Legyen ön is Facebook-milliomos!

Akinek vannak tizenéves ismerősei a közösségi oldalon, pár hete-hónapja láthatják a legújabb trendet: a neten innen-onnan összegereblyézett vicces képekkel operáló blogok linkjei lepték el az üzenőfalakat. A Nem kutya, az Az para, az Így nevess, az Azt adom és klónjaik a semmiből emelkedtek hihetetlen sebességgel a magyar net legnépszerűbb tartalmai közé. Sok munka igazán nincs velük, láthatóan mind ugyanúgy készül: összeszedik a net népszerű viccoldalairól, a 9gagről, a Tumblrről, a Failblogról és társaikról az aktuális képeket, otromba módon rányomják a saját logójukat, és ennyi. A pletykák szerint mindez százezres látogatottságot képes produkálni kizárólag a facebookos lájkolásra építve, és ha ügyesen körberakja az ember reklámokkal, dől a pénz is.

Hogy kiderítsük, hihetünk-e a pletykáknak, felépítettünk egy hasonló oldalt, belógattuk a csalit a Facebookra, és vártuk, hogy jöjjön a tengernyi látogató, meg a reklámpénz. A tervhez kapóra jött Cadix, a blog.hu projektmenedzsere, aki a kísérlet kedvéért a Fuckyeahgyakorikérdések tumblelogját ültette át blogformába, és kötötte rá a Facebookra.

Az előkészületek

A gyik.blog.hu létrehozása a facebookos integrációval (ez nagyon egyszerű, csak egy kód bemásolása), és az első napi posztok összerakásával együtt pontosan 14 percet vett igénybe – igaz, a tartalom itt újrahasznosított volt az eredeti tumblres mikroblogból. A továbbiakban Cadix napi 10 percet szánt a frissítésre, ez nagyjából napi 6-8 posztra elég. Persze ez a tempó csak úgy tartható, ha a tartalmat igazi webkettes módon az olvasók által beküldött anyagból válogatjuk össze, a tumblres előéletből fakadó felhasználói aktivitás miatt ennyi előnyünk volt egy teljesen kezdő viccbloghoz képest. Ott talán 20-25 percbe is beletelik egy napra elegendő kép összelopkodása a netről.

Az elkészült és facebookosított oldal marketingjére egyetlen kattintást áldoztunk: Cadix nyomott egy lájkot az oldalon, ami ezzel kikerült az üzenőfalára. A terv az volt, hogy a pár száz ismerőséből lesz legalább 4-5, akiknek megtetszik annyira a dolog, hogy szintén lájkoljanak, ezzel újabb üzenőfalakra kerülünk ki, újabb ismerősök ismerősei elé, és így lassan elterjed az oldal híre. A facebookos vírusok szinte milliméterre ugyanezzel a stratégiával dolgoznak, ha nekik beválik, nálunk is működnie kell, bíztattuk magunkat.

És most ugorjunk át a történetben két hetet.

Robban a vírus

Az, hogy a terv bevált, nagyon enyhe kifejezés a történtekre. Az oldal hírének terjedése már-már ijesztő módon hasonlított egy víruséra: pár nap lappangási idő után szinte felrobbant a látogatottsági statisztika, először három nap alatt háromszoros, aztán a következő három nap alatt újabb ötszörös emelkedést produkálva oldalletöltésben és egyedi látogatók számában egyaránt.

Hogy a számokat kicsit perspektívába helyezzük: a két hét alatt, napi tíz perc befektetésével elért adataink a Webaudit statisztikái szerint nagyjából a közepes méretű magyar tévék és újságok online verzióival voltak összemérhetők. Július negyedikén mi a gyermeteg tréfáinkkal 41 103 olvasóhoz értünk el, akik 166 369 oldalletöltést produkáltak. Aznap a hetiválasz.hu-n 172 ezer oldalletöltés volt, az ATV Online-on 161 ezer, a Hír TV oldalát 35 ezren látogatták, a Népszaváét 29 ezren. Viccből megvertünk 8-10 fős főállású online szerkesztőségeket, akik mögött több milliós költségvetések állnak, plusz országos ismertség, tévék, újságok, politikai erők és médiabirodalmak.

És mindezt nem azzal értük el, mert annyira jók lennénk, sőt. A blogunk nagyjából annyit tud, hogy szmájlikban és LOL-okban kommunikáló tinik más, szmájlikban és LOL-okban kommunikáló tinik hülyeségein röhögnek. A siker magába a műfajba és a facebookos közvetítő közeg elképesztő hatákonyságába van kódolva. Direkt forgalma gyakorlatilag nincs a blognak, a kattintások háromnegyede a Facebookról jön, a maradék azoktól, akik a Facebookról jöttek, és tovább kattintgatnak az oldalon.

Hol a pénz?

A meghökkentő látogatottságot kipipáltuk, jöhet a talán még izgalmasabb kérdés, hogy mennyit lehet ezzel keresni. A legegyszerűbb megoldást választottuk: az ingyenes szolgáltató által nyújtott hirdetési felületeket a Google automatikus hirdetésszervező szolgáltatása, az AdSense reklámjaival töltöttük fel (a hasonló blogok szinte mind így működnek, hiszen komoly, direkt hirdetőt ilyen tartalomra behozni egészen esélytelen).

Az első heti AdSense-összesítő roppant tanulságos adatokkal szolgált. A reklámok 1 millió 36 ezer alkalommal jelentek meg az oldalunkon, az átkattintási arány viszont mindössze 0,03 százalék volt. Hogy a bannerre kattintás nem különösebben gyakori esemény, az persze nem meglepetés (a Business Insider összeállítása szerint a reklámra klikkelésnek a neten kisebb az esélye, mint pókerben a kézbe osztott fullnak, vagy egy repülőszerencsétlenség túlélésének), de ez az arány ezzel együtt is riasztó: a célközönségünktől gyakorlatilag csak a véletlen mellékattintásokban bízhatunk.

Az egymillióból kb. 300 reklámra kattintás 31,59 eurót hozott a konyhára, tehát az eszetlenül magas látogatottságunk nagyjából napi ezer forint bruttó bevételt tud termelni (attól most tekintsünk el, hogy ezt majd hogyan kell leadózni). Ami ahhoz képest, hogy alig-alig csinál érte valamit az ember, csodálatos dolog, de ebből senki nem lesz milliomos. Marad az a megfoghatatlan, felemelő (és ha összelopkodott tartalommal dolgozunk, egyben kissé zavarbaejtő) érzés, hogy facebookozó fiatalok tíz- és százezreit szórakoztatja az ember, és olyan látogatottsági adatokat hoz, aminek láttán kórusban zokognak a webes cégek.