További Külföld cikkek
- Megszólalt az iráni elnök kabinetfőnöke, ezt történt a helikopter lezuhanása előtti pillanatokban
- Az izraeli hatóságok lefoglalták az AP hírügynökség felszereléseit
- Politico: váratlan fordulat Ukrajna EU-tagságánál, Magyarország lehet a kulcs
- Zelenszkij már nem elnöke Ukrajnának, de akkor ki vezeti az országot?
- Erős turbulencia miatt meghalt egy utas a Singapore Airlines járatán
Egy évvel az elnökválasztás előtt az amerikai sajtó biztosra vette, hogy a demokrata Hillary Clinton fog megküzdeni a republikánus Rudy Giulianival. Hogy a dolgok ennyire másként alakultak, az már sejteti, milyen izgalmas kampányon is vagyunk túl. Hiszen a legyőzhetetlennek hitt Clintont a szinte semmiből érkező Barack Obama hosszúra nyúló küzdelemben, de már gyakorlatilag februárban legyőzte a párt előválasztásán, míg Giuliani bele se tudott szólni a republikánusok háziversenyébe, amit végül John McCain nyert meggyőző fölénnyel, és már márciusban bebiztosította jelöltségét.
Feltámadás New Hampshire-ben
Az a John McCain, akinek a kampányát először tavaly augusztusban temette el az amerikai sajtó. A 72 éves arizonai szenátor nem is tűnt túl esélyesnek. A pártja fősodrától balra álló politikus meglehetősen rossz viszonyban volt a párt bázisával, a keresztény jobboldallal, amelynek emblematikus figuráit sikertelen, a 2000. évi elnökválasztási kampányában megosztó szélsőségeseknek nevezte. 2000-ben McCain az első előválasztásokon még esélyesnek tűnt, de aztán George W. Bush kampánystábja némi mocskolódással kikészítette. Az előjelek nem voltak kedvezők. Alig volt pénze, támogatottsága kifejezetten alacsony volt. Tavaly augusztusban már-már úgy tűnt, hogy már az első, iowai kaukusz előtt kiszáll a versenyből.
Iowában nem is termett babér a számára. Egyedüli jelöltként, elveihez ragaszkodva bírálta az agrártámogatási rendszert és a bioüzemanyagok állami dotációját abban az államban, ahol szinte mindenki a bioüzemanyag iránt államilag gerjesztett túlkereslet miatt csillagászati összegekbe kerülő kukorica termesztéséből él. Nyilván nem nyerhetett, de harmadik helyével már megmutatta erejét, ráadásul szerencséje is volt. Legnagyobb potenciális ellenfele, Mitt Romney váratlan vereséget szenvedett az addig teljesen esélytelennek tartott Mike Huckabee tiszteletestől. New Hampshire-ben, második otthonában - ahol az emberek Bombázd Iránt, szavazz McCainre táblákkal ünnepelték a republikánus jelöltek leghéjábbikát - már sima győzelmet aratott, és innen már egyenes út vezetett a győzelemig. Bár az előzetes okoskodások Rudy Giuliani sikerét jósolták, a volt New York-i polgármester eltaktikázta magát. Mire Floridában versenybe szállt, már nyilvánvaló volt, hogy a republikánus jelöltségre igazán csak a volt massachusettsi kormányzó, Mitt Romney, vagy McCain esélyes.
Kettejük közül a konvencionális logika alapján Romney-nak kellett volna nyernie. A kormányzóként sikeres Romney konzervatív pedigréje makulátlan volt, milliárdos gazdasági szakemberként a valós életben is bizonyított már. De nem tudta elhitetni magáról, hogy ő a tökéletes választás. Mormon vallása tüske volt a keresztény jobboldal szemében, így a bázis szavazatai eleinte megoszlottak közte és Huckabee között. McCain pedig nevető harmadikként a február eleji szuperkedden besöpörte a jelöltséget. Romney vissza is lépett, Huckabee még egy ideig próbálkozott - valószínűleg már inkább a saját jövőjét építgetve. McCain márciusban már hivatalosan is elnyerte a jelöltséget, és hátradőlve várta, hogy Clintonnal vagy Obamával kell-e megküzdenie novemberben.
