Tollal sem szárnyal még a Samsung táblagépe

Pont két éve dobta piacra a Samsung a Galaxy Tab táblagépet, az iPad első androidos riválisát, ami ugyan nem lett túl sikeres, de a dél-koreai vállalat azóta sokat tanult a kezdeti modellből. És vélhetően az utolsó pillanatokig csiszolt az új verzión, mert teszteszközünket, a szeptemberben piacra kerülő Galaxy Note 10.1 tabletet a Samsung eredetileg nyárra ígérte. A barcelonai mobilkongresszuson még egyébként is ramaty állapotban láttuk a félkész gépet, jobb is, hogy visszaküldték a mérnököknek, dolgozzanak rajta még egy kicsit.

Erős szilícium

Ma már senki sem vágódik hanyatt egy 10 hüvelykes táblagéptől, ebből a szempontból a Note 10.1 csak egy a sok tucatból. A vékony kialakítás és a kis súly elvárt követelmény, és az átlagos műanyag borítás láttán sem nyílik szélesre az ember pénztárcája. Az viszont kiemeli a Note 10.1-et a tömegből, hogy tollal is nyomkodható a kijelzője. Nem azokról a pár ezer forintos, gumivégű tollakról van szó, amikkel mindegyik tabletre lehet írni, hanem a professzionális rajztáblákat gyártó Wacom nyomásérzékeny tolláról. Nagyjából akkora a különbség, mint a bottal homokba írás és az ecsettel papírra festés között.

A Samsung biztosra ment, hiszen a hasonló tollal kezelhető Galaxy Note okostelefonból több mint tízmilliót eladott, és ez olyan extra, amit még az iPad 3 sem tud. A hardvernek azonban vannak hiányosságai is, egy kimondottan képszerkesztésre kihegyezett eszköztől jobb felbontású kijelzőt várnánk, hiszen a rivális csúcsmodellek már 1920*1080 pixeles felbontásnál járnak, nem 1280*800 pixelnél, mint a Note 10.1 tablet. A hátlapi 5 megapixeles kamera nem a csúcsok csúcsa, de a szemközti 1,9 megapixeles videós csevegéshez tökéletes.

Felróhatjuk hibaként azt is, hogy amikor a fél világ – mínusz az Apple – végre szabványosította az okostelefonok töltőjét, szinte minden micro USB-t használ, a Samsung teljesen egyedi csatlakozót rakott a táblagépére. Természetesen ezzel kell a tabletet tölteni és a számítógépre csatlakoztatni, tehát aki otthon hagyja a drótot, az lemerülve alaposan megszívja – ilyen töltőt valószínűleg senkitől nem tud kölcsönkérni.

A Note háttértára megfelelő méretű, a 16 vagy 32 gigabájtos alapmemóriát microSD kártyával tudjuk bővíteni. A Samsung ezen kívül 50 gigabájtos online Dropbox tárhelyet is ad a felhasználóknak. Ez két éven át használható, utána havonta 10 vagy évente 100 dollárt kell érte fizetni, máskülönben leesik a tárhely mérete 2 gigabájtra. (A Dropbox ennyit ad ingyen.) A motorháztető alatt nagyon erős hardver lapul, négymagos és 1,4 gigahertzes processzor hajtja meg a gépet, 2 gigabájt RAM-mal. A 7000 milliamperórás akkura sem panaszkodhatunk, ritkább használat mellett akár másfél-két napig is bírja, nagyobb terhelés alatt úgy 6-8 óra alatt merül le.

A teszt során néha akadozni kezdett a tablet, de ez nem igazán a Samsung hibája, hanem inkább az Androidé. A kevésbé profi, vagy csupán figyelmetlen felhasználó ritkábban szembesül azzal, hogy milyen sok program fut a háttérben. Nem olyan egyértelmű a helyzet, mint mondjuk a Windowson, ahol a tálcát beterítő tucatnyi programikon láttán rögtön tudjuk, hogy ki kellene lőni párat.

Bottal üthetik

A Note 10.1 legfontosabb extrája a toll, ami olyan könnyű, mintha nem is lenne. 1024 fokozatban érzékli, hogy milyen erővel nyomják oda a kijelzőhöz, néhány rajzprogramban ennek megfelelően változik a húzott vonal vastagsága. (A Galaxy Note mobil csak 256 fokozatú volt.) Ez a toll teljesen megváltoztatja a táblagép használati élményét, de nem könnyű megszokni a használatát. Amatőrként nehéz szépen elvékonyodó vonalakat firkantani a Photoshop Touchban, amit a Samsung előre feltelepítette a tabletre. Retusáláshoz, kisebb módosítások elvégzéséhez jól jön a toll, ehhez még nagy tehetség sem kell, csak türelem. De aki nem tud rajzolni, abból a tablet hatására sem lesz grafikus.

A toll elméletileg sokféle alkalmazással kihasználható, például amikor kivágunk egy képernyőmentést, hogy elmentsük a Samsung-féle S Note jegyzetfüzetbe. Alapvető probléma, hogy a Note 10.1 nem tudja kiiktatni a kijelzőre támaszkodó tenyerünket, azért muszáj levegőben tartott kézzel írni, ami pár perc után iszonyú fárasztó és kényelmetlen. A profik biztosan hozzászoktak, hogy a tenyerükkel nem maszatolhatják össze készülő alkotásukat, de a legtöbbünk papírra fektetett kézzel ír, és a Samsung igazán gondolhatott volna erre a problémára. De tulajdonképpen mindegy is, mert a kézírás-felismerő nem elég pontos ahhoz, hogy rutinszerűen ezt használjuk. Ért magyarul, de egyáltalán nem olyan gyors, mint a virtuális billentyűzeten való pötyögés.

