszteségeket. Tény, hogy egyetlen katonakorú férfival sem találkoztunk" - emlékezett vissza később Michael Berndhart őrmester.

A tények nem zavarták Calley főhadnagyot. A 24 éves fiatalember nem volt túl brilliáns elme, 20 évesen kibukott a főiskoláról és hiába jelentkezett a hadseregbe, hallásproblémák miatt kiszórták. Két évvel később azonban besorozták, ő pedig a front helyett a tisztképzőt választotta. Hogy hogyan végezhette el, az emberei számára rejtély volt. Századának katonái nem értették, ki láthatta meg Calley-ben a tisztnek valót, aki még térképet sem tudott olvasni. Annyira népszerűtlen volt, hogy alakulatának több tagja a meggyilkolását tervezte.

Calley az első szakasz parancsnoka volt, emberei hatoltak be elsőként a faluba. Nem érte őket támadás, a vietnamiak egyhelyben állva várták a katonákat. Tudták, ha szaladnak, lelövik őket. A katonák elkezdték begyűjteni a falubelieket, kihallgatásra. Aztán váratlanul elszabadult a pokol. Calley szakaszának egyik fiatal katonája minden előzmény nélkül bajonettjével halálra szurkált egy idős férfit, majd egy másikat a kútba hajított és kézigránátot dobott utána. Pillanatokkal később egy csapat katona imádkozó nők és gyerekek csoportjára támadt, közeli fejlövésekkel kivégezve valamennyiüket.

A szakasz néhány katonája eközben mintegy nyolcvan falusit, öreget, nőt és gyereket terelt egybe. "Ugye tudjátok, mi a dolgotok" - fordult Calley főhadnagy két katonájához, Paul Meadlóhoz és Dennis Contihoz. Meadlo, későbbi bírósági vallomása szerint, azt hitte, csak őriznie kell a foglyokat. Pár perccel később a visszatérő Calley már egyértelműbb volt. "Kukába velük" - adta ki az újabb utasítást, majd amikor Conti megtagadta a parancsot, Meadlo pedig hezitált, maga nyitott tüzet rájuk. Meadlo és mások vallomása szerint négy-öt tárat, nyolcvan-száz golyót eresztett a gödörben várakozókra. Ezt később több egybegyűjtött csoporttal megismételte. A szemtanúk szerint a második csoportnál már nem utasította az embereit, maga kezdett tüzelni.

Fél tizenegyre gyakorlatilag az egész falut kiirtották. A századparancsnok, Medina százados - aki egy-másfél órával korábban maga végzett egy vietnami nővel - ekkor rendelt el tűzszünetet, mivel eddigre már egy helikopterpilóta, Hugh Thompson értesítette feletteseit a mészárlásról. Thompson felderítőrepüléseket végzett az akció támogatására, amikor szemet szúrt neki, hogy a falu terein halmokban fekszenek a szemmel láthatóan civil áldozatok. Helikopterével leszállt, és többeket maga mentett meg a lemészárlástól. Géppuskásainak parancsba adta, hogy nyissanak tüzet amerikai bajtársaikra, ha azok civilekre mernének lőni.

Eltussolás

Az áldozatok teste még ki sem hűlt, amikor a hadsereg már elkezdte az ügy eltussolását. Medina százados összehívta szakaszparancsnokait, hogy jelentést tegyenek az áldozatokról. "Amíg elég nagy számot mondtunk, mindenki elégedett volt" - vallotta későbbi bírósági tárgyalásán Calley főhadnagy. A sajtóhoz is eljuttatott hivatalos összegzés szerint My Lai hatalmas katonai győzelem volt, 128 vietkong harcost őltek meg, igaz, volt huszonkét civil áldozat is.

Hugh Thompson jelentését elsüllyesztették, Bernhardt őrmestert, aki nem vett részt a mészárlásban és jelenteni akarta a tapasztaltakat, Medina személyesen fenyegette meg. Bernhardtnak a következő egy évben nem engedték meg, hogy elhagyja az alakulatot, és rendszeresen a legveszélyesebb feladatokat osztották rá, de így is túlélte Vietnamot.

Hogy az ügy mégis nyilvánosságra került, azt Ron Ridenhournak köszönhetjük. Ridenhourt 1967-ben sorozták be, az Americal hadosztályi mélységi felderítő egységéhez került. Az egységet a hadosztály feltöltetlensége miatt a behajózás előtt feloszlatták, harminc katonájának nagy részét a Charlie századhoz osztották be. Ridenhour más beosztást kapott, egy olyan felderítőhelikopter géppuskása lett, amilyennel Hugh Thompson is repült. Egy hónappal My Lai után a hadosztályt feltöltötték annyira, hogy újra felállítsák a mélységi felderítő egységet, így találkozhatott a Charlie századot megjárt régi cimboráival.

