Beszöktünk az Apple német központjába
További Tech cikkek
Mindennek az alapja a jól kitalált logó, gondoltam, miközben a Ferihegyi reptéren átvizsgálták a csomagjainkat. Manapság szinte mindenki laptoppal utazik, a fémdetektor előtt a gépet ki kell venni a táskájából, hogy meztelenül csússzon át a sok nyomtatott áramkör a röntgenen. Egyik laptop került elő a másik után, a kijelző hátlapján szinte mindegyiken ott volt a gyártó neve, kivéve az Apple-gépeinél, ezeken egy megcsócsált alma is elég az azonosításhoz.
Amikor másfél órával később Münchenben leszálltam a repülőről, és a terminál bejáratánál a papírlapokat vizsgálva próbáltam megtalálni a sofőrömet, megint belefutottam a jelenségbe: különféle bankok, olajcégek és Thomas Sabo kereste vendégeit öles betűkkel, az Apple meg csak kipakolta Rob Janoff harminc éve folyton megújuló logóját. Aztán megint egy alma a München belvárosa melletti irodaház bejáratánál, és egy újabb a liftben, a negyedik emelet gombja mellett: egyetlen jel, magyarázat nélkül. Kezdtem azt érezni, hogy egy szekta vár rám odabent, a titkos jel köt gúzsba minket, és rövid agymosás után a kaliforniai céggel közösen munkálkodom majd a világ teljes leigázásán.
Egyre többen vannak
A titkos szekta egyébként tavaly tízmillió taggal bővült, ha csak az eladott számítógépeket vesszük figyelembe, de nem lehet elfelejtkezni a iPodokról és az iPhone-okról sem: előbbiből 50 millió, utóbbiakból 30 millió fogyott.
Egyre nagyobb tehát a piac, és most már nemcsak pár ezer jól eleresztett hobbiművésznek gyárt gépeket és szoftvereket a cég. Amerikában jelenleg az Apple a negyedik legnagyobb gyártó, mégsem felejtkezhet meg azokról, akik még akkor is életben tartották a márka cool-imidzsét, amikor egy keletnémet használtautó-kereskedő is százszor menőbb volt nála. Ők a fotósok, akik bár előszeretettel használnak Photoshopot, Macintoshon van egy másik lehetőségük is: az Aperture.
A gyártó öt évvel ezelőtt adta ki a szoftver első verzióját, elég sok kényelmi funkcióval, baromi magas áron: 500 dollárba kerül, nem is lett akkora siker, mint amekkorát vártak tőle. A második kiadás számos képességgel bővült, integráltabb része lett a Mac OS X-nek, javítottak a RAW-támogatáson, gyorsítottak a képfeldolgozáson, a legfontosabb újítás azonban a hatvanszázalékos árcsökkentés volt: 200 dollárért már sokan kipróbálták.
Február kilencedikén meg befutott a harmadik verzió, és az Apple elérkezettnek látta az időt, hogy a vizuálisan retardált kelet-európai újságíróval is megértesse, miért érdemes ezt az alkalmazást választani a Photoshop helyett. Vagy mellé. Mindezt úgy, hogy egyszer sem mondták ki a nagy konkurens nevét.
Egyre fontosabb a magyar piac
A müncheni útnak három szempontból volt jelentősége: egyrészt a kiutaztatásom egy újabb jele annak, hogy a magyar piaccal korábban alig törődő, külföldi rendezvényekre újságírót sosem szállító Apple egyre komolyabban veszi a hazai felhasználókat. Másrészt nyilván sokat vár a programtól is a cég, és valamiért azt hiszi, hogy a magyar fotósoknak is Aperture-t kéne használniuk a nem mondjuk ki, mi helyett. Harmadrészt meg arra gondoltam, hogy behatolva az egyik legfontosabb európai Apple-központba, hihetetlen titkok birtokába tudok jutni. Hány gépet adnak el Magyarországon? Mekkora haszon van egy iMacen? Milyen alsónadrágot hord Steve Jobs kedd délelőttönként, amennyiben odakint borús az idő? Miután remekül kielemeztem a lehetőségeimet, kezdetét vette a szeminárium.