Jól felismerte a Samsung, hogy a hatékony jegyzeteléshez a felhasználónak egyszerre két programot kell látnia, ami az Androidon alapból nem lehetséges, hiszen mindegyik program az egész kijelzőt elfoglja. Erre kétféle megoldás született. Ha lenyomjuk a toll gombját, és kétszer a kijelzőre koppintunk, akkor azonnal megnyílik egy kisebb jegyzetfüzet, amibe gyorsan felírhatunk valamit. Emellett van egy többablakos nézet, amiben egymás mellett nyílik meg két program, a kijelző felét elfoglalva. Sajnos ez csak hat gyári programban működik: a böngészőben, a galériában, a Polaris Office szövegszerkesztőben, az S Jegyzetben, videolejátszóban és az emailben. Nincsenek köztük olyan népszerű és fontos programok, mint Gmail-kliens, a Chrome, a Google Aktuálitások nevű hírolvasó, az Evernote jegyzetfüzetéhez tartozó Skitch firkálóprogram, valamint a gyárinál profibb szövegszerkesztők, mint például a QuickView vagy a Docs to Go.

Az egyik legmenőbb firkálós alkalmazás a MagicMarker, amivel pillanatok alatt messziről látható üzeneteket készíthetünk, a beszólástól a segélykérésig bármit elbír a digitális papír. Akinek pedig pdf-ek szerkesztésére van szüksége, annak az Adobe Acrobat helyett az ingyenes iAnnotate PDF nevű programot ajánlom, mert ezzel nagyon megjegyzéseket tudunk írni a szöveghez, és pont úgy emelhetjük ki a részleteket, mintha papírlapon mennénk végig színes kijelölő filctollal.

Bár a Samsung az IFA-n a Sketchbook rajzprogramját is reklámozta, amiben nagyon jó eszközök vannak, ezzel pont nem lehet kihasználni a nyomásérzékeny tollat. Az Adobe termékei, például a képmanipuláló Photoshop és a vázlatkészítő Ideas kezeli a nyomásérzékeny stylust. A későbbiekben persze bővülhet a támogatott programok köre.

Ezt is tudja, meg azt is!

Az érdekes, de nem annyira hasznos ötletek közé sorolnám a videók felugró ablakban való lejátszását. Ilyenkor a lejátszott videó – ami sajnos nem futhat a Youtube-ról, csak a tablet saját tárhelyéről – egy kisebb ablakban jelenik meg. Mivel a lejátszó kitakarja a mögötte lévő szoftver egy részét, ezt az ablakot gyakran át kell helyeznünk a kijelzőn. Nem jut eszembe olyan életszerű szituáció, amikor rettentően fontos megszakítás nélkül lejátszani egy videót, és ezzel egy időben másik programot is futtatni.

A Samsung természetesen beleégetett a tablet memóriájába egy rakás közepesen hasznos programot is, például a Googe Play szoftverboltot kiegészítő Samsung Apps boltot, valamint még egy külön játékboltot is. Szerencsére néhány fölösleges gyári ki tudunk iktatni, de ezzel óvatosan kell bánni, nehogy olyan appot likvidáljunk, amire valamely másik szolgáltatás működése épül.

Ami kimondottan hasznos, és pontosan a neki való helyére pozicionálja a Samsung Galaxy Note-ot, az a Smart Remote nevű távirányító. A tableten van egy infra port, így nemcsak a legmodernebb tévéket irányíthatjuk az azokhoz kifejlesztett speciális szoftverekkel, wifin keresztül. A régebbi tévéket, hifiket és erősítőket is kezelni tudjuk a jól megszokott távirányítót lecserélve a drága táblagépre.

Ezen kívül van még néhány rejtett gyöngyszem a tabletben, amit akkor tudunk jól kihasználni, ha a tableten kívül van más – vagy ismerősnek, kollégának van másik – Samsung kütyüje. A zenelejátszóban és a képgalériában egyaránt elérhető Csoportos közzététel funkcióval például a többi, azonos wifi hotspoton lévő eszközre sugározhatjuk át a dalokat és a képeket. A jobban elrejtett Allshare Cast segítségével pedig az eszköz kijelzőjét oszthatjuk meg wifin egy másik eszközzel.

Konyhába? Irodába?

A Samsung Galaxy Note 10.1 kényelmesen könnyű és nagyon gördülékenyen használható. A legjobb helye talán a nappalikban van, hiszen vezérelhető vele a tévé, az interneten elérhetők a műsorújságok, és lehet facebookolni, ha a tévét igazából csak háttérzajnak kapcsoltuk be. A prezentciós célokat szolgáló irodákban is lehet vele menőzni. De megér ez 170-190 ezer forintot? Ez rengeteg pénz egy olyan eszközért, ami sok esetben még nem tud helyettesíteni egy laptopot, hiszen csak korlátozottan tudunk egyszerre két programot használni. Mérete miatt pedig nem olyan jól hordozható, mint a 7 hüvelykes tabletek, vagy legnagyobb házon belüli riválisa, az 5,5 hüvelykes Note II okostelefon.

A toll jó kiegészítő, a Samsungnak a jövőbeni eszközein alaptartozékká kellene tennie, hogy ezzel is további fejlesztésekre motiválja a szoftvergyártókat, és megkülönböztesse magát a riválisoktól. Bízzunk benne, hogy az appok is elkezdik kihasználni a toll képességeit, de ehhez az is kell, hogy a Samsung tabletjei széles körben elterjedjenek. A Note 10.1 tablet azonban a jelenlegi formájában, ilyen árcédulával várhatóan nem repül le a boltok polcairól.