Hallva elbeszéléseiket nyomozásba kezdett. Leellenőrizte barátai állításainak hitelét, majd vietnami szolgálata végeztével levelet írt az elnöknek, a hadsereg vezetésének és egy tucatnyi kongresszusi képviselőnek. Bár a legtöbben semmibe vették részletes, tényekkel alátámasztott beszámolóját, Mo Udall, a Demokrata párt arizonai képviselője kiharcolta a kongresszusi vizsgálatot. 1969. november 12-én pedig a Harper's Bazar lehozta Seymour Hersh tényfeltáró írását, egy hét múlva pedig az összes valamire való amerikai hetilap a címlapján foglalkozott a mészárlással. Hersh 1968-ban a békepárti demokrata elnökjelölt, Eugene McCarthy sajtótitkára volt, a My Lai-i mészárlásról szóló beszámolójáért 1970-ben Pulitzer-díjat kapott. 2004-ben ő robbantotta ki a botrányt az Abu Gréb-i börtönben zajló kínzások ügyében, 2006-ban pedig beszámolt a Pentagon Irán elleni háborús terveiről, melyekben az atomfegyver bevetése is felmerült.

My Lai hatalmas törést okozott az amerikai társadalomban. A történet és a kapcsolódó bírósági eljárások hatására fordult szembe a közvélemény többsége a háborúval, gyakorlatilag My Laitól eredeztethető az Egyesült Államokat a mai napig jellemző konzervatív-liberális megosztottság.

Mégis, az ügyben indított vizsgálatok igencsak visszás eredménnyel zárultak. Összesen tizennégy ember ellen emeltek vádat - a közkatonák többsége ellen nem, mert a vizsgálatok idejére már leszereltek, így nem állíthatták őket haditörvényszék elé. A tizennégy vádlottból végül csak Calley főhadnagyot ítélték el 22 civil szándékos meggyilkolása miatt.

Calley, aki vallomása alapján meglehetősen szűk látókörű, ignoráns ember volt, annak belátására is képtelen, hogy egy csecsemőt tartó nő aligha tekinthető ellenséges személynek, az első ítélet alapján életfogytiglani börtönt kapott. Ezt már a másodfokú bíróság húsz év börtönre enyhítette - ez végső soron azt jelentette, hogy hat év után szabadulhat. Két nappal azután, hogy börtönbe vonult, Nixon elnök személyesen rendelte el, hogy Calleyt házi őrizetbe vegyék, végül csak három és fél évig "raboskodott" georgiai szolgálati lakásában.

Nixon azért dönthetett Calley elengedéséről, mert a közvélemény elsöprő többsége ellenezte az ítéletet. Az AP akkori felmérése szerint a megkérdezettek 78% nem értett egyet az életfogytiglani ítélettel, 51% gondolta úgy, hogy Nixonnak kegyelmet kéne adnia a főhadnagynak. Igaz, 56 százalékuk azért utasította el az ítéletet, mert úgy vélték, Calleyből bűnbakot csináltak, miközben mások is felelősek a történtekért.

De a bíróság másnál nem állapított meg felelősséget. Medina századost még a vietnami nő jól dokumentált meggyilkolásának vádja alól is felmentették, és elfogadták azon állítását is, hogy nem adott direkt parancsot a civilek kivégzésére, ahogy azt is, hogy csak fél tizenegykor értesült beosztottjai túlkapásairól - igaz, a hazugságvizsgálat szerint valójában reggel nyolc és fél tíz között már tudnia kellett az atrocitásokról.

Megjegyeznénk, hogy Medina felmentése teljesen ellentmond a nürnbergi ítéletek normarendszerének, ami sem azt nem fogadta el mentségként, ha valaki parancsra cselekedett, sem azt, ha egy parancsnok pusztán azért nem tett semmit a törvénysértések megakadályozásáért, mert nem tudott a történtekről. A bírósági eljárásokat még a Pentagon hivatalos vizsgálatát vezető altábornagy, William Peers is "szerecsenmosdatásnak" minősítette.

Az amerikai katonák március 16-án, 11 órakor megebédeltek a hullák hegyei között. Néhányuk, mert zavarta őket a még élők nyögdécselése, körbejárta a gödröket és bevégezte a gyilkosságokat. Hamarosan helikopterek érkeztek és elszállították a Charlie századot. Este a vietkong visszatért a faluba, és a túlélők segítségével eltemették az áldozatokat. A síroknál vietkong parancsnokok mondtak beszédeket. Azok a falusiak, akik addig nem voltak kommunisták, aznap kommunistává lettek.

Az Americal hadosztály a háború végéig Vietnamban szolgált, egyik ezrede volt az utolsó alakulat, amit kivontak az országból 1973-ban.