További Tech cikkek
- Olyat hibát produkál a Windows, hogy garantáltan mindenki kiugrik a székéből
- Könnyen megeshet, hogy a Google kénytelen lesz eladni a Chrome-ot
- A Huawei hivatalosan is bejelentette, előrendelhető a Mate 70
- Lesöpörheti Elon Musk X-ét a Bluesky, már a Google is relevánsabbnak találja
- Ezek a leggyakrabban használt jelszavak – érdemes változtatni, ha ön is használja valamelyiket
Kereskedelmi hálózaton a világ első GSM-hívására 1991. július 1-jén került sor Finnország akkori miniszterelnöke, Harri Holkeri és Tampere város alpolgármestere, Kaarina Suonio között. Az első GSM-hálózatot a Telenokia és a Siemens – a mai Nokia Siemens Networks – építette ki, a finn Radiolinja, mai nevén Elisa szolgáltató számára. A hívás során Harri Holkeri és Kaarina Suonio megvitatták az új digitális GSM-technológia előnyeit, többek között a kiváló hangminőséget és a biztonságot, valamint azt a tényt, hogy a telefon azonosító adatai a SIM-kártyán találhatóak, így az ügyfelek szabadon választhatnak olyan készüléket, amilyet szeretnének.
A globális mobilkommunikációs rendszert (GSM) 1987-ben fogadták el a digitális mobiltechnológia európai szabványaként. Ez a második generációs mobiltechnológia a hangforgalom mellett már adatokat is képes volt továbbítani. A GSM kiváló minőségű hanghívásai, az egyszerű nemzetközi roaming és az olyan szolgáltatások támogatása, mint a szöveges üzenetek teremtették meg az alapját a mobiltelefon-használat világméretű, gyors elterjedésének.
A következő években a GSM-előfizetők számának növekedése minden előzetes becslést túlszárnyalt, és az első évtizedben, 2001-ig több mint 500 millióra nőtt. Ma a világ 838 GSM-hálózata 234 országban és független területen több mint 4,4 milliárd előfizetőt szolgál ki. A GSM még mindig gyorsan növekszik, minden egyes nap egymillió új GSM-előfizetéssel. Vagyis másodpercenként közel 12-vel.
A GSM volt az első olyan digitális technológia, amely nyílt szabványokon alapult, és világszerte lehetővé tette a mobiltelefonok széles elterjedését – mondta Pekka Soini, a Nokia Siemens Networks vállalati fejlesztési irodájának vezetője. "A GSM még mindig fejlődik, és a 3G és az LTE mellett az elkövetkező évtizedekben is velünk marad a mobil szélessáv alapvető építőköveként. A GSM-ben további üzleti lehetőségeket látunk a korszerű, egyesített rádió-hozzáférési rendszer (Single RAN Advanced) használatára képes hardvereszközök korszerűsítésének, a kiváló minőségű hangkapacitás továbbfejlesztésének, valamint az intelligens eszközök, a gépek közötti (M2M) kommunikáció és a magas hanghűségű fejlesztések további javításának területén. A legújabb, idén júniusban bejelentett újítás az ortogonális alcsatornával kettőzött teljes sebességű kodek (OSC-DFR) funkció, egy olyan szoftveres megoldás, amely lehetővé teszi a hangkapacitás 100 százalékos növelését, és jelentősen javítja a beszédminőséget a GSM-hálózatokban" – folytatta Soini.
Amikor ahhoz a bizonyos első telefonhíváshoz összeállítottuk az első rendszert, és létrehoztuk az első Nokia GSM-telefont, kevesen mertünk arról álmodni, hogy mit hoz a jövő – mondta Timo Ali-Vehmas, a Nokia kompatibilitás és ipari együttműködés részlegének alelnöke. "Akkoriban egyikünk sem gondolta volna, milyen óriási hatást gyakorol majd a GSM több milliárd ember életére szerte a világon. Természetesen ebből semmi sem valósulhatott volna meg a sok nagyszerű szakember nélkül, akik az iparágban az elmúlt húsz évben dolgoztak. Ez a munka ma is folytatódik, és fantasztikus látni, ahogy a GSM újabb izgalmas utakra lépve fejlődik és megújul."
A 3GPP által szabványosított GSM-technológiacsalád tovább fejlődött az EDGE, a 3G és az LTE technológiával. A harmadik generációs 3G WCDMA hálózatok nagyobb adatsebességet és több kapacitást biztosítanak a mobil szélessávú szolgáltatásoknak. Az LTE képviseli a technológia fejlődésének újabb szakaszát, és a világban már több mint 20 hálózatban kereskedelmi használatban van. Az LTE fő hajtóereje a mobil szélessávú szolgáltatások adatkapacitás igényének gyors növekedése. A GSM, a 3G és az LTE olyan fejlődési technológiák, amelyek lehetővé teszik, hogy a hálózatot a szükséges lefedettség és kapacitás alapján építsék ki és bővítsék, az eltérő technológiák közötti zökkenőmentes együttműködés biztosítása mellett.