A berlini műszaki egyetem kutatói olyan berendezést fejlesztettek ki, ami az agyhullámokat figyelve az autó sofőrjénél gyorsabb reakcióidővel nyomja meg a féket vészhelyzetben. Valódi autóval még nem próbálták ki az eszközt, de a szimulátorban eddig hatékonynak és biztonságosnak tűnik, és rendre megelőzi a sofőrt.
A kutatók először EEG-vel figyelték az önként jelentkező tesztalanyok agyhullámait, illetve a lábizmaik feszültségét, miközben azok egy autószimulátort vezettek. Itt az volt a feladatuk, hogy 20 méteres lemaradással kövessenek egy másik autót, ami időnként hirtelen ráfékezett, a kísérleti alanyokat is fékezésre késztetve. Így feltérképezték, hogy az agy milyen jeleket produkál, amikor az idegrendszeren át kiadja a lábnak az utasítást, hogy az taposson a fékre.
A következő lépésben az EEG adatait közvetlenül a szimulátorba kötötték be, és ha az a fékezéshez kapcsolódó hullámmintával találkozott, kiadta az utasítást a fékezésre. A tesztek során az agyhullámvezérelt gép átlagosan 13 századmásodperccel gyorsabban reagált, mint a sofőr, ez 100 km/óra sebességnél a féktáv 3,66 méteres lerövidülését jelenti, ami pedig valós közlekedési veszélyhelyzetekben egy baleset elkerülését, vagy akár túlélését is jelentheti.
A német kutatók a kísérleteket most valódi autókkal szeretnék folytatni, egyelőre csak tesztpályán. A legkeményebb kihívás a fejlesztésben (és a technológiára később épülő megoldások sikerének kulcsa) az, hogy ki tudják szűrni a hamis riasztásokat, és a gép tényleg csak akkor fékezzen az ember helyett, amikor az valóban fékezni akart. A BBC-nek adott interjújukban elmondták, hogy a technológia valójában nem új, paralízissel küzdő betegeknél, kerekesszékek vagy művégtagok irányításánál használják egy ideje, egyszerűen nekik jutott először eszükbe ilyen hétköznapi helyzetben is kipróbálni, mint a fékezés az autóban. Kutatásaik teljes publikált dokumentációja itt olvasható.