További Tech cikkek
Pontosan emlékszem, hogy az első számítógépem bruttó száznyolcvanezer forintba került 1993 karácsonyának környékén. Őrületes pénz volt ez akkoriban, inflációval beszorozva körülbelül hét-nyolcszázezer forintot jelentene mostanában, amiért igazi csúcsgépet lehetne vásárolni. Az első pc-m azonban közel sem volt kirívóan erős, egy Intel 486 DX2-66-os működött benne, pedig akkoriban már piacon voltak a jóval erősebb, jóval drágább, szorzási hibás Pentiumok. Nem volt benne hangkártya, kevés volt a négy megabájt memóriája, szóval fejleszteni kellett ahhoz, hogy legalább az alapvető játékokat futtatni tudjam.
Hétköznapi lett
Azóta minden megváltozott: az otthoni számítástechnika harminc éve egyre megfizethetőbbé válik, ezeknek az évtizedeknek már több mint a felét aktív vásárlóként éltem át, és emlékszem arra a határvonalra, amihez néhány évvel ezelőtt értünk: azóta már az alapkonfigurációk is elégségesek a legtöbb feladatra, nem okoz gondot a böngészés, videónézés, nem kell erősebb processzor az mp3-kódoláshoz, és kisebb felbontásban már a játékok is elfutnak a legtöbb rendszeren.
Némi törés ebben az ívben az olcsó, hordozható, de nagyon gyenge netbookok megjelenése. Sokszor az alapvető feladatokról is elfáradnak, még egy böngészés is nehézséget tud okozni. Az asztali gépek teljesítménye viszont töretlenül nőtt az elmúlt években, és manapság már százezer forint környékén is lehet olyan konfigurációt találni, ami a hétköznapi feladatok elvégzésére bőségesen elegendő. Sőt olyanokat is, amik tudnak valami pluszt: nem nagy zümmögő gépszörnyek, hanem az átlagfelhasználó igényeinek megfelelően, csöndesen, szerényen megbújó apró dobozok, ráadásul alig növelik meg a villanyszámlát.
Versenyzők
Két ilyen konfigurációt hasonlítottunk össze. Az első a hazai gyártású QWERTY Smart. Az apró és pofás számítógépbe 2,93 gigahertzes Core 2 Duo processzor került. Érdemes erről tudni, hogy amikor a béna Pentium 4-eseket leváltó Core 2-esek piacra kerültek, akkor ez a csip volt az elérhető maximum. Pontosabban ennek az elődje, mert azóta már fejlesztettek rajta ezt-azt, például gyártástechnológiát, amitől ez a csip jóval kevesebbet fogyaszt, mint 2006-os testvére.
Az ellenség az Acer X3900-as gépe, ebben a QWERTY-ben használt Core 2-es csip utódja van. A Core i3-as az új generációs processzorok közt a leglassabb, csak két mag van benne, szemben a Core i5-ösök, Core i7-esek négy magjával. Az összehasonlítás szempontjából ez azonban kapóra jött, hiszen a QWERTY processzora is kétmagos, ráadásul mindkettő 2,93 gigahertzen fut, remek lehetőség, hogy megfigyeljük az egyes generációk közti teljesítménykülönbséget.
Élesben
Azt előre lehetett sejteni, hogy a Core i3-asnak többmagos feladatvégzésnél komoly előnye lesz, hiszen bár csak kétmagos, a Hyperthreading technológiának hála a Windows négymagos processzornak látja, így könnyebben tudja szálakra osztani a feladatokat.
Látható, hogy a Cinebench tesztje egymagos feladatvégzésnél még csak elhanyagolható, nyolcszázalékos különbséget mutat:
Amikor viszont az összes létező és nem létező magot munkára fogjuk, már huszonnyolc százalékos a Core i3-as előnye.
A grafikus gyorsítókban is jelentős technológiai különbség mutatkozik, de feladattól függ, hogy ebből mennyit mutat meg a rendszer. Mindkét csip integrált, de amíg a QWERTY-nél a gpu-t az alaplapba építették bele, az Acernél magába a processzorba. Az Intel a csip pozícióját leszámítva nem hajtott végre drasztikus változtatásokat, de az, hogy a központi feldolgozó és a grafikus gyorsító közelebb került egymáshoz, már önmagában jelent némi teljesítménynövekedést, ráadásul a rendszer összfogyasztása is csökkent. A Core i3-as előnye Cinebench R10-es alatt meg is mutatkozik:
Cinebench R11 alatt viszont mindkét grafikus gyorsító olyan gyengén teljesít, hogy szinte meg is szűnik minden érdemi különbség köztük.
Lefuttathattunk volna még néhány tesztet, nevethettünk volna azon, hogy a Crysis maximális felbontásban egy-két képkockás másodpercenkénti sebességgel fut, vagy hogy hány százalékos a különbség RAR-tömörítésben, de ez olyan, mintha azt vizsgálnánk, hogy a Dacia Logan vagy a Renault Thalia megy-e körbe gyorsabban a Nürnburgringen. Ezzel a processzorral és grafikus gyorsítóval a hétköznapi akadályokat gond nélkül veszi mindkét gép, és ennyi pont elég.
A külső dönt
A többi hardverelem egyébként kísérteties hasonlóságot mutat. Mindkét rendszerben két gigabájt memória van, az Acerbe 320, a QWERTY-be 500 gigabájtos merevlemez került, a házakban dvd-írók pörögnek, és mindegyik képes olvasni az összes létező memóriakártya-típust. Némi előny az Acernél, hogy abban a QWERTY-vel szemben nemcsak sima, hanem 16-szoros PCI Express-csatoló is van, így elvileg bárki belerakhat a házba egy erősebb grafikus gyorsítót, amivel már igazi játékgép lehetne az X3900-as. Hogy mégsem lehet, arról a ház szűkössége tehet, az Acerbe csak a megszokottnál vékonyabb kártyák férnek el, nagy teljesítményű gyorsítóról senki se álmodjon.
A házak kialakítása ízlés dolga. Az biztos, hogy mindegyik hatalmas előrelépés a hagyományos gépek bumfordi, ízléstelen burkolataihoz képest, nekem kicsit jobban tetszett az Acer Darth Vader-es dizájnja, de nagyon sokan inkább a QWERTY letisztult, szálcsiszolt felületét díjazták.
A teszt alatt mindkét rendszer kiválóan használható volt, a ventilátorok csöndesen pörögtek, a Windows 7 meg sem kottyant nekik, nem akadt gond böngészés, sőt semmilyen hétköznapi munkafolyamat közben. Komoly játékra egyik sem alkalmas, igaz, nem is erre szánják őket.
Ha választani kéne a két gép között, az Acer mellett szól a nagyobb teljesítmény, bár ez inkább elméleti, mint a hétköznapokban valóban érezhető előny. A QWERTY erőssége a nagyobb merevlemez és az ötezer forinttal kisebb ár, de az se egy mindent eldöntő különbség. Technológiai értelemben egyértelmű az Acer előnye, és aki erre bukik, az válassza a távol-keleti gyártó gépét, valójában viszont majdnem ugyanazt kapjuk mindkét gyártótól, és sokaknál biztosan a külső dönti majd el a meccset.