
A Rapidshare és a Megaupload a szórakoztatóipar új célpontjai
A kampányt láthatólag egy statisztika közzététele nyitotta meg a múlt héten, amelyben a MarkMonitor nevű elemzőcég azt állapította meg módszertanilag vitatott tanulmányában, hogy az igazán nagy netes forgalmakat nem a torrentoldalak generálják, hanem a filmeket és zenéket közvetlen módon kínáló tárhelyek: a legnagyobbakat nézve (rapidshare.com, megavideo.com, megaupload.com) ez évente 21 milliárd oldalletöltést jelent (ezért is érte kritika a közleményt, mivel nem azt nézték meg, hogy mennyi tartalom letöltéséről van szó, hanem látogatottságot mértek).
A bírálók még több ponton nehezményezték a sommás megállapításokat, de az amerikai kiadói szövetség (MPAA) üdvözölte az eredményeket, és újra felhívták arra a figyelmet, hogy a kalózkodás milliárdos károkat okoz, emellett számtalan munkahelyet veszélyeztet.
Ezzel párhuzamosan folytatódtak a legismertebb ilyen oldal, a RapidShare elleni eljárások, de célpontba került a MegaUpload is, akiket az MPAA mellett a másik nagy amerikai szövetség, a RIAA is megtámadott. Az oldalak képviselői azzal védekeznek, hogy felhasználási szabályzatuk tiltja az illegális tartalommegosztást, ennek ellenére azt tapasztalják, hogy a defenzívába szoruló szolgáltatók időnként korlátozzák a szolgáltatásaikhoz való hozzáférést. Legutóbb a MegaVideo jelentette be, hogy a francia Orange szolgáltató él ezzel az eszközzel.
A kiadói szövetségek elvárják és üdvözlik a szolgáltatói beavatkozást, a szolgáltatók a legtöbbször a forgalom optimalizálásával magyarázzák lépéseiket, az érintett oldalak pedig hátrányos megkülönböztetésnek érzik az intézkedéseket. Míg eddig főként a torrentoldalak számítottak alanynak, a mostani akció szerint az egyébként legális tartalmakat is kínáló direktletöltő honlapok is célkeresztbe kerültek.
