Friderika
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Nem hisznek a warezkirály halálában

2012.10.13. 12:26
Idén tavasszal elkezdődött a magyar warezmaffiaként ismert Coldfusion-csoport pere. A társaságot több mint négymilliárd forintos kár okozásával vádolják, az ügyet gyerekpornó, offshore cégeken keresztüli pénzmosás, titkosszolgálati szálak, és a társaság fejének rejtélyes külföldre menekülése, majd máig tisztázatlan, állítólagos halála is súlyosbítja. A tárgyaláson egyelőre technikai részletkérdésen rugóznak az ügyvédek, és úgy néz ki, a szabadlábon védekező 28 vádlott sorsa nagyon sokára fog csak eldőlni. De mi is volt ez az egész Coldfusion, hogyan tudott éveken át háborítatlanul működni, sőt rendőrségi informatikai szakértőket adni a konkurens kalózok elleni ügyekhez?

A kezdetek

A magyarországi digitális kalózkodás, vagy ahogy a szlengben mindenki beszél róla, a warezolás története a több évtizedre húzódik vissza. Eleinte tipikusan a Commodore cég gépeire írt játékprogramok másolataival zajlott a kereskedelem. Míg a nyolcvanas évek hőskorában kisebb-nagyobb számítógépes klubokban, illetve baráti társaságokban zajlott a másolás, a kilencvenes évek elejére már annyi C64, Amiga, és egyre több játékra is használt pécé volt az országban, 
hogy a másolt játék nagy üzlet lett. Mivel az akkori szerzői jogi törvények még nemigen foglalkoztak szoftverrel (játékokkal meg főleg), és ezeket nem is  lehetett a kereskedelemben kapni, a korabeli videojátékos magazinokban hirdető, azokkal sok esetben összenőtt kazettaküldő szolgálatok és másolóüzemek zavartalanul működhettek. Hogy mennyi pénz volt ebben az üzletben, ma már nehéz megbecsülni, mindenesetre több máig is üzemelő számítástechnikai bolthálózat 
nőtt ki akkoriban a játékmásolási bizniszből.

A pécék elterjedésével az üzletbe beszálltak a magukat cd-másoló, archiválással foglalkozó vállalkozásnak álcázó másolóüzemek, később a játékkonzol-szervizek is, ahol a javítás általában a gép feltörését jelentette, és helyben lehetett hozzá venni kalózjátékokat is a kirakatba alibiként kirakott eredeti játékok mögött. A kétezres évekre aztán a piac hatalmasra nőtt, a játékok mellé bejöttek az egyéb szoftverek, a digitális zene, és a filmek, széles körben elterjedt az internet, mint közvetítő közeg, a magyar jog pedig utolérte magát, és gyakorlatilag is illegális lett az egész biznisz. Logikus lépés volt, hogy a nagyüzemi kalózkodás a netre költözik, és minden addiginál nagyobb méreteket ölt.

Bár a fájlcsere megjelenésével minden addiginál könnyebbé vált bármilyen tartalom ingyenes beszerzése, a letöltésekre vágyó, azokért fizetni is hajlandó közönség gyorsabban nőtt, mint ahogy felfedezte magának ezeket a lehetőségeket. Megjelentek a fizetős ftp-szerverek, a pénzes, zárt torrentes közösségek, és az sms-warez, ahol egy emelt díjas sms ellenében kapott az egyszeri ügyfél hozzáférést a warezszerverhez. Ennek a műfajnak lett a csúcsragadozója a Coldfusion, illetve a cég köré szervezett rengeteg kisebb-nagyobb warezoldal.

Hidegfúzió

A Coldfusiont tizenéves srácok alapították, Baja, Feree, Norbertka, Netware és a többiek a korabeli torrentes-warezos közösségben hamar komoly közutálatot vívtak ki maguknak. A becsületes kalózok azért utálták őket, mert a lúzerek lehúzásával rossz hírét keltették az egész torrentes undergroundnak, a többiek meg azért, mert agresszívan terjeszkedtek, és gátlástalanul átgázoltak a konkurens szerverek üzemeltetőin. Stabil családi-anyagi háttérre támaszkodva ügyesen tudták legális cégek, szerverhosting szolgáltatások mögé bújtatni az illegális szervereiket, volt pénzük a kezdeti befektetésekre, és kellő kapcsolati tőkéjük a megfelelő rendszergazdák, technikai háttéremberek összehozására. A kalózszervereket szemérmetlenül, spamben hirdették, a bevételeiket pedig azzal turbózták fel, hogy az sms-es fizetési megoldáshoz szükséges aggregátor céget is maguk üzemeltették (emelt díjas sms-szolgáltatásokkal ritkán 
foglalkoznak a nagy mobilszolgáltatók direktben, inkább külső cégeknek adják ki azt, amelyek komoly jutalékot vonnak le az sms-ek árából).

A csapat meg sem próbált a háttérbe húzódni, fórumokon, blogokon, közösségi oldalakon nyíltan hirdették, mennyire jól megy az üzlet, a legújabb szórakoztató elektronikai berendezésekkel, drága sportautókkal pózoltak. Az sms-ek bevételének jó részét visszaforgatták, újabb szervereket vettek belőlük, amelyeken újabb és újabb warezoldalakat, torrentszervereket, és tárhelyszolgáltatást indítottak. Virágzott a seedszerver-bérbeadási üzlet is (a seed szerver olyan gép, ami kizárólag megosztással foglalkozik a bittorrent-hálózaton, ezzel javítja a használója le/feltöltési arányát. Minél jobb ez az arány, annál többet tölthet le az ember a zárt hálózatokban). Talán nem túlzás a korabeli becslés, ami tízmilliós nagyságrendűre tette a Coldfusion havi nyereségét, ami pár, a sikertől megrészegült gimnazista és huszonéves srácra zúdult rá.

