A világ gyárából a világ innovátora

Néhány ázsiai ország – Dél-Korea, Kína, Japán és Tajvan – meghatározó szereplője a nemzetközi IT-piacnak. A négy országnak 41 vállalata volt 2010-ben a 100 legnagyobb között az eladásokat tekintve. Az IT-ipar a gazdaság meghatározó része ezekben az országokban, az éves GDP tíz százalékát adja. Néhány szektorban ezek az országok nemcsak jelen vannak, de piacvezetők is, ilyen például a mobilpiac, ahol közel ötven százalék a részesedésük, és a pc-piac tortája, amiből negyven százalék feletti szeletet hasítanak ki. Korea és Tajvan az lcd-panelek piacának 85 százalékát tudhatja magáénak. A négy ország az elmúlt évtizedek kemény munkája révén lett világelső az említett területeken. Különösen érdekes közülük Kína példája.

Gyártani bármit, bárkinek

Kína a világ legnagyobb hardvergyártója, 2006-ban vette át az első helyet az Egyesült Államoktól, 2010-ben a világ IT-termelésének 29 százaléka Kínában folyt. Nem tévedünk tehát, ha azt mondjuk Kínára, hogy a világ gyára. Kína emellett az információs és kommunikációs technológiák legnagyobb exportőrévé vált 2004-ben, 2009-re pedig háromszor akkora volt az exportja ebben a szegmensben, mint Amerikának.

A változást mutatja, hogy 2010-ben 1,1 millió IT-hez köthető szabadalmat védettek le Kínában, ami 10 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbihoz. Az országban egyre többet fordítanak kutatásra és fejlesztésre, a 11. ötéves tervnél ez a GDP 1,3 százalékról 1,8 százalékára nőtt. A 12. ötéves tervben az szerepel, hogy 2015-re a GDP 2,2 százalékára kell emelni az K+F-re fordított pénzt. Összehasonlításképpen, tavaly ez 2,67 százalék volt az Egyesült Államokban, 3,44 százalék Japánban.

Gyárból piacvezető gyártó

Kína már nem elégszik meg a gyártó szerepével, az elmúlt években arra törekedett, hogy újítóvá váljon. A kínai gyártók az alacsony költségű, kevés hozzáértést igénylő gyártástól az innovatívabb megoldások felé mozdultak, még mindig olcsóbban termelnek bárkinél, de már nagyobb szakértelmet kíván ez a tevékenység. Ezzel a fent említett többi országot hívták ki, ahol eddig az ilyen jellegű termékek gyártása folyt.

A nagy kínai cégek szinte kivétel nélkül csupán gyártóként, beszállítóként indultak, még a kilencvenes években is ez volt a fő profiljuk. Ezek voltak azok a vállaltok, amelyek olcsón legyártották a nyugati cégek (Apple, HP, Dell) nyugati országokba szánt termékeit.

Hogy megértsük, miről van szó, nézzünk egy ma már nagyon is jól ismert tajvani céget, a HTC-t. Nem is olyan régen még csak a szakmabeliek ismerték a nevét, a HTC nagy mobilgyártóknak készített telefonokat –  nem saját néven, beszállító volt csupán. Egy idő után a HTC elkezdett saját márkanéven is mobilokat forgalmazni, és mára az egyik legnagyobb mobilgyártó lett. Hasonló utat jártak be a vezető kínai vállalatok: beszállítóként kezdték, később léptek piacra saját termékeikkel. Olyan ismert neveket sorolhatunk itt fel, mint a Lenovo, a Huawei, a ZTE és a Haier.

Ezek a vállalatok már nem csak utánoznak: megtanulták a gyártás minden folyamatát, a fejlesztéstől a dizájnon át a marketingig – így méltó ellenfelei lettek korábbi ügyfeleiknek.

Ráadásul ezek a cégek igen gyorsan követik a trendeket. Jó példa erre, hogy amikor a Samsung megjelentette ledes 3D tévéit, csak három hónap kellett a kínai Hisense-nek, hogy hasonló tévéket dobjon piacra. Ezzel komoly vetélytársa lett a Samsungnak nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is. Egy másik példa: a Huawei igen komoly szereplője lett a negyedik generációs mobilhálózatnak, az LTE-nek, a Qualcommal, Nokiával és Samsunggal versenyez fejlesztésben is. A kínai Spreadtrum Communications pedig a csiptechnológiában próbál az élre törni, 20-30 százalékkal olcsóbban adja a mobilcsipeket, aláásva ezzel az egyik legnagyobb szereplő, a tajvani MediaTek pozícióját.

