Lendvai András

Aligha a „Szóval, bébi, kapcsoljuk le a villanyt, és csukjuk be az ajtót / Ó, imádom azt a ruhát, de már nem lesz rá szükséged” sorok jutottak eszébe a korábbi angol futballistának, amikor a fia divatbemutatóján készült képére reagált...

Romeo és David Beckham.

Fotó: Alex Morton - UEFA / Getty Images Hungary

Történt ugyanis, hogy David Beckham fia, a korábban szintén futballkarrierről álmodó, majd modellnek áll Romeo Beckham a Versace divatbemutatóján jutott lehetőséghez Milánóban – ezt pedig büszke édesapaként a Miami focicsapat alapítója sem hagyhatta szó nélkül – szúrta ki a People magazin. 

Igen ám, de aligha sült el jól David reakciója, a kedélyes apa ugyanis a posztjához egy különleges dalt is csatolt: Bruno Mars 2016-os slágerét, a „Versace on the Floor”-t. Mindez magában még nem is lenne különös, hiszen a legendás divatmárka ruhájában láthatta közönség a középső Beckham-fiút, azonban a dal szövege jóval érzékibb (nevezzük így) egy átlagos apa-fiú kapcsolatnál. 

A dal sorai ugyanis így szólnak: „So, baby, let's just turn down the lights and close the door / Ooh, I love that dress, but you won't need it anymore / Let's just kiss 'til we're naked, baby”, ami magyarul annyit tesz, hogy „Szóval, bébi, kapcsoljuk le a villanyt, és csukjuk be az ajtót / Ó, imádom azt a ruhát, de már nem lesz rá szükséged”. 

Persze semmilyen hátsó szándék nem állt a poszt mögött, a rajongók, sőt Victoria Beckham is jót szórakozott férje posztján, és a dal jelentésén, amire mint kiderült, ő maga hívta fel David figyelmét. 

New York városában egy 29 emeletes felhőkarcoló áll teljesen ablakok nélkül, és régóta találgatások övezik, hogy vajon mi lehet a funkciója. A 33 Thomas Street nemcsak az építészeti különcsége miatt vált híressé, hanem azért is, mert számos összeesküvés-elmélet kapcsolódik hozzá – egyesek szerint titkos kormányzati megfigyelőállomás, míg mások szerint azonban valami még sötétebb dolog folyik a falai között.

Fotó: Roy Rochlin / Getty Images Hungary

A titkot egy Eric Guidry nevű TikTok-felhasználó leplezte le, aki elárulta, hogy a 33 Thomas Street – és más, hasonlóan ablak nélküli monumentális épületek az Egyesült Államokban – eredetileg az AT&T cég telekommunikációs hálózatának részeként épültek.

„Mielőtt a digitális telekommunikáció elterjedt volna, a telefonvonalak fizikailag csatlakoztak egymáshoz, és ehhez hatalmas központokra volt szükség” – magyarázta Guidry. Az épületekben hatalmas kapcsolóközpontok működtek, amelyeket azonban nem kellett emberi munkaerővel felügyelni, így nem volt szükség ablakokra sem.

A 33 Thomas Street különösen figyelemre méltó, mert rendkívül biztonságosnak tervezték: önálló víz-, gáz- és áramellátással rendelkezik, így akár két hétig is működhet külső források nélkül.

Azonban nem mindenki hiszi el, hogy a 33 Thomas Street csupán egy régi telekommunikációs központ. 2016-ban a The Intercept nevű nonprofit szervezet Edward Snowden kiszivárogtatott dokumentumaira hivatkozva azt állította, hogy az épület az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) titkos megfigyelőállomása lehet, kódnevén TITANPOINTE. Egy korábbi AT&T-mérnök szerint az épületben „egy fő kapcsolóállomás” található, amely az Egyesült Államok és a világ többi része közötti hívásokat kezeli.

A rejtélyes épület természetesen a vadabb összeesküvés-elméletek kedvelt témájává is vált. Egyesek szerint vámpírok lakják, mások úgy vélik, hogy a gyíkemberek titkos főhadiszállása. A popkultúrában is felbukkant: még Tom Hanks is megosztott róla egy képet a Twitteren (ma már X), és megkérdezte: „Ez a legfélelmetesebb épület, amit valaha láttam! Mi folyik odabent?”

Akár egy egyszerű távközlési központ, akár egy titkos megfigyelőállomás, a 33 Thomas Street minden bizonnyal még sokáig New York egyik legrejtélyesebb épülete marad.

A Svalbard Global Seed Vault névre keresztelt bunker nagyon is valóságos, és egy napon megmentheti az emberiséget a kihalástól. 

A bunker homlokzata.

Fotó: Crop Trust

A világ végére épült magtár akár egy katasztrófafilm helyszíneként is megállná a helyét, azonban a Svalbard Global Seed Vault nem csupán fikció: egy olyan létesítmény, amely az emberiség jövőjét szolgálhatja, ha valaha is egy emberiséget fenyegető katasztrófa sújtja a Földet – írja a Daily Mail. 

A Svalbard szigetén, a Norvég-szigetvilágban található magtár több mint 1,3 millió különböző növényfajta magját őrzi, mindezt rendkívüli körülmények között. A magok -18 Celsius-fokos hőmérsékleten kerülnek tárolásra, miközben a permafroszt és a vastag szikla természetes módon biztosítja, hogy a minták akkor is megmaradjanak, ha áramkimaradás következik be.

A létesítmény célja, hogy egy esetleges háború, baleset vagy természeti katasztrófa után biztosítsa a túlélők számára a világ legfontosabb növényfajtáinak elérhetőségét. A magtár ebben a hónapban több mint 14 ezer új mintát fogadott, köztük svéd nordikus fafajok és thaiföldi rizsmagok is szerepelnek a listán.

Stefan Schmitz, a Crop Trust ügyvezető igazgatója elmondta: „A mostani minták nemcsak a biodiverzitást képviselik, hanem a közösségek tudását, kultúráját és ellenálló képességét is, amelyek gondozzák ezeket a fajokat.”

A magbankok világszerte gyűjtenek növényfajtákat biztonságos tárolásra, de sok esetben ezek nem ideális helyszíneken találhatók, így a gyűjtemények veszélyben vannak. A célja, hogy megoldást kínáljon erre a problémára, hiszen az itt elhelyezett magok természetes környezetben, a világ legstabilabb geológiai környezetében maradhatnak meg.

A magtár egy másik fontos előnye a helyszín: az északi sarkvidéken található, de mégis könnyen hozzáférhető. Az épület több mint 100 méter mélyen helyezkedik el a hegyben, biztosítva ezzel, hogy az egész struktúra védve legyen a tengerszint emelkedésétől és az áradásoktól. A permafroszt biztosítja a természetes fagyasztást, ami költséghatékony módon biztosítja a magok hosszú távú megőrzését.

A bunker jelenleg 500 magot képes tárolni 4,5 millió növényfajtából, ami összesen 2,5 milliárd magot jelent. 2024 májusáig a magtárban már több mint 1,3 millió fajta magot gyűjtöttek össze, több mint 100 országból. 

A Svalbard Global Seed Vault tehát nem csupán a jövő élelmiszerellátását biztosítja, hanem egy olyan biztosítékot is ad, amely a globális válságok idején megőrizheti a növényvilág sokszínűségét és fenntarthatóságát.