A processzor és a nők
További Tech cikkek
- Az Instagram ezentúl korlátozza a politikai tartalmakat
- Japán szigorítana a mesterséges intelligencia fejlesztésén
- Elképesztő változáson esik át a Waze
- Fél évig akár féláron is használhatják a vezetékes internetet a Digi előfizetői
- Aggódik az Apple az iPhone miatt, biztonsági kockázatokat rejthet egy uniós szabályozás
Amikor Genevieve Belt felvették az Intelhez, hogy segítsen megtervezni a jövő készülékeit, a főnöke rögtön közölte, mit vár tőle: segítsen megérteni a nőket. Genevieve visszakérdezett: melyik nőt? Az összeset! Oké, de mit akarunk megtudni? Hát hogy mire vágynak!
A termék, amit mindenki szeret
Azóta az ausztrál születésű nő az it-világ száz legbefolyásosabb személyiségeinek egyike lett, aki pontosan tudja, hogy nincsenek általános válaszok, és azt is, hogy nem az informatika fogja megadni a választ a legősibb kérdésre: hogy mit akar a nő.
Pedig a kezdeti munka nem volt egyszerű, hiszen az volt a feladata, hogy a Stanfordon végzett antropológiai tanulmányait felhasználva segítsen szerethetőbbé tenni a számítástechnikát. Neki kellett rájönnie arra, hogy mivel lehetne rávenni a nőket a kütyük használatára, vagy arra, hogy mire vágyik az a csoport, amit az Intelnék akkoriban csak NA-nak hívtak. NA, mint Nem Amerika.
Óriási jelentősége volt annak, hogy Genevieve felszámolta ezt a téveszmét:
és segített felismerni az Intelnek, hogy az elektronikai berendezések inkább ilyen környezetbe kerülnek:
Nincs egy termék
A világ rendkívül sok színű, és egyáltalán nem biztos, hogy az kell egy ázsiai vásárlónak, ami egy európainak. Genevieve példaként a Baidut emlegette, a kínai keresőt, ami a saját piacán lenyomta a Google-t, pedig nyugati szemmel nézve az egyik legkevésbé használható szolgáltatás a piacon.
Genevieve elmesélt egy másik sztorit is. Kínában szeretett volna telefont venni, és elvitt magával mindent, amire szükség lehetett: pénzt, papírokat, igazolványokat, megbízási szerződést, mégsem akarták kiszolgálni. Amikor megkérdezte, miért nem vásárolhat, azt mondták neki, hogy nincs a boltban egyetlen jó telefon sem. Genevieve próbálta elmagyarázni, hogy pár hétre akármelyik vacak megfelel neki, de az eladó hajthatatlan volt, és nem adott készüléket. Kisebb vita után kiderült, hogy nem a mobillal, hanem a számokkal volt baj, a kínai hagyomány szerint ezek ugyanis balszerencsések voltak, és az eladó azt javasolta a nőnek, hogy próbálkozzon néhány nappal később, hátha akkor jobb lesz a kínálat. Pekingben tehát még azzal is meg kell küzdeni, hogy a jó telefon nem is a telefont jelöli.
Óriási az eltérés generációnként is. A szakértő egyik barátnőjének 18 hónapos a gyereke. Peter ugyanúgy kúszik-másik, mint bármelyik baba az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, egy dologban azonban különbözik tőlük: neki már a telefon, a számítógép, és általában minden elektronikai eszköz természetes módon nyomogatással működik. Peter annak a generációnak az előhírnöke, amelyik nem fizikai billentyűzetben, hanem nyomásokban, gesztusokban gondolkozik, és amelyikkel már nehéz lesz megértetni a hagyományos beviteli módszereket.
Az emberiség egyre jobban összenő a technológiával, már egyfajta érzelmi viszonyba keveredünk velük. Én például mindig büszkén nézem a robotporszívómat, amikor egymaga száll szembe a piszkos szobával, és meg is dicsérem, ha jó munkát végzett. Genevieve egyik barátjának meg lelkiismeret-furdalása van a TiVo-ja miatt: ez a készülék a nézői szokásokat feltérképezve rögzít automatikusan programokat a tévéből. Genevieve barátja arról panaszkodott nemrég, hogy a TiVo számos olyan műsort felvett, amire nem kíváncsi, de nem akarja elvenni a gép lelkesedését, így inkább megnézi, amit a TiVo szerint érdemes megnézni.