Lefutott meccs
Hiszen a demokratáknál közben minden idők egyik legkeményebb előválasztási kampánya bontakozott ki. 2000-ben Al Gore, 2004-ben John Kerry bukott el egy előzetesen elveszíthetetlennek tűnő választást, és 2006-ban a demokraták többségbe kerültek a képviselőházban, és két független támogatásával a szenátust is ellenőrzik. Bush népszerűségi indexe 30 százalék körüli volt, a republikánusokat a nagyon népszerűtlen iraki háború is terhelte. Rég nem látott esélyt jelentett ez a kongresszusi többség növelésére és az elnökség elnyerésére, ami lehetőséget teremtene a demokraták elképzeléseinek akadálymentes megvalósítására.
Hillary Clinton legyőzhetetlennek tűnt. Már 2004-ben is rebesgették jelölését, de tartotta magát választóinak tett ígéretéhez - kitölti teljes első szenátori ciklusát. Országosan magasan vezetett a demokrata jelöltek versenyében, Giulianival szemben szoros eredményeket mutattak a felmérések. Az amerikai sajtó tényként kezelte előválasztási győzelmét. Két jelölt azért még kiemelkedett a mezőnyből. John Edwards, a négy évvel ezelőtti alelnökjelölt, és a 2004-es demokrata elnökjelölő konvenció sztárja, Barack Obama. Edwards 2004-ben iowai második helyével alapozta meg alelnökjelöltségét, most is bízhatott az erős kezdésben. Célcsoportja ugyanaz a kékgalléros alsó-középosztály volt, mint Clintoné, és a csoport kulturális konzervativizmusa teremtett némi esélyt Edwardsnak egy nővel szemben.
Barack Obama rejtélyesebb volt. 2004-ben a teljes ismeretlenségből lett országos sztár a demokrata konvención elmondott beszéde után. Jellemző, hogy a kiélezett elnökválasztás közvetítésén Obama azon kevés újonnan megválasztott szenátor egyike volt, akinek sikerével kiemelten foglalkozott az amerikai sajtó. És erős csapat kezdett gyűlni köré. De ismertségben és népszerűségben messze elmaradt Clintontól, az amerikai sajtó nem is számolt vele komolyabban. (Az európai újságok ellenben már a kezdetben kiemelten kezelték.)
Minden Clinton mellett szólt. Férje egykori csapatára építve igazi sztárok intézték kampányát. A párt gépezete teljes egészében mögötte állt. Aztán decemberben elkezdtek kijönni az iowai közvélemény-kutatások, amelyek Obama győzelmét sejtették. És Barack Obama győzött is, 37,6 százalékot szerzett, Clintont még a nyolc százalékkal lemaradó Edwards is megverte egy hajszállal. Az iowai győzelem megmutatta az Obama-kampány erejét. Iowában kaukuszt tartanak, a szabályok szerint a jelöltek támogatóinak adott időpontban kell megjelenniük egy helyen. Ez nagy szervezést igényel, és Obama lelkes fiatal csapata nagyon jó szervezőnek bizonyult. Hamarosan bebizonyosodott, hogy Obama valóban erre a mozgalommá dagadó önkéntes seregre támaszkodik. Remekül használta az internetet, többmilliós szociális hálózatot épített ki, amely kicsi, de nagyszámú és folyamatos felajánlásaival korábban sosem látott pénzösszegekkel támogatta kampányát.