A fejlődést jól mutatja, hogy 2000-ben még csak két kínai cég volt a 100 legnagyobb IT-cég között, 2010-ben már tíz.

Tizenkettedik ötéves terv

Az új generációs információs technológia fontosságát Kínában is felismerték, olyannyira, hogy a legújabb ötéves tervben is szerepel, mint fő pillér. A 2010. októberében tartott 17. Kongresszuson elfogadták a tizenkettedik ötéves tervet. Ebben szerepel, hogy az IT-szektor a fő feladata az, hogy még versenyképesebbé váljon – foglalta össze a lényeget az Információs minisztérium Tervezési részlegének a vezetője, Gu Qiang.

Mivel a szektor és a technológia már a legmagasabb szintek támogatását is élvezi, nem nehéz megjósolni, hogy ugrásszerű növekedést láthatunk a következő öt-tíz évben. Politikai és gazdasági szempontból is kedvező környezetet teremtenek a szektornak. A helyi hatóságok is támogatják az IT-ágazat beruházásait, és olyan befektetésnek tekintik, amely még több beruházást vonz a körzetbe, így segítve a régió gazdasági fejlődését.

A tizenkettedik ötéves tervben hét területet emeltek ki, ezek az energiatakarékosság és a környezetvédelem, az új generációs technológiák, a biotechnológia, a high-end gyártás, a megújuló energia és az anyag- és energiatakarékos autók. Az új generációs technológiákon belül a telekommunikációs hálózatra, az internetre, a cloud computingra és az információs szolgáltatásokra gondolnak.

A cél, hogy az IT-szektor aránya a GDP-ben növekedjen, 2015-re a mostani öt százalékról nyolc százalékra, 2020-ra pedig 15 százalékra. Kína egymillió elektromos autót szeretne az útjain látni 2015-re, és szeretné, ha a felhasznált energia 33 százaléka megújuló energiaforrásokból eredne.

A legnagyobb piac

Maga a felhasználói piac is óriási mértékben nő, a legfrisebb adatok szerint tavaly 485 millióan interneteztek, kétszer annyian, mint az Egyesült Államokban. Az internetezők száma 2006 és 2010 között megháromszorozódott, de az internetpenetráció még messze elmarad a fejlett nyugati országokétól – van tehát még hova nőni, és a következő években várhatóan marad a tempó.

Kína tavaly év végén vette át az elsőséget az Egyesült Államoktól, 2011 utolsó negyedévében már több mobilt adtak el az országban, mint Amerikában. Az időszakban az okostelefonok piaca 58 százalékkal nőt, elérve a 23,9 millió darabot. Az Egyesült Államokba ugyanekkor 23,3 millió készüléket szállítottak, ami 7 százalékos csökkenést jelentett.

A mobilelőfizetések száma 950 millió – és ez még nőni fog. A világ legnagyobb piacáról van szó. A kínai mobilpiacot négy állami vállalat uralja, a China Mobile, a China Telecom, a China Unicom és a műholdas szolgáltató China DBSAT. 2010-ben ezek éves bevétele húsz százalékot nőtt az előző évhez képest, elérve a 3 trillió jüant (majdnem 500 milliárd dollár).

Nem csoda tehát, hogy a nyugati cégek szinte lételemüknek tekintik a kínai piacon való megjelenést, nem ritkán kompromisszumokat, például a tartalom szűrését is bevállalva ezért.

A kínai szabályozás lehetővé teszi a külföldi szolgáltatók és gyártók megjelenését bizonyos szektorokban, de még nagyon sok a korlátozás. Elvileg nincs akadálya annak, hogy külföldi cégek is gyártsanak hardvereket, szoftvereket és szolgáltassanak az IT-szektorban, a gyakorlat azonban mást mutat. Például valamennyi szoftvert regisztrálni kell a hatóságoknál, mielőtt forgalomba kerülnének Kínában.

A kínai nagy tűzfal

Kínában az internetes cenzúrát különböző jogszabályok és adminisztratív eszközök bonyolult hálója adja, de nincsenek konkrét jogszabályok, amelyek az internetes cenzúrára vonatkoznak. A cenzúra egy összetett hálózatot jelent, amelyben a szereplők a kormányzati intézmények, a szolgáltatók, vállalatok és egyéb szervezetek. Pletykák szerint az internetes rendőrség létszáma eléri a harmincezret, ezért tudnak pillanatok alatt töröltetni minden nekik nem tetsző tartalmat, ami a nagyobb fórumokban, blogokban, szájtokon megjelenik.

