Jogfilozófiai önsimogatás a kiberkonferencián

Kié az adatom?

Úgy tűnik, a bizalom nemcsak a párkapcsolatok szintjén érdekli az emberket, a workshopnak helyet adó moziterem annyira megtelt, hogy többen már a lépcsőn ültünk. Az előadók vegyes társaságot alkottak, Jeff Brueggeman, az amerikai mobilszolgáltató, az AT&T privacy-val (személyes adatok védelmével) foglalkozó részlegét képviselte, de jelen volt hatóságok részéről Mátrai Gábor, aki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot képviselte.

Brueggeman természetesen a magáncégeknél szokásos szöveggel kezdte, amely szerint ez a téma nagyon fontos az ügyfelek miatt. A szolgáltatónál összedolgoznak a jogi adatvédelemmel és a kiberbiztonság technikai részével foglalkozó csoportok, előbbiek a felhasználókra koncentrálnak, míg utóbbiak a konkrét adatokra, szolgáltatásokra, termékekre figyelnek. A technikai komplexitás mára olyan szintet ért el, hogy nagyon nehéz jogilag kezdeni valamit a kérdéssel. Elég csak abba belegondolni, hogy ha a felhasználó vesz egy Iphone-t, akkor bizonyos adatait az Apple kezeli, előfizet egy szolgáltatónál, hozzájuk is tartoznak dolgok, vásárol az App Store-ban alkalmazást, innentől ők is kezelik az adatait, akik ráadásul valószínűleg tovább adják az appben reklámokat megjelenítő cégnek.

Látszik, hogy még egy viszonylag egyszerűnek tűnő helyzetben is milyen összetett jogkezelésről van szó valójában, és akkor még nem beszéltünk a különösen érzékeny adatokról, mint például a kórházi leletekről. Utóbbi téma egyébként egyébként egyre nagyobb publicitást kap, az AT&T is ilyen rendszert épít, egy daganatos hekker pedig nemrég azzal hívta fel a témára a figyelmet, hogy kikérte saját kórházi adatait, majd nyílt forrásúvá alakította, és feltette a netre hogy más orvosok is segíthessenek rajta. Segélykérő videóját eddig 66 ezren látták.

Jog már van, de minek?

A beszélgetés résztvevői az egész kérdéskör fő problémáját a megvalósíthatóságban látták. Mára létezik rengeteg szabályozás, nemzeti és nemzetközi szinten is, azonban ezeket nagyon nehéz konkrét ügyekre alkalmazni. A jogi keretrendszer kész, de nincsenek meg a valódi eszközök, sőt technikailag is sok minden megkérdőjelezhető.

Példádul, a felhasználónak joga van törölni magát egy szolgáltatásból, ez nagyon szépen hangzik, viszont a cégek  biztonsági mentéseket készítenek, így egyáltalán nem biztos, hogy a törlés valóban eltűntet bármit is – az Index által 2009-ben a Facebookra feltöltött, majd egyből törölt sün is 3 évet várt még a valódi eltűnésig. Persze, ha nem lenne biztonsági mentés, a felhasználók az adatvesztés miatt panaszkodnának.

Bár már rengeteg szabályozás van, vagy pont ezért, nem egyértelmű az sem, hogy kinek kell lépnie a kiberbiztonsággal kapcsolatos helyzetekben. Michael Rotert, az EuroISPA internetszolgáltatókat tömörítő szervezet elnökeként a szolgáltatók felelősségéről, lehetőségéről beszélt.

Németországban például sikeres kampányt futtattak a botnetek,  ferőzött, zombiként viselkedő számítógépekből álló hálózatok ellen. Az ilyen gépeket egyrészt illegális tevékenységekre, például spamküldésre használják, másrész áldozataik, azok személyes adatai védtelenek, hiszen a botok bármihez hozzáférhetnek a gazdagépen. Ezért Németországban indítottak egy kampányt, amelyben jelezték a fertőzött gépek tulajdonosainak, hogy probléma van – ezzel sikerült az országnak az előkelő ötödik helyről jóval lejebb kerülnie a fertőzöttség mértékét gyűjtő listán. Az előadásoknak körülbelül ez volt az egyetlen gyakorlatias pontja, ezenkívül mindenki az egyes szereplők adatvédelmi témájú szerepvállalásának mikéntjén és mértékén rugózott.

Vannak-e a neten emberi jogok?

Hasonló hangulatban telt a Future Cafe nevű térben rendezett, az emberi jogok és az internet kapcsolatáról szóló workshop is. Saját maguk szerint nagyon örvendetes volt, hogy az emberi jogok online védelmével kapcsolatban végre egy asztalhoz ültek a kormányok, az EU-s képviselők és a jogvédő szervezetek – a vége felé viszont egyre többen elismerték, hogy nem jutottak előbbre a témában, és nem látszott, hogy ez a beszélgetés bármennyire is előbbre vitte volna a dolgot.

Persze mindenki szorosabb együttműködésért kiáltott, és ígérte meg ugyanezt a másiknak. A konferencia talán legőszintébb pillanata volt, amikor a sok jogfilozófiai eszmefuttatás után valamelyik öltönyös előadó kimondta, hogy több informális beszélgetésre lenne szükség ahhoz, hogy ez az egész működjön. Nem tudunk jobban egyetérteni, ennek így tényleg semmi értelme nem volt.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!