Harc a végsőkig
Persze Clintont ekkor még nem lehetett leírni, bár a kutatások már New Hampshire-ben is Obama győzelmét sejtették. De Hillary az utolsó pillanatban fordított. Az előválasztási naptár azonban nem kedvezett neki. Ugyan Nevadában végül hozta a papírformát, de az Obamának kedvező demográfiájú Dél-Karolinában (a dél-karolinai demokraták javarészt afroamerikaiak, a fehérek között pedig sok az urbánus fiatal) nagyon kikapott. A kékgalléros Michiganben és a szintén inkább neki kedvező Floridában tartott előválasztások eredményét a szavazás túl korai időpontja miatt a Demokrata Párt figyelmen kívül hagyta. A február eleji szuperkedd előtt már megmutatkoztak a zavarok a Clinton-kampányban. A stáb pénzszűkébe került, a vezető stratégák a nagy nyilvánosság előtt vitatkoztak egymással. Szuperkedden végül döntetlen született - Clinton ugyan kaliforniai és New York-i győzelmével több delegáltat szerzett, de Obama több államban, főként a sok terepmunkát igénylő kaukuszállamokban nyert. A döntetlen Obamának kedvezett - egy ekkoriban kiszivárogtatott stratégia szerint a kampány pontosan lőtte be a megszerezhető államok körét, sőt az is kiderült belőle, hogy a hátralevő verseny is ki van számolva. Utólag a számításaik megdöbbentően pontosnak bizonyultak.
Ezzel szemben Clinton kampánya kipukkadt. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem számoltak februárnál tovább, biztosak voltak benne, hogy a szuperkedden besöprik a jelöltséget. Obama az összes többi februári előválasztást megnyerte, Clinton kampánya márciusra, az ohiói és a texasi előválasztásra szedte össze magát. Texasban végül Obama szerzett több küldöttet az állam sajátos szabályai miatt, de Ohióban Clinton fölényesen nyert, és rátalált Obama gyenge pontjára is. Az illinois-i szenátor értelmiségi, az afroamerikaiak mellett a képzettebb rétegek voltak fő támogatói. Ohióban, a rozsdaövezet közepén bebizonyosodott, hogy a kékgalléros fehéreket nehezen tudja megszólítani. Így Clintonnak maradt még esélye a jelöltség megszerzésére, vagy legalább a vereség elodázására. És Clinton nem tehette meg, hogy feladja. Ne feledjük, minden arra utalt, hogy a demokraták elsöprő győzelmet aratnak a választáson. Ha most nem nyer, leghamarabb nyolc év múlva próbálkozhatna. A harcot választotta, és ugyan fordítani nem tudott, az utolsó előválasztásig harcolt. Az előválasztások végén egyik jelölt sem szerzett elegendő delegáltat az elnökség megnyeréséhez, de az elnökjelölő konvenció résztvevőinek negyede nem választott küldött. Az úgynevezett szuperdelegáltak pedig Obama mögött sorakoztak fel.
Obama toporgott, McCain meglépett
Az augusztusi konvenció előtti másfél hónapban Obama már elnökjelöltként kampányolt ugyan, de Clinton hívei még nem nyugodtak meg. A nyár javarészt szervezkedéseikről szólt, nem volt kizárható, hogy a konvención lesz a két tábor végső összecsapása. Obama talán a Clinton-hívek bizonytalansága miatt sem tudott elhúzni a közvélemény-kutatásokban republikánus riválisától. Pedig McCain nem tett sokat a verseny szorossá tételéért. Ahhoz képest, hogy március óta nyugodtan készülhetett, Obama tapasztalatlanságának hangsúlyozásán túl nem volt üzenete. De a verseny szoros maradt, és Obama még a végül békés, Hillary Clintont szép színjátékkal megjutalmazó konvención történt hivatalos megválasztását sem tudta jelentősebb előnyre lefordítani. Alelnökjelöltjéül Joe Bident, a veterán New Jersey-i szenátort választotta, mintegy megadva magát a tapasztalatlanság vádjának.
Ekkor robbantott McCain. Teljesen váratlanul Sarah Palint választotta alelnökjelöltjéül. Palin mindössze két éve tölt be magasabb pozíciót, az ország területileg legnagyobb, de népességében elhanyagolható államának, Alaszkának a kormányzója. McCain stábja azzal számolt, hogy Palin egyszerre lehet vonzó a nőknek, és alkalmas a McCainnel nem túl barátságos konzervatív bázis mozgósítására is. A számítás elsőre bejönni látszott, szeptember közepére McCain átvette a vezetést, és úgy tűnt, a csatát demokrata területen, azaz hagyományosan demokratákra szavazó, de hirtelen a republikánusok számára is elérhetővé vált államokban fogják megvívni.