A kínai cenzúra jelképe a Kínai nagy tűzfalnak nevezett projekt, amelyet még 1998-ban kezdett el fejleszteni az állam. 2003-ban kapcsolták be, de a valódi működést csak 2006-ban kezdte el. A hivatalos álláspont szerint a projekt célja, hogy segítse a rendőrség kommunikációs hálózatának és információs csatornáinak fejlesztését a hatékonyság érdekében. Valójában azonban a nem kívánt tartalmak blokkolására hozták létre.

A gatewayekre épített általános tűzfalakból és proxy szerverekből álló rendszer összetett módon akadályozza meg, hogy a veszélyesnek ítélt tartalom ne jusson el a felhasználókig: ip-címeket blokkol, valamint a DNS-feloldást is meghamisítja, hogy egyes doméneket a valódi helyett saját ip-címekre tereljen. Ugyanakkor nem száz százalékos a hatékonysága, mert előfordulnak olyan esetek, amikor átcsúszik a blokkolni kívánt tartalom.

Kínában nagyon tartanak attól, hogy a nyugati eszmék megfertőzik az országot, és a száz legnagyobb internetes oldalból 12-t blokkolnak. A cenzúra másik változata az internetes keresők szűrése: szűrik a kínai keresőket, mint a Baidu, és a nemzetközieket, mint a Google vagy a Yahoo. Ha valaki a tiltott szavakra keres rá Kínában, akkor vagy nem kap találatot, vagy egy megváltoztatott találati listát kap, mint a Tienanmen tér esetében. A nagyobb keresők mind lefeküdtek a kínai kormánynak, a Google például 2006-ban adta be a derekát, bevállalták, hogy blokkolnak néhány weboldalt, amit a kínai kormány illegálisnak minősített, cserébe Kínában is telepíthettek szervereket. Azóta összevesztek néhányszor, a Google 2010-ben megszüntette a Google.cn szűrését, végül hosszas vita és némi kompromisszumok árát maradtak, de átirányították a forgalmat a hongkongi Google-ra.

Termékhamisítás

Ha Kínáról van szó, a termékhamisítás biztosan előkerül. Nem véletlenül, Kínában nagyüzemben nyomják a hamis pólókat, és néha arra sem veszik a fáradságot, hogy például Panasonic helyett Panasoanic, Sony helyett Suny legyen a márkanév. Az ország technikai fejlődéséről nem lehet úgy beszélni, hogy ne szóljunk a hamisításokról.

Kínában ugyanis mindent hamisítanak. Az eredetivel szinte tökéletesen megegyező luxuskarórától kezdve az elektromos autókig mindent lemásolnak és árulnak – az eredeti ár töredékéért. Mivel gyakran ugyanabból a gyárból származik a hamisítvány is, mint az eredeti, sokszor minőségében sem marad el a másolat az eredetitől. Ezeket főleg belső piacra gyártják, mert az elmúlt évtizedben kialakult egy réteg, amely igényli a nyugati termékeket, de nem jut hozzájuk Kínában. Néha a hamisítvány a nemzetközi piacokra is kikerül, ebből adódnak aztán a gondok. Meg abból, hogy amikor a külföldi cég Kínában gyártja a terméket, ellopják a technológiát, és nem sokkal később hasonló kínai termékek jelennek meg a piacokon.

Az IT-szektort nézve elég csak az iPhone- és iPad-klónokra gondolni, amelyek az első iPhone megjelenése után elárasztották a piacot. Ma már visszaesett ezek gyártása, hiszen szinte fillérekért is lehet okostelefont kapni. Emiatt korábban nagyon sok problémájuk volt a kínaiaknak, volt, hogy kereskedelmi egyezmények is majdnem meghiúsultak a hamisítók miatt.

Övék a jövő

Az ázsiai, köztük a kínai IT-cégek próbálják leszorítani a gyártási költségeket, ugyanakkor növelni próbálják a termelékenységet, a fejlesztéseket, és rugalmasak próbálnak maradni, az egyre jobban változó világhoz igazodva. Már régen nem a nyugati termékek másolása jelenti nekik a megélhetést, hanem élen járnak az innovációban is. Egyre erősebb a verseny, és egyre több ázsiai és kínai cég kerül meghatározó szerepbe a nemzetközi piacokon is.

A gazdasági válság és az európai hitelválság miatti visszaesés nem kedvezett a piacoknak, ugyanakkor ez kedvező helyzetbe hozta az ázsiai cégeket, amik a memóriacsipek, kijelzők, lcd-panelek piacán vezető pozícióba kerültek. Jelenleg főleg dél-koreai cégek uralják a piacot, de a kínai (és tajvani) cégek is erősödnek. A következő évek ezekről az ázsiai országokról fognak szólni.