Nem segít a mesterséges intelligencia a dugóban

Tévedés, hogy nem hangolják össze a budapesti útfelújításokat. Amelyik városban egyszerre állnak neki az összes párhuzamos útvonal rendbetételének, ott bizonyára komoly koncepció van a háttérben. Mi mással lenne magyarázni, hogy ugyanakkor estek neki a Szabadság hídnál a metró miatt a pesti rakpart környékének, valamivel feljebb ugyanezen okból a Kálvin térnek, a térre vezető két fontosabb útnak, az Üllőinek és a Barossnak, az Astoriánál az útburkolatcserének és a legszélső menekülő-útvonalon, a Blahánál a József körútnak. A forgalom ellehetetlenítése csak tudatos koncepció eredménye lehet, mert ilyen útfelújítás-koordinátort bizonyára hosszas pályáztatás után sem lehetne találni.

Visszavágó

Na, de miért ne kezdenénk ellenállásba? A dugók elkerülésével, a kis kerülőutak megtalálásával jelentősen csökkenthetjük menetidőnket a lezárt Margit híd és az iskolakezdés miatt amúgy is bénulás közeli állapotba jutott városban. Persze tudni kellene, merre vannak a dugók.

Tavaly már teszteltük a gps-ek mellé adott TMC-szolgáltatást, ami leginkább a Fővinform adatbázisára hagyatkozva segíti elkerülni az útlezárásokat és a forgalmas szakaszokat. Amikor kipróbáltuk, számos akadály állta utunkat: nem nagyon voltak sem útlezárások, sem dugók. Illetve egyetlen helyen, a Nagykörúton belassult a forgalom. A TMC-s gps meg belevitt pont a közepébe. Sosem felejtem el a pillanatot, amikor a dugókerülős navigációnak hála autóból nézhettem végig, ahogy egy bottal közlekedő nagymama lehagy minket, miközben a TMC nélkül haladó kontrollautó a Hungárián száguldozott.

Más világ

Azóta minden megváltozott. A város tele van lezárásokkal és dugókkal, valamint megérkezett a TMC2, aminek hála jelentősen nőtt a megfigyelt pontok száma. Több pont, több információ, elvileg sokkal nagyobb az esélyünk arra, hogy elkerüljük a forgalmasabb helyeket. Országosan 2300-ról majd kilencezerre nőtt az ellenőrzött pontok száma, Budapesten nyolcszázról háromezerre. A tájékoztatás tehát sokkal pontosabb lett, elméletileg mint kés a vajban haladhatunk át a városon.

Már csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy életemben nem szoptam még annyit a dugóban, mint ma reggel, amikor a továbbfejlesztett TMC-re hagyatkoztam. És mivel volt időm gondolkozni, rájöttem, hogy a TMC nem hiányos, hanem egyszerűen hülye. Hiába figyelik Budapestet négyszer annyi helyen, mint korábban, a rendszer egyszerűen alkalmatlan a használatra.

Nekem mindenesetre óriási szívás volt ma bejönni dolgozni. Általában húsz-huszonöt perc alatt jutok el a Petőfi híd pesti hídfőjétől az Árpád híd budai hídfőjéig, ma ez negyvenöt percig tartott.

Vészjósló kezdetek

Akkor kezdtem gyanakodni, amikor a műholdak megtalálásakor a készülék csak egyetlen forgalmi akadályt látott, azt is a Fehérvári úton. Nyolc körül áll a pesti rakpart, a Petőfi híd, a Múzeum körút, a gps szerint viszont néhány kilométeres távolságban nem volt gond. Oké, mondtam, vágjunk bele.

A Garmin Nüvi 1390-típusú gps első dolga az volt, hogy kivitt a pesti alsó rakpartra. Onnantól kezdve húsz percig szinte csak álltam. A készülék meg folyton azt bizonygatta, hogy nyolc perc alatt beérek a szerkesztőségbe, én abban bíztam, hogy a Szabadság híd és az Erzsébet híd közti hétszáz méteres távolságot meg tudom majd tenni ennyi idő alatt.

Nem tudtam.

A készülék csak egyetlen ponton látott némi lassulást, az Erzsébet hidat sárgára festve jelezte, hogy arra nem érdemes elindulni. Felnéztem a negyvenhárom méter magas pilonokra, meg a köztük feszülő útpályára, volt bőven időm megfigyelni az autókat, és azt láttam, hogy a forgalmasnak jelzett útszakaszon hetvennel-nyolcvannak húznak át. Én meg nyolc perc alatt alig tettem meg többet, mint amennyit a Naprendszer amúgyis megtett a Tejút központi magjához képest: körülbelül 104 ezer kilométert, plusz 200 métert.

Aztán a Lánchídnál elkezdett gyorsulni a rakpart, itt azonban azt parancsolta a gps, hogy forduljak rá a Roosevelt térre. Szomorúan néztem az elágazás után felgyorsuló rakparton haladó autókra, és hosszú perceket vártam arra, hogy a tizenöt méterre levő tér körüli útra bejussak.

Takargatja magát

Közben volt időm néhány kérdés megfogalmazására is. Például, hogy miért helyezi a készülék a forgalmi adatokat megjelenítő gombot a következő forduló távolságát jelző ablak mögé? Hogy alig látsszon? Bizonyára szégyelli, hogy hülye. Zavaró, hogy időnként csak a körmömmel tudtam megnyomni az ablak alól három pixelnyire kilógó gombot.

Aztán érdekes volt az is, amikor elkezdtem körülnézni a térképen: hírtelen megjelent az a dugó mögöttem, amibe korábban belevitt a gps. Amíg haladtam rajta, semmi, de amikor már túl voltam a szakaszon, sárga jelölést kapott az út, ami a közepesnél nagyobb terhelést jelent.

Kizoomoltam, hogy megtudjam, mennyi lassulást lát a város többi pontján a gps, de szinte semennyit. Néhány lezárást és sárga útszakaszt leszámítva a város percek alatt átjárható. A készülék szerint. Ha az emberek nem is, legalább a Nüvi egy csodálatos világban él, ahol szivárványból és mosolyból öntik a szellős sugárutakat. Vagy épp ellenkezőleg, a szoftvert a neutronbomba bevetése utáni időszakra készül, amikor az épületek nagyrészt még épek, a közlekedési dugó okozására alkalmas élőlények azonban már elhullottak.

A Roosevelt tér után nem volt gond, viszonylag gyorsan kiértem a Bajcsyra, onnan pillanatok alatt a nyugatinál, majd az Árpád hídnál voltam, aztán a szerkesztőségben. Ezen a szakaszon, a központtól kifelé azonban már nem is nagyon találni belassuló utat, a haladás tehát adottság, és nem a készülék tudásának bizonyítéka. A TMC-nek a központ felé közeledve lett volna szerepe, ott viszont csődöt mondott.

A készüléket a Speedshoptól kaptuk tesztelésre.