CímlaponA rovat hírei |
Meglepetésbronzok és csalódást keltő ezüstök2004. 08. 09., 14:49 | Frissítve: 2004. augusztus 09., hétfő 16:48
Van, amikor a bronzérem is kellemes meglepetés, ugyanakkor akad, amikor az ezüst is csalódás. Az Index az elmúlt négy olimpia magyar vonatkozású meglepetéseit, illetve csalódásait vette számba. Öröm- és bánatkönnyek Egerszegitől Czenéig, Szanyitól Kőbánig.
Az 1988-as szöuli játékok elsőszámú meglepetése egy tizennégy esztendős kislány volt - nem csak itthon, világszerte is. Egerszegi Krisztina már a 100 méteres hátúszás döntője után is felállhatott a dobogó második fokára, a 200 méteres finálé után azonban már az ő tiszteletére játszották a győztesek tiszteletére felhangzó himnuszt. Minden bizonnyal sokakban él még a kép, amint a második és harmadik helyen célba ért NDK-s "monstrumok" még a dobogón állva is magasabbak voltak a magyar úszónál.
Aki az olimpián állt először a dobogón
Az öttusázók csapataranya mellé az egyéni elsőség is magyar versenyzőé lett. Ezt azonban nem a két favorit, Fábián vagy Mizsér szerezte, hanem a csapatban "csak" harmadik számú versenyzőnek számító Martinek János. A csalódás oka: dopping A szöuli játékok legnagyobb csalódása talán Szanyi Andor nevéhez köthető. A százkilósom között induló súlyemelő nem teljesítménye - hiszen egy olimpiai ezüstérem dicséretet érdemelne - hanem annak eléréséhez igénybe vett külső segítség, vagyis a dopping miatt tartjuk számon csalódásként. A négy évvel későbbi barcelonai játékok elsőszámú meglepetése a cselgáncsozó Kovács Antal volt, aki a magyar dzsúdó első olimpiai aranyérmét nyerte. A tizenegy aranyat hozó olimpia másik kellemes meglepetése a férfi párbajtőrcsapat volt, mely remek szereplés után, csak a döntőben maradt alul a németekkel szemben. A barcelonai csalódások kategóriában a címvédőként érkező, végül csak az ötödik helyen záró öttusacsapat (Fábián, Kálnoki Kis, Mizsér) kívánkozik az élre. Ha nem is ekkora, de csalódást keltő volt az úgyszintén címvédőként érkező végül "csak" ezüstéremmel záró férfi kajak négyes eredménye is. Favoritként és talán túl magabiztosan is érkezett Spanyolországba a később javító, majd profinak álló Kovács István, végül azonban be kellett érnie a bronzéremmel. Czenének az egyes volt a nyerő
A csalódások sorában a női kajak négyes (Czigány, Dónusz, Mednyánszky, Mészáros) szereplése kívánkozik az élre, amely címvédőként csak a kilencedik helyen zárt. Ugyancsak kellemetlen meglepetésként hatott, hogy az olimpiát megelőző években sikert sikerre halmozó női párbajtőrözők (Hormay, Nagy, Szalay) érem nélkül maradtak. Szintén érem nélkül jött haza a férfi vízilabda-válogatott, melyet az előzetes várakozások alapján az olimpiai bajnoki címre is esélyesnek tartottak. A legutóbbi sydneyi játékokon a legnagyobb meglepetést a birkózó Bárdosi Sándor szolgáltatta, aki a kötöttfogású birkózók 85 kilós súlycsoportjában egészen a döntőig menetelt, ott azonban - nem kis bírói segédlettel - a török Hamza Yerlikaya legyőzte őt. (Fájdalom, Bárdosi ezután nem a versenyzésével, hanem ügyeivel vétette magát észre és Athénban nem is lesz ott.) Szintén meglepetésnek számított a Pulai-Novák kenu-kettes olimpiai győzelme, mely mint utóbb kiderült, még őket is váratlanul ért. Több esélyes bukása A csalódást többek között a végső győzelemre is esélyesként érkező, végül azonban érem nélkül maradt Gécsek Tibor (kalapácsvetés), Vereckei Ákos (kajak-kenu), Vörös Zsuzsa (öttusa) hármas szereplése jelentette. Mellettük a címvédőként rajtoló, végül csak hatodikként célba érő Kőbán Ritától is többet vártunk, ráadásul a klasszis versenyző a négyes "sikertelensége" (csak az ezüst jött össze Kovács Katalin, Szabó Szilvia és Viski Erzsébet oldalán) után nyilatkozatában társait azzal vádolta, nem tettek meg mindent a győzelemért. A női kézilabda-válogatott ezüstérme dicséretet is érhetne, de annak fényében, hogy Radulovicsék a döntő vége előtt negyedórával még hat góllal vezettek, így az ezüstérem inkább csalódás volt. Kapcsolódó anyagok
N;
hirdetés
|
