A republikánus verseny véget ért, a demokrata újrakezdődik

Március 4. előtt tiszta volt a képlet a demokratáknál. Hillary Clinton csak úgy maradhat versenyben, ha nyer Texasban és Ohióban is. És Hillary Clinton életben maradt, sőt, Ohióban elég nagy diadalt aratott ahhoz, hogy ismét teljesen nyilt legyen a verseny a demokrata elnökjelöltségért.

Ott nyert, ahol nyernie kellett

Dícsérhetnénk Clintont harciasságáért, keménységéért és küzdeni tudásáért, de azért azt meg kell jegyeznünk, hogy Ohiót mintha csak rá szabták volna. Az állam lakossága nyolcvan százalékban fehér, az emberek többsége legfeljebb érettségizett, javarészt kékgalléros munkások lakják - ez pedig Clinton szavazóbázisa. Igazából az lett volna a meglepő, ha nem nyer nagyon.

Igaz, a legtöbb közvélemény-kutatás jóval alábecsülte Clinton várható eredményét - az exit pollok konkrétan döntetlen közeli eredményt jeleztek előre. Valószínűleg az ún. Bradley-hatás lehetett az oka, azaz a fehér szavazók a kérdezőbiztosoknak inkább azt hazudták, hogy a fekete jelöltet támogatták, nehogy a rasszizmus vádja érhesse őket.

Összességében a szerdai eredmények a delegáltak számában nem befolyásolták különösebben a versenyt. Texasban rendkívül szoros eredmény született, és mivel Obama jól szerepelt a nagyvárosokban, közel ugyanannyi, ha nem több delegáltat szerezhet, mint győztes riválisa. Sok múlik azon, hogy mi lesz a texasi kaukusz végeredménye, ahol az állam delegáltjainak harmadát osztják ki - az eddigi tapasztalatok szerint a kaukuszok Barack Obamának kedveznek.

Elhúzódó háború

Obama tehát nem tudott élni a lehetőséggel. Tizenegy egymást követő februári győzelme után esélye lett volna visszaléptetni Clintont, de ehhez legalább az egyik nagy államban nyernie kellett volna. Clinton nagyarányú Ohiói győzelme újra nyitottá tette a versenyt, főleg úgy, hogy az utolsó megmaradt nagy állam, Pennsylvania inkább az ő terepének számít. Bár a számítások szerint delegáltak tekintetében nem hozhatja be riválisát, Obama sem szerezhet elég támogatót egy elsőkörös jelölőgyűlési győzelemhez. Ha pedig a demokraták konvenciója nem tud az első körben dönteni, bármi megtörténhet. Főleg azután, hogy Clinton győzelmi beszédében a harc végsőkig való folytatását ígérte.

Márpedig harc lesz a javából. Clinton a texasi és ohiói kampány utolsó napjaiban egyértelműen negatívra váltott, megkérdőjelezve riválisa alkalmasságát a főparancsnoki szerepre. Márpedig, ha egyszer elkezdődik a negatív kampány, akkor az folytatódik is - ez pedig akár a republikánusok malmára is hajthatja a vizet.

A republikánusok rendezhetik soraikat

Főleg azután, hogy a republikánusok versenye véget is ért. McCain matematikailag is bebiztosította jelöltségét, szerdán Bush is áldását adja rá. Innentől tehát a republikánusoknak már csak a pártegység megteremtésén kell dolgozniuk - McCain egyetlen állva maradt riválisa, Mike Huckabee a vereségét elismerő beszédében máris felszólította híveit, hogy soroljanak be a párt jelöltje mögé. Ezt amúgy is megtették, a keddi exit pollok szerint immár a konzervatív bázis nagy többsége is felsorakozott McCain mögé. Ennek örömére McCain győzelmi beszédében újra a közép felé vehette az irányt, már nem a konzervatív bázisnak udvarolt, hanem a független gondolkodású demokratákhoz szólt.

Persze hátránya is lehet annak, hogy a republikánusoknál a további előválasztásoknak már nincs tétje. A sajtó ezentúl már csak a vitatkozó demokratákkal fog foglalkozni, McCainnek jóval kevesebb ingyenmédia jut majd a szeptemberi republikánus jelölőgyűlésig. Igaz, minden reménye megvan rá, hogy amikor hivatalosan is jelölté választják, egy vihartépte, szétesőben lévő Demokrata Párt jelöltjével találja magát szemben. Aki akárki is legyen, az elnökválasztási kampány első heteit a párttagság sebeinek gyógyítgatására kell fordítsa.

[Ha van mondanivalója, be szeretne szólni a szerzőnek, helyesírási/ténybeli hibát talál, vagy csak melegebb éghajlatra küldené bármelyik jelöltet, jöjjön kommentelni!]