A csapat lassan felhagyott azzal, hogy maga szerezze be, majd terítse a warezt, inkább technikai hátteret adott a kisebb-nagyobb kalózszervereknek, tárhelyet, sávszélességet, sms-aggregációt biztosított, és védelmet a rendőrségtől, mint egy igazi maffia. 2007-2008 táján a magyar neten fellelhető illegális tartalom nagy része a Coldfusion szerverein volt, a magyar spamforgalom túlnyomó részét is a Coldfusion szerverei intézték.

A Coldfusion felfutásával egy időben indultak el a nagyobb magyarországi warezrazziák. Az egybeesés nem feltétlenül véletlen, a Coldfusion sikerének egyik legfontosabb tényezője az volt, hogy személyes kapcsolataiknak hála nagyon jól feküdtek a rendőrségnél. Ebben volt kulcsfigura többek között a mostani per egyik vádlottja, M. János, aki egyszerre volt rendőrségi informatikai szakértő, és a torrent- illetve warezszerverek elleni razziák egyik főszereplője, az ilyen ügyekben feljelentő szerzői jogvédő szervezetek képviselője, illetve a Coldfusionhöz közeli emberként informátor. Rendőrségi szakértőként dolgozott több nagy warezrazziában K. Balázs alias Baja, a Coldfusion vezetője és tulajdonosa, illetve W. Norbert (Norbertka), szintén a Coldfusion 
belső köreiből. Hogy a közismerten hasonló üzletben utazó kalózok hogyan lehettek hivatalos rendőrségi szakértők, talán a mostani per során fog kiderülni.

A nagy warezháború

2008-ra tehető a nagy magyar torrentes háború kitörése. Egymást érték a razziák, a felhasználókat átverő új oldalak megjelenései, spamkampányok, a warezoldalak elleni hekkertámadások, és túlterheléses inváziók. A Coldfusion egyre többeknek kezdte szúrni a szemét, ahogy a sima warez mellett belekóstoltak egyéb, félig vagy teljesen legális szolgáltatásokba is. A Coldfusion-csapat megpróbálta a túlságosan is szem előtt levő üzletet offshore cégek és számlák mögé rejteni, ukrajnai és Dominikára bejegyzett cégek bonyolították a képet. A hivatalos verzió az volt, hogy a Coldfusion abbahagyta a működését, az üzletet felvásárolta egy Kileen Kazakhstan nevű cég, ahol Baja és a többiek már csak sima alkalmazottak, és szerverhosting szolgáltatások körüli munkákat végeznek.

2009-ben aztán jött minden idők legnagyobb magyar warezrazziája, a nemzeti nyomozóiroda lecsapott a Coldfusion érdekeltségeire, több helyen végeztek házkutatást, tucatjával foglaltak le szervereket, több száz terabájtnyi illegális tartalommal. Hogy mitől szűnt meg hirtelen a Coldfusion érinthetetlen státusza, nem tudni, a pletykák több verziót is felvázoltak annak idején, a pornóbizniszbe való belekóstolástól, és ott a nagyobb halak megzavarásától a rendőrségen történt személyi változásokig. A Coldfusion egyszerűen túl nagy és túl hangos lett.

A razzia során egy embert nem sikerült kézre keríteni: a cég fejét, az akkor már jó ideje warezkirályként ismert K. Balázst. Baja később, egy máig vitatott igazságtartalmú, szökés közben adott skype-os interjúban azt mondta, fülest kapott a rendőrségről, hogy nagy baj van, és el kellene tűnnie. Itt egy népmesei elemekkel sűrűn teleszőtt történet következett autós üldözéssel, és akció-vígjátékokba illő, a buta rendőröket folyton átverő, talpraesett főhőssel, aminek végén a warezkirály Kirgizisztánban kötött ki. Az interjúban arról beszélt, több ország titkosszolgálata is keresi, mert nagy horderejű ügyekben segített a rendőrségnek informatikai szakértőként, és olyan dolgokat tud, amelyek miatt nagyon magas helyen levő emberek üthetik meg a bokájukat. Közvetítőkön keresztül Baja több magyar lapnak felajánlotta ezeket az információkat, de senki nem tartotta annyira szavahihetőnek, hogy fizessen.

Nyár végén aztán jött a hír, hogy Baja meghalt, gyógyszertúladagolásban, Romániában. Hivatalosan is halottnak nyilvánították, de kalózkörökben mindenkinek megvan a maga verziója a történtekről: van aki szerint megölték, mások szerint vádalkut kötött, és új néven éli az életét, a hivatalos verziót kevesen hiszik el. A csapat többi tagja hosszú ideig előzetesben ült, állítólag ekkor adtak ki minden olyan információt a rendőrségnek, ami alapján a 2010-es nagy warezrazzia történt.

A per

A Coldfusion pere hosszas előkészítés után 2012 januárjában indult el a vádirat ismertetésével. A vádlottak 2010 nyara óta szabadlábon vannak, ketten már beismerő vallomást tettek, ők letöltendő szabadságvesztést kaptak.

Az már látszik, hogy a tárgyalás hónapokig, akár évekig is elhúzódhat még, de a bizonyítékok a szerzői jogok megsértésében elég biztosnak tűnnek. A pénzmosás és a pedofil tartalmak terjesztése már korántsem ennyire biztos, hogy bizonyítható lesz. Mivel a bíróságnak olyan technikai kérdésekben kell eligazodnia és olyan ügyben döntést hoznia, amelyekre Magyarországon még nemigen volt példa, az egész ügy könnyen a Kúriáig juthat.