Tízéves az iPod
További Tech cikkek
- Olyat hibát produkál a Windows, hogy garantáltan mindenki kiugrik a székéből
- Könnyen megeshet, hogy a Google kénytelen lesz eladni a Chrome-ot
- A Huawei hivatalosan is bejelentette, előrendelhető a Mate 70
- Lesöpörheti Elon Musk X-ét a Bluesky, már a Google is relevánsabbnak találja
- Ezek a leggyakrabban használt jelszavak – érdemes változtatni, ha ön is használja valamelyiket
Tíz éve, 2001. október 23-án került a boltokba az Apple első hordozható zenelejátszója, az iPod. Ma, 300 millió eladott példánnyal később már tudjuk, hogy ez volt a digitális zene forradalmának kezdete, annak ellenére, hogy messze nem ez volt az első mp3-lejátszó. Ez a cím az 1997-es CES kiállítás egyik nagydíját elvitt Audio Highway Listen Up készüléket illeti, az első nagy sikerű hordozható mp3-lejátszó pedig az 1998-as karácsonyi szezon slágere, a Diamond Rio PMP300 volt.
Amikor az Apple piacra lépett három évvel később, már több tucatnyi hordozható digitális zenelejátszó kütyüvel kellett megküzdenie. A küzdelem elég egyoldalú volt, 2004-re már az amerikai piac 70 százalékát uralta az iPod, és az eladások igazán csak 2005-ben indultak be. A csúcs 2008 karácsonya volt, azóta lassan csökken az iPod népszerűsége (főként azért, mert a zelenelejátszás már az alsó kategóriás mobilokba is beépült alapszolgáltatásként), de még mindig évi 40 milliót adnak el belőlük.
Az Apple marketingvonalon egész pályás letámadást vetett be, zseniális reklámkampánnyal támogatva az iPodot, miközben a konkurensek alig-alig figyeltek oda a sajátjaikra, elhanyagolható méretűnek vélve az mp3-lejátszók potenciális vásárlótáborát. Az amerikai óriásplakátokat és tévéket eközben élénk, színes háttér előtt táncoló fekete sziluettek lepték el, fehér iPodokkal és fülhallgatózsinórokkal. Az Apple jó lóra tett: az iPod-család pár éven belül lenyomta a nyolcvanas-kilencvenes éveket uraló Sony walkmanek eladásait.
Az első generációs iPod mai szemmel nézve már igazi őskövület: flash memória helyett egy öt gigabájtos merevlemez volt benne, apró fekete-fehér lcd-kijelző, és egy nagy, kerek, több irányba nyomkodható gomb (az érintőképernyők előtt ez igazán innovatív megoldásnak számított). A tíz centiszer hét centis méret még hagyján, de közel két centis vastagsága ma már roppant ormótlannak tűnik. Az első iPod kizárólag Apple gépekkel volt hajlandó együttműködni, azokból is csak a akkori legfrissebb operációs rendszert, az OSX 9-et futtatókkal – ezzel nagyjából hétmillióra szűkítve a potenciális vásárlók körét. USB csatlakozás nem volt benne, csak Firewire-ön keresztül kommunikált. Mindez 399 dollárba került, ami az akkori, 260-270 körüli forintárfolyamon bő 110 ezer forintnak felelt meg.
A korabeli beszámolók egyáltalán nem voltak elájulva az iPodtól, a New York Times tíz évvel ezelőtti cikkében a Windows-támogatás hiányát hánytorgatja fel, és azt írja, ügyes kütyü, de a világ 90 százaléka számára nem oszt, nem szoroz a piacra dobása. Arra viszont jól éreztek rá, hogy komoly felfutás előtt áll a piac, egy optimista piackutatót is idéznek, aki szerint 2005-re akár 18 millió hordozható mp3-lejátszót is eladhatnak a világon (aztán csak 2005 karácsonyán az Apple egymaga adott el 14 milliót).
A zenekiadók gyanakodva figyelték, ahogy az Apple beszáll a kalózkodás melegágyának tartott mp3-lejátszók piacára (akkoriban még nem létezett egyetlen elterjedt legális digitális zenebolt sem a neten). Két év múlva, 2003 áprilisában elindult az iTunes Store, és az iPod-tulajdonosokra alapozva pár év alatt megszerezte a világ legnagyobb forgalmú zeneboltjának címét.
Az eredeti iPod-családból négy éve nem mutattak be új verziót, a hatodik generációs, 160 gigás iPod Classic eladásai pedig eltörpülnek az érintőképernyős Touch, az apró és olcsó Mini és Shuffle, illetve a zene- és videólejátszó funkciót átvevő okostelefonok és tabletek mellett.