50 milliárd dollár nem akadály

Lufi indul

Az online cégvilág első igazán nagy üzlete, az internetes iparág felfutásának legbiztosabb jele, és egyben a dotkomlufi fújódásának korai tünete volt a Netscape böngésző felvásárlása. A vevő America Online akkoriban a világ legnagyobb internetszolgáltatója volt harmincmillió előfizetővel, akik mai szemmel nézve szánalmas sávszélességekért és adatforgalmakért fizettek ki boldogan csillagászati összegeket. A netszolgáltatást saját szoftveren keresztül oldotta meg a cég, amivel rögtön a saját portáljukra terelte be a netezőket. Ebbe a stratégiába illeszkedett remekül a saját böngésző. Sok választási lehetőség nem volt, a piac gyakorlatilag a Netscape-ből és a Microsoft Internet Exploreréből állt.

Amilyen jó ötletnek tűnt a felvásárlás, olyan rosszul sült el. A Microsoft a Windowsba alapszolgáltatásként beépített Explorerrel lesöpörte a piacot, hiába ítélt meg később a bíróság 750 milliós kártérítést az új gazdának, az már csak halottnak a csók volt. A Netscape nem bírta a versenyfutást az Explorerrel, a fejlesztők elszivárogtak, megalapították a Mozillát, és létrehozták a Firefoxot. 2003-ban az AOL bezárta a Netscape divíziót, pontot téve a 4,2 milliárdos kaland végére - bár maga a márkanév és a böngésző egészen 2008-ig, és a 9-es verzióig élt.

A szorgalmas piacos

Az internet legnagyobb piacterét üzemeltető Ebay 1995-ben indult, és ahogy az ezredforduló előtti nagy online őrület hullámain nagyra nőtt, úgy fogott bele a máig tartó nagyüzemi felvásárlásokba. A hosszú listából most egy jól, és egy kevésbé jól rosszul sikerültet emelünk ki.

A PayPal a létező legjobb felvásárlási célpont volt a cégnek, 1,5 milliárdért hozzájutottak a legnagyobb virtuális bankhoz, aminek a szolgáltatásait azonnal be tudták építeni az aukciósházba. A felvásárlás után hét évvel, 2009-ben már évi 75 milliárd dollár folyt át a rendszeren, több mint az egész Ebayen. Az üzleti modell (a PayPal-elfogadó online üzletek 1,9 százalékos jutalékot fizetnek, ami kicsit kevesebb mint a hitelkártyacégeké) működik, a pénz dől.

Amennyire logikus volt a PayPal megvétele, annyira nem illett a cég profiljába a Skype. A felvásárolt online telefont kevés sikerrel próbálták beépíteni a szolgáltatásaik közé, majd tovább is adták, nagyjából a vételi ár szintjén egy befektetőcsoportnak. Másfél évet kellett volna csak várniuk, hogy a Microsoft őket temesse be pénzzel a kanadai nyugdíjasok helyett – de így is sikerült súlyosabb bukás nélkül megúszniuk a 2,6 milliárdos, mellément befektetést.

Előbb-utóbb be fog jönni

A Google-nek már volt saját videómegosztója, amikor mindenki számára meghökkentően sok pénzért vett magának még egyet. Az idő, és az online videózás népszerűsége azóta félig-meddig igazolta, hogy mégis csak jó helyre került az az 1,6 milliárd dollár, hiszen a YouTube az internet harmadik leglátogatottabb oldala (az első kettő a Google és a Facebook). Csak az ár nem jött vissza azóta sem, mert az óriási fenntartási költségek (már 2008-ban napi egymillió dollár volt csak a sávszélesség bérlése) mellé sokáig nem nagyon akart felnőni a hirdetési bevétel.

Persze ha valaki, hát a Google igazán ki tudja várni, míg pozitívba fordul a mérleg, az a pár százmillió veszteség simán belefér addig is – és közben olyan erőforrásokat tud a videómegosztó mögé tenni, ami garantálja, hogy az továbbra is piacvezető marad. Már ha a Netflix, a Hulu és a fizetős online tévécsatornák és videokölcsönzők ötlete el nem halássza előle a hirdetőket.

Ez itt a reklám helye

2007-2008-ban az online reklámpiac két legnagyobb halát falta fel két még nagyobb ragadozó, a Google, és a Microsoft, a licitháborúban az egekig srófolva az árakat. A Doubleclick és az aQuantive összesen közel tízmilliárd dollárért kel el, ami nagyjából az amerikai online reklámpiac fél éves forgalmának felelt meg akkoriban.