De a blöff végül elbukott. Az amúgy az idei kampányban elég kritikátlanul a demokratákhoz húzó amerikai sajtó a jelölés után darabjaira szedte Palint. Félreértés ne essék, csak a dolgukat tették - kár, hogy a demokrata jelöltpárost nem vesézték ki ennyire. És Palin adott muníciót az újságíróknak. Mélyen vallásos, ami ugyan előny egy nagy választói csoport szemében, de az evolúciót tagadó nézetei még többeket rémisztenek. Egy alaszkai vizsgálat szerint visszaélt hivatali hatalmával, amikor nővére volt férje után kutakodott. Nem sikerült bizonyítania, hogy alkalmas lenne akár elnöknek is, a közvélemény-kutatások szerint a többség nem tartja annak. Végeredményben kizárólag a konzervatív bázist tudta mozgósítani, márpedig idén nem lehet elég a republikánusok még Richard Nixon vezetésével kidolgozott, a konzervatív bázisra építő déli stratégiája.
A válság elsöpörte McCaint
De McCain nem Palin miatt került nehéz helyzetbe. Pechjére szeptember 14-én, a Lehmann Brothers bedőlésével begyűrűzött a pénzügyi világválság. Az első két hétben másról sem lehetett hallani, mint hogy a válságot Bush elhibázott politikája okozta. Obamának a kisujját sem kellett mozdítania, mégis kétszámjegyű előnybe került a közvélemény-kutatásokban. Talán Palin megítélése is inkább a válság miatt fordult negatívba. Az elnökjelölti tévévitákra már válsághangulatban került sor, ez nagyjából el is döntötte kimenetelüket. McCain az első vita előtt még egy utolsó húzással próbálkozott, bejelentette, hogy felfüggeszti kampányát, és Washingtonba utazik a helyzet megoldásában segíteni. A kísérlet azonnal elbukott - javarészt a SurveyUSA közvélemény-kutató felmérésének köszönhetően, amit alig egy órával a bejelentés után végeztek, jóval azelőtt, hogy maga a bejelentés ismerté vált volna a közvélemény előtt. A kérdés is általános volt: egyetértene-e az elnökjelölti vita elhalasztásával? A válaszadók négyötöde nem értett egyet, McCain stábja pedig meghajolt a közvélemény vélt akarata előtt. McCain és Obama végül az eredeti tervek szerint vitáztak, és bár az elemzők inkább döntetlenre adták, a nép egyértelműen Obamát tartotta győztesnek.
Az utolsó tévévita mégis hozott egy újabb fordulatot. Bár a felmérések szerint Obama ezt is biztosan nyerte, McCain megtalálta hangját, és hosszú idő után újra lett üzenete kampányának. Joe, a világhírű vízvezeték-szerelő és McCain együtt sujkolhatták, hogy Obama szocializmust akar. Ezzel párhuzamosan a válság értékelése is sokrétűbb lett - már nem egyértelműen Bush kormányát hibáztatja érte a sajtó, egyre többet tudni arról, hogy milyen lépéseket kívánt tenni a kormányzat a válság megelőzése érdekében, és hogy ezek hogy buktak el a demokraták ellenállásán. A válságot ugyanis a demokraták pet-projektje robbantotta ki. Még a kilencvenes évek fellendülése idején Clinton elnök kötelezte a Fannie Mae és a Freddie Mac jelzálogvégeket arra, hogy hitelezésüket terjesszék ki a kevésbé tehetősekre is. A lakástulajdon ráadásul a republikánusoknak is kedves, Bush kormányzata szintén támogatta az idén bedölő subprime hitelezést. Ez a fordulat végül ismét szorosabbá tette a versenyt. Nem kizárt, hogy a fordulatokkal teli kampány legnagyobb fordulata még hátra van.