Bezárt a világ utolsó írógépgyára

A gyár a kilencvenes évek elején még évi 50 ezer írógépet tudott eladni, de mára az éves termelése 800 darab alá csökkent, amiért már nem volt értelme fenntartani az üzemet. A gyár igazgatója, Milind Dukle szerint még 2009-ig még úgy-ahogy tudták tartani a az évi 10-12 ezres megrendelésszámot (főként annak köszönhetően, hogy sorra zárt be a többi gyár, és a csökkenő keresletet ellensúlyozta a még erősebben csökkenő gyártókapacitás), de az utóbbi két évben az utolsó kormányzati megrendelések is megszűntek.

Nyugaton az írógépeket már a nyolcvanas évek végén felváltották az irodákban a sokkal hatékonyabb számítógépek és az első olcsó mátrixnyomtatók. India az utolsó helyek egyike volt, ahol még nagyobb mennyiségben használták őket az ezredforduló után is. A a Godrej and Boyce raktáraiban még nagyjából 500 darab maradt, de újat már senki nem gyárt a világon a klasszikus, mechanikus fajtából (az elektronikus írógépek még tartják magukat, de alighanem ugyanez a sors vár rájuk is a közeljövőben).

Az első mechanikus írógép 1870-ben került kereskedelmi forgalomba, hogy konkrétan ki találta fel a gépet, az ma már eldönthetetlen, az 1800-as években rengeteg hasonló találmány és szabadalom született Európában és Amerikában. A XX. század elejére alakult ki nagyjából a standard kialakítás, az egy billentyűre több karakter kiosztását lehetővé tevő Shift gombbal, illetve a számítógépes billentyűzetekben tovább élő QWERTY karakterkiosztással. Ezt a kiosztást a legenda szerint annak idején úgy alkották meg, hogy az angol nyelvben gyakran előforduló betűk egymástól aránylag messze legyenek rajta, így csökkentve az esélyt, hogy gyors gépelésnél összeakadnak a betűket a papírra nyomó kis fémkarok.