Bemutatják a memrisztort
Negyven évvel ezelőtt megjósolták, hogy léteznie kell egy passzív áramköri elemnek, amely megjegyzi a rajta áthaladó áram erősségét és átfolyási irányát. Ezt a memory resistor szavak összevonásával memrisztornak nevezték el.
Leon O. Chua, a Berkeley Egyetem kutatójának 1971-es találmányát egészen 2008-ig nem használták. A HP laboratóriumában kezdtek kísérletezni a memrisztorral, és a mérnökök csütörtökön jelentős előrelépésekről számoltak be.
A memrisztor egyszerűbb, mint a mai félvezető tranzisztorok, és elektromos áram nélkül is tud információkat tárolni. A kapcsolókat háromdimenziós tömbökben rendezik el, így sűrűbb csipeket tudnak gyártani. Chua szerint a memrisztorral olyan analóg számítástechnikai rendszereket lehet építeni, amelyek az emberi agyhoz hasonlóan működnek.
Két évvel ezelőtt jelentek meg az első memrisztoros eszközök, azóta a kutatók növelték az adatátviteli sebességet. Így a memrisztor már olyan gyors, mint a szilícium alapú tranzisztorok. A tesztek azt bizonyítják, hogy a memrisztorok több százezer olvasás és írás után is megbízhatóan működnek.
A félvezetőipar már nem sokáig tudja csökkenteni a hagyományos tranzisztorok méretét. Most a legfejlettebb tranzisztorok 30-40 nanométeresek, de a HP már most 3 nanométeres memrisztorokkal kísérletezik. A kutatók szerint három éven belül le lehet gyártani olyan memóriákat, amelyek egyetlen négyzetcentiméteren 20 gigabájtot tárolnak.
A HP memrisztorában elektromos árammal mozgatnak atomokat egy vékony titán-dioxid filmrétegben. Az atom áthelyezése után - még akkor is, ha csak egy nanométerrel mozdítják el - megváltozik az anyag ellenállása, ami mérhető, vagyis leolvasható az adat. A megváltozott állapot fenntartásához nincs szükség folyamatos áramellátásra, ezért nagyon alacsony fogyasztású eszközök készülhetnek a memrisztorokkal.