Kitalálják, mire vágyunk
A lényeg: a jövő számítástechnikai berendezéseinek megalkotásakor nem elég megkérdezni az emberektől, hogy mire vágynak, hiszen a kérdésben már eleve körvonalazódik a válasz, ráadásul a legtöbben nem is tudják, mi hiányzik az életükből. A társadalom bonyolult, a kérdésekre adott válaszok úgyszintén, és nem várható el az átlagemberektől, hogy kitalálják, milyen berendezés tenné szórakoztatóbbá a hétköznapjaikat. A fejlesztőknek ezért óriási a feladatuk, hátrébb kell lépniük egyet, és megfelelő perspektívából szemlélve kell rájönniük, hogy mire lenne szüksége a vásárlóknak.
Az írországi konferencián bemutattak néhány olyan berendezést is, ami már újfajta igényeket próbál kielégíteni. Az egyik a Home Energy Management. Ez a készülék szakít az Intel korábbi alapelvével, ami a processzorok fogyasztásának csökkentésére koncentrált: Tomm V. Aldridge, a vállalat vezető mérnöke szerint a csipek a világ energiafelhasználásának csak két százalékát adják, így hiába csiszolgatják a tranzisztorokat, érdemi változást nem tudnak elérni. A koncepcióváltás lényege, hogy mostantól inkább az összfogyasztás csökkentése érdekében fogják hadra az informatikát, elsősorban az otthoni felhasználóknál.
Az Írországban bemutatott készülék még csak koncepció, de annak izgalmas: a központi, tabletszerű eszköz kapcsolatban áll a ház összes fogyasztójával, pontosan méri, hogy azok mennyire terhelik a hálózatot, és azt is kiírja, hogy mennyibe kerül a használatuk.
Önkorlátozás
Az Intel abban bízik, hogy ha közvetlen visszajelzést kapunk a költségekről, kevésbé leszünk pazarlók. Autóknál már működik a módszer, én is finomabban vezetem a kocsimat, mióta a számítógép deciliterre pontosan kiírja az aktuális fogyasztást, és valami hasonlóra lehet számítani a jövőben odahaza is: a tablet folyton stresszelni fog, így nem lesz égve felejtett lámpa, üresben forgó elektromos motor, ráadásul arról is kapunk értesítést, ha valamelyik berendezésünk elavult már, és ezért fogyaszt túl sokat. A fejlesztő abban bízik, hogy a villanyszámla negyedét megspórolhatjuk, de más okból is szükség van a számítógép használatára: rövidesen piacra kerülnek az elektromos autók, amiket várhatóan mindenki ugyanakkor, a munkából hazaérkezve dug majd a hálózatra. Ez óriási leterhelést jelent, számítógépek segítéségével azonban optimalizálni lehet a töltési ciklust.
A másik berendezés a homokzsákként elzuhanó emberi testet figyeli. Pontosabban nemcsak azt, de fontos feladata, hogy az otthonában, ájultan fekvő öregekről riasztást küldjön a központba. A cél, hogy a betegeknek csak a legritkább esetben kelljen kórházba menniük, ami jó az egészségbiztosításnak, jó az egészségügyi ellátórendszernek, jó az ügyfél pénztárcájának, és leginkább az ügyfélnek, többségük ugyanis gyűlöli a kórházakat.
Ehhez azonban olyan berendezéseket kell létrehozni, amik képesek folyamatosan nyomon követni az állapotunk változását, felhívják a figyelmünket arra, ha valamilyen káros folyamat indult be a szervezetünkben, és segítséget hívnak, ha már nem tudunk magunkon segíteni. Az Intel kütyüjei az esésen kívül képesek mérni a főbb mutatókat, például a szívritmust, a vérnyomást, a véroxigén-szintet, így egy orvosi vizsgálat a távolból is elvégezhető.