Az egyetlen olyan olimpiai versenyszám, amelyben férfiak és nők egymás ellen versenghetnek az érmekért.
Lovassport már az 1900. évi nyári olimpiai játékok programjában szerepelt, aztán 1912-ig kikerült. Onnantól viszont valamennyi játékokon ott volt. 1952-ig többnyire a katonatisztek és az urak sportja volt, Helsinkiben fordult elő először, hogy bárki részt vehetett, aki kvalifikálta magát az eseményre, így a nők is indulhattak.
Három számban avatnak bajnokokat:
A díjlovaglás – amelyet a lovassportok királynőjének tartanak - a ló szervezetének, természetes adottságainak és emberrel való partnerkapcsolatának bemutatása. A versenyeket az úgynevezett díjlovas négyszögben (egy 20x60 méteres területen) rendezik. A díjlovas bírók objektív elvek alapján nullától tízig terjedő skálán értékelnek minden előírt mozzanatot. Egy mozzanatra adott pontszám nulla, ha a versenyző a feladatot nem hajtotta végre, tíz, ha kiváló.
A lovastusa egy három napos verseny, amely három feladatból áll. A fentebb említett díjlovaglás mellett természetes akadályokon rendezett tereplovaglásból, valamint díjugratásból áll. A terepversenyen két szakaszt kell teljesíteni, amely több fázisból áll. Az elsőben sima úton kell ügetni, kb. 13.2 km/h-s sebességgel, a táv 4400-4500 méter, amit 20-25 perc alatt tesznek meg. Majd egy több mint 3100 méter hosszú szakaszon 8-10, egyenként 1,4 méter magas, 4 méter széles akadályon kell átugratni a lóval, mégpedig vágtázás közben. Ezután egy tízperces pihenő jön, amelyben minden állat orvosi vizsgálaton esik át. Majd ismét vágtázva kell megtenni a 7410-7980 méter hosszú pályát, amelyen 45 akadályt kell átugraniuk, közte több hosszú vizes árkot is.
Az ugrásoknál itt is hibapontok járnak – ugyanakkor az büntetőterületen kívül az ellenszegülésért, esésekért nem adnak külön hibapontot.
A tereplovaglás után, a harmadik szakaszban pedig következik egy 500-800 méter hosszú zárt pályán közel egy tucat 120-130 akadályon kell teljesíteni a díjugratás. A verőhibákért pontlevonás jár. Amennyiben a ló négyszer ellenszegül, vagy a terepversenyen bukik, akkor a versenyzőt kizárják.
A díjlovaglás a legszebb, a díjugratás pedig leglátványosabb része, a lovas versenyeknek. A cél, hogy a versenyző lovával hibátlanul lovagoljon végig a pályán, és a meghatározott szintidő alatt érjen célba. A helyezéseket az elkövetett hibák alapján döntik el: az akadály leverése, vagy a vizesárok fehér szegélyének érintése a patkóval 4 büntetőpont, érinteni viszont lehet a rudakat, ha a helyükön maradnak. Engedetlenség esetén – a ló nem hajlandó venni lendületből az akadályt, megtorpan – négy büntetőpont jár, a második ellenszegülés kizárással jár.
Ugyanez áll az esésre is: akár a ló, akár a lovas esik el, az nyolc büntetőpont, második alkalommal kizárják a versenyzőt. Az időtúllépésért a selejtezőben egy hibapont jár négy másodpercenként – a döntőben már másodpercenként egy pont az büntetés.
Az utóbbi években nem sok siker kíséri a magyar lovassportosok szereplését az olimpián. A díjlovaglásban Európa-bajnoki bronzérmes Dallos Gyula a megszerzett kvóta ellenére azért nem utazhatott Sydneybe, mert Aktion nevű lova már 19 éves, vagyis túl öreg volt az olimpiai induláshoz. Aktionnal az előző két játékokon is problémák adódtak, Barcelonában belázasodott, Atlantában pedig az állatorvosi vizsgálat során sántának nyilvánították, és nem engedték rajthoz állni. Ezzel együtt is van a sportágnak egy bronzérme, Platthy József 1936-ban díjugratás egyéniben lett a harmadik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!