A kerettörténet szerint a csapatok feladata olyan rovarszerű robotok építése volt, melyek képesek a zord marsi körülmények között minimális emberi beavatkozással navigálni. A robotokat a versenyzők irányították számítógépeikről, de csupán azt adhatták meg a terem tetejére szerelt kamera közvetítette műholdképen, hogy a gép a pálya melyik pontját közelítse meg. Ráadásul parancsaik - a Mars-járókhoz hasonlóan - késleltetéssel jutottak el a robotokhoz.
A középiskolások, illetve egyetemisták alkotta csapatok két típusú robotot épített: a többség járókerettel lépegető gépeket készített, de akadtak olyanok, akik rovarszerű hexapodokkal (hatlábúakkal) próbálkoztak. A végső győzelmet a két módszert lényegében ötvöző, főként műegyetemisták alkotta Mars Poetica szerezte meg Irodalmi lépegető névre hallgató szerkezetével.
Dányádi Bulcsú, a Budapesti Műszaki Egyetem végzős gépészmérnök hallgatója elmondta, a nyolctagú csapat január elején fogott hozzá munkához. A robot szinte összes alkatrészét saját maguk tervezték meg háromdimenziós szoftverrel, és gyártást is önállóan végezték. Az Irodalmi lépegető vezérlését összesen négy számítógép végezte: egy a robot fedélzetért dolgozott, egy a kommunikációért felelt, egy a "műholdképet" elemezte, egy másikon pedig a vezérléshez szükséges utasításokat vihették be.
A hallgató szerint a döntőben már 80 százalékban a taktikán múlott a győzelem, csak kisebb részben számított a robot gyorsasága és ügyessége, ahhoz azonban, hogy eljuthassanak eddig, a szerkezetnek ki kellett bírnia az első öt forduló küzdelmeit.