Webkettő a zsebben

Az iPhone-programok nagy letöltőközpontja, az App Store a Social Networking címszó alatt 49 oldalon keresztül sorolja a letölthető alkalmazásokat. Ez közel ezer programot jelent, de ha levonjuk belőle az sms-küldő és csevegőprogramokat, Twitter-klienseket és hasonló, már meglevő online szolgáltatáshoz kapcsolódó mobilos kiegészítőket, még így is több száz, direkt iPhone-ra kitalált közösségi alkalmazásnál vagyunk, negyvenmillió potenciális felhasználóval.

Ez mindenképpen túlmutat azon, hogy múló hóbortnak tekintsük a jelenséget; az iPhone-os piaccal számolnia kell a webkettes cégeknek. Vonatkozik ez a hazaiakra is, sőt, rájuk főleg: hiába kapható a telefon hivatalosan is egy éve itthon, még egyetlen magyar közösségi alkalmazást sem találunk hozzá. Jellemző egyébként, hogy nagyon kevés az ingyenes program, és amiért nem kérnek pénzt, az rendszerint nagyon otrombán tolja az arcunkba a reklámokat.

Az első iPhone-os közösségi alkalmazások már futó és népszerű oldalak kényelmesebb mobilos elérését szolgálták: MySpace, Facebook, LinkedIn, Tumblr, Twitter – főleg Twitter, a telefonhoz amúgy is erősen kötődő mikrobloghoz vagy húsz különféle szolgáltatást tölthetünk le, amivel twiteket írhatunk-olvashatunk. Hamar megjelentek a szokásos, "bejelölöm az ismerőseim" alapon működő hálózatok, de mivel nem adtak igazán semmi pluszt az online nagytestvérekhez képest, különösebb sikert sosem arattak. Egy család bizonyult csak aránylag életképesnek, a SplaySoft amerikai egyetemistákra fókuszáló sorozata (MyHarvard, MyStanford és még vagy harminc hasonló), interaktív egyetemi térképekkel és hasonló speciális tartalmakkal.

Pop, csajok, satöbbi

Hamar kiderült, hogy a hagyományos közösségi oldalakhoz hasonlóan az iPhone-osak is leginkább csajozásra valók. Fotózd le magad a telefonnal, aztán egy gombnyomással töltsd fel a rendszerbe, a gps adatai alapján felkerülsz a térképre, a többi júzer meg pontozhatja, hogy nézel ki a fotón – erre a roppant egyszerű alaptémára több tucatnyi variáció született, belső levelezőrendszerrel, cseteléssel és hasonlókkal támogatva.

Aztán jöttek az olyan társkereső és ismerkedő alkalmazások, amik valamilyen szempont szerint erősen leszűkítik az érdeklődők körét, vagyis kiszórják azokat, akik valószínűleg úgysem érdekelnek bennünket. A melegradart már bemutattuk, azóta hasonló elv alapján született katolikusokra, zsidókra, hindukra, ázsiaiakra, feketékre, és úgy egyáltalán, a létező összes bőrszínre, származásra, vallásra, lakóhelyre, és egyéb preferenciára fókuszáló hálózat.

És ezzel el is jutottunk a legújabb trendig és addig, hogy miben tud egy telefonra kitalált közösségi oldal többet nyújtani annál, amit a számítógépen használunk. A kulcs a gps, amivel megmutatjuk, hol vagyunk éppen, és a csetelés, esetleg a fotózás – ezeknél bonyolultabb funkciókat úgyse nagyon használ az ember a mobilján. Az már önmagában izgalmas, hogy a gps-adatok alapján az összes ismerősünkről látjuk, hol van éppen, a helyzetmeghatározásra még százféle közösségi hálót lehet építeni: osszuk meg a többiekkel, hol találtunk ingyenes wifit, egy jó éttermet, vagy hol láttunk híres embert.

Persze a folyamatos gps-használattól minden baja van a telefonnak: melegszik, nagyon gyorsan lemerül, ráadásul ha bejön egy hívás vagy sms, az rögtön le is lövi a háttérben futó alkalmazást - szóval itt azért bőven van még hová fejlődni.

Marihuánaradar és életveszélyjelző

A legjópofább iPhone-os közösségi szolgáltatások teljesen olyanok, mintha Facebook-addonok lennének (nem kizárt, hogy valóban onnan is származik pár ötlet). Ilyen a Graffitigeo, amiben a gps-en lekért várostérképen az összes épület falaira virtuális graffitiket fújhatunk, vagy a Fearmonger, ami lekéri az aktuális pozíciónkra vonatkozó bűnözési és a közlekedési baleseti statisztikákat, így minden ismerősünk látja, mennyire életveszélyes helyen járunk éppen.

Vagy a legújabb sláger, az Ajnag Cannabis, ahol a közösség egy közös térképen osztja meg egymással azokat a helyeket, ahol teljesen legálisan, orvosi célra lehet marihuánát beszerezni. Vagy a Footprints, ami feljegyzi a térképre, mikor merre jártunk, és látjuk, kit, mikor, mennyivel kerültünk el, vagy éppen mikor ment el mellettünk egy vadidegen, akinek szintén ott volt a zsebében az iPhone, ugyanazzal az alkalmazással, mint nálunk.

Érdekes módon minden egyes apró ötletre külön alkalmazás és külön hálózat épül, eddig nem nagyon próbálta meg senki egybeolvasztani az összeset. A fejlődés következő lépcsőfoka valószínűleg ez lesz, mert a kismillió közösség között széttöredezett tömeg azzal jár, hogy esélytelen megtalálni az ismerőseinket, illetve hogy mindenhol aránylag kevesen vannak, és így unalomba is fullad az egész. Az iPhone-os játékok fejlesztői már elkezdték: több cég van, ahol az összes játékuk felhasználói egy hálózatban szocializálódhatnak és csetelhetnek (a közös téma nyilván megvan). Hogy ki lesz az első, akinek sikerül egy alkalmazás alá besöpörni az összes, közösségesdire hajlamos iPhone-ost, persze nem tudjuk, de látatlanban elcserélnénk vele a bankszámlánkat, mert hogy szermérmetlenül nagyot fog majd kaszálni, az fix.