A DoubleClick azóta is raklapszám termeli a pénzt a Google-nek, ahol az AdSense és AdWords mellé remekül illeszkedik a főleg grafikus bannerekre építő DoubleClick, az éves 30 milliárdos forgalom tetemes részét kitermelve. A Microsoftnál viszont az aQuantive sem tudta pozitívba fordítani az online divízió mérlegét, ami a legutóbbi negyedévben 720 millió dollár veszteséget termelt. Úgy tűnik, azoknak lett igazuk, akik annak idején úgy látták, az üzletet csak azért hozta tető alá a Microsoft, ne maradjanak teljesen reménytelen helyzetben az online hirdetési piacon.

Aranytojás light

A Microsoft felvásárlásainak rettentő hosszú listájából az aQuantive mellett a Visiót emeljük most ki, amiért 1,3 milliárdot fizettek. A diagramszerkesztő program azóta az Office csomag profi verziójának része (illetve önmagában 2-500 dollár körüli áron fut), rendszeresen adnak ki belőle új verziókat a 15 milliósra becsült felhasználói tábornak.

Az Office a Microsoft első számú, aranytojást tojó tyúkja, bár a negyedévenként 3-5 milliárdos tiszta hasznot főként a Word, az Excel és a Powerpoint hozza, abban biztosak lehetünk, hogy a Visio rég kitermelte már az árát.

A rossz üzletek királya

A Yahoo az ezredfordulón a legnagyobb és legmenőbb online cégek egyike volt, innen sikerült a szakadék széléig manőverezni magukat bő tíz év alatt. Ezt többek között legendásan rosszul sikerült felvásárlásainak köszönhette a cég: az ezredforduló táján milliárdokat költöttek pár év múlva látványosan összeomló szolgáltatásokra.

A broadcast.com internetes rádióért 5,7 milliárdot fizettek, átnevezték Yahoo Broadcast Soolutionsre, aztán feldarabolták, beépítették más szolgáltatásaikba, végül hagyták a fenébe az egészet, miután kiderült, hogy a netes rádió mégsem az új évezred legnagyobb üzlete.

A Geocities esetében ugyanez volt a menet: a legmenőbb, saját weboldalaknak tárhelyet szolgáltató oldal volt a neten, iszonyú pénzért kebelezte be a Yahoo, aztán úgy alakult, hogy jöttek a blogok meg a közösségi média. És egyszer csak senkit nem érdekelt többé, hogy megtanuljon html-ül, és saját oldalt faragjon az elmaradhatatlan, ízléstelen animgifekkel, amikor máshol ugyanezt megtehette két kattintással. 1999-ben 3,6 milliárdba került, tíz év múlva ment a kukába az egész.

Aki látta a jövőt, mégis belebukott

Összeg alapján talán nem illene bele az összeállításba, mégis a legfontosabb és legtanulságosabb felvásárlások egyike volt a MySpace-é. Rupert Murdoch médiamágnás (vagy valamelyik tanácsadója) már 2005-ben meglátta a potenciált a közösségi oldalakban, és rögtön meg is vette az akkori legnagyobbat. Igaza is volt, most, hat év múlva minden a közösségi médiáról szól a neten. Csak pont a MySpace zuhant össze, amikor jött a Facebook a kismillió alkalmazásával, Farmville-le, lájkolással és hasonlókkal.

A MySpace mára gyakorlatilag amatőr zenekarok bemutatkozó oldalainak gyűjteményévé soványodott, Murdoch jövőbelátása nem volt elég, a MySpace lassan reagált, és hagyta hogy elmenjen mellette a világ, így a sorsa megpecsételődött (és itt nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a magyar online piac legnagyobb hasonló felvásárlásával, az Iwiwével).

Spanyol rulett

A dotkomlufi talán legjellemzőbb üzlete volt a Lycos eladása az online őrület csúcsán, 2000-ben. A Lycos egy keresőmotor, és aköré épített portál volt, olyasmi, mint a Yahoo. 1997-ben az egyik első nyereséges online vállalkozás volt, '99-ben pedig a legnagyobb forgalmú weboldal a világon. 5,4 milliárdot ajánlott érte a spanyol Telefónica, a világ egyik legnagyobb távközlési cége, ami a Lycos induló tőkéjének 3000-szerese volt – aztán mire az üzletet megkötötték, az internetes gazdaság összeomlott, és az új szuperportál, a Terra Lycos elveszítette az értékét. 2004-ben 95 millióért adták el egy dél-koreai befektetőnek.

A kakukktojás

Minden idők legnagyobb internetes üzlete lehetett volna 2008-ban a Yahoo felvásárlása. A Microsoft 44,6 milliárdos ajánlattal állt elő, a Yahoo vezérkara hónapokig alkudozott és húzta az időt, végül nemet mondott, és csak egy online hirdetési megállapodás lett a dologból. Rosszul tették, ma a cég piaci értéke 21 milliárd körül jár – bár hogy a versenyhivatal engedélyezte volna-e az üzletet, azt már sosem fogjuk megtudni.