Egyetemen alsógatyában, a monitor előtt

Először azt hittük, hogy az internet forradalmat hoz: gyorsan, radikálisan változtat meg majd mindent, a diktatúrákból demokráciák lesznek, éhező afrikaiakból pedig öntudatos, jól táplált polgárjogi harcosok, esetleg üzletemberek. Több mint egy évtizeddel az új évezred mögött már tudjuk, hogy szó sincs ilyen hirtelen fordulatokról, viszont a világméretű hálózat valóban megváltoztatja az életünket, de inkább lassabban, lépésről lépésre.

A nyomtatott sajtónak lassan vége, és bár üzletileg tényleg jól működő modell még nincs, az online lapok egyértelműen lekörözik nyomdafestéket igénylő társaikat. Szenvednek a zenekiadók, filmstúdiók is. Most pedig a tudásátadás áll be a sorba a pofonért. Tíz éve még a professzionális tudás megszerzésének első számú és leghitelesebb intézményei közé tartoztak az egyetemek, sokat jelentett, ki hova járt. Úgy tűnik, ez volt az utolsó ilyen évtized: gombamód szaporodnak az online kurzusok, ráadásul neves egyetemek állnak ki az internet mellett.

A kilencvenes években indult

Először az Amerikai Egyesült Államokban jelentek meg az online kurzusok a kilencvenes években, az állami támogatásban részesülő magániskolák (charter school) között. Akkor azzal reklámozták ezeket, hogy az kieső vidéki területeken tanulók is a legújabb tárgyakat vehetik fel.

A kétezres évek elején a vállalkozók elindították az első nappali tagozatos online iskolákat. Az ajánlatok szerint ez tökéletes lehetett bonyolult menetrenddel rendelkező sportolóknak, olyan gyerekeknek, akiket egészségi állapotuk az otthonukhoz köt, sőt szinte bárkinek, aki a közelében nem talál meg a neki megfelő iskolát. A koncepció öt évvel ezelőtt kapott hatalmas lendületet, amikor több carter school is szakított a nonprofit modellel, és hasznot termelő intézményé alakult.

Az International Association for K-12 Online Learning szervezet felmérése szerint egyre többen iratkoznak be a csak online tanfolyamokat nyújtó iskolákba, az elmúlt években 30 százalékkal nőtt az ilyen oktatást választók aránya. Az USA-ban legalább 250 ezren csak online végzik tanulmányaikat – köztük testnevelést is –, 1,8 millióan pedig legalább egy kurzust online teljesítenek.

Az első kör már itthon is lefutott

A legtöbb magyar hallgatónak lassan épül be az életébe az online tanulás. A jelenlegi, húszas éveikben járó egyetemisták általános iskolában még nem tanultak gépelést, középiskolában is minden házi feladatot papíron kellett beadni, ráadásul többségüket kézzel kellett írni. Mire egyetemre értek, már eléggé elterjedt az internet, szinte természetesen jött, hogy a beadandó már mindig nyomtatott, a legtöbb esetben pedig emailben, vagy egy online platformon kellett leadni. A kurzusokért pedig nem kell órákat sorban állni, néhány kattintással felvehetők – ha éppen működik a rendszer –, ahogy az első félévet kivéve a beiratkozás is ennyi, ha nem felejti el az ember.

Persze ez még nem arról szól, hogy kivezetnék a tanteremből a kurzusokat, hiszen a legtöbb tanár elvárja a személyes jelenlétet, azonban a tanerő nagy része valamilyen formában megosztja diákjaival az anyagot, legyen szó az előadások diasoráról vagy akár a feldolgozandó szövegekről – sokszor ezek nem is elérhetőek máshogy, a könyvtári könyvek véges száma pedig szintén az online tananyag mellett szól.

Csak egy számítógép kell

A demokrácia hármas jelszava (szabadság, egyenlőség, testvériség) egy ideált fogalmaz meg, nem azt jelenti, hogy ezek az eszmék maradéktalanul érvényesülnek is, ez jól látszik az oktatásban is. Az internetnek köszönhetően most úgy tűnik, az egyenlőség talán kicsit közelebb kerülhet a megvalósuláshoz: bár elvben már régóta mindenkinek alkotmányos alapjoga a művelődés, tanulás, a valóságban nagyon sok tényező korlátozta azt, hogy valaki milyen formában, milyen minőségű tudásanyaghoz juthatott.

Ebben hozhat előrelépést a mostani hullám: számítógépe, internete már tényleg szinte mindenkinek van, lehet, hogy a jövőben már nem kell utazási költségekre, távoli albérletekre és tankönyvekre milliókat költeni – bár az elég valószínű, hogy utóbbihoz még lesz hozzáfűznivalója a szerzői jogokat állítólag védő szervezeteknek.

Az online egyetemi modellből elvileg mindenki profitál: a diáknak és a professzornak sem kell utazásra költeni vagy időt szánni, az egyetemnek pedig nem kell termet biztosítania, fizetni a világítást és a fűtést. Más szempontból is jó lehet az átalakulás az egyetemeknek. A felsőoktatási intézményeknek két teljesen különböző elvárásnak kell megfelelniük: egyszerre kell tanítaniuk és kutatniuk. Az egyetemeken egymás mellett él két teljesen különböző hierarchia, az oktatói és a kutatói, de ha a tanítás rugalmasabbá válik, az egyetemek többet koncentrálhatnak a kutatómunkára.

A távolságot, mint üveggolyót, megkapod

Tanulhatunk, taníthatunk  a világ másik felén is, főleg olyan anyagokat, amikhez nem kell élőben ott lenni, a Redditen felvett várostervervezés-kurzusom órái például az USA időzónái szerint voltak ütemezve, tehát nekem hajnali négykor kellett volna a gép elé ülnöm. Azonban, mivel a tanár mindent felvett és a tananyagot is feltöltötte, foglalkozhattam vele emberi időpontban, amikor volt rá időm.

Magyarországon nincsenek olyan nagy távolságok, hiába hét óra Szombathelyről Szegedre lejutni vonattal. Az USA-ban viszont jóval nagyobbak a távolságok, sokan egyszerűen nem szeretnének a világ másik felére járni okosodásért, ezért maguk az egyetemek kezdtek tévében futó kampányokba az online tanulásra vágyó potenciális hallgatókért.

Kell a személyes találkozó?

A felsőoktatás azonban nemcsak a biflázásról szól, hanem a bulizásról, kapcsolatépítésről is. Amíg tanulni egy albérlet mélyén, a világtól elzárva, egyedül lehet talán a leghatékonyabban, addig az ismerkedésről ez már nem mondható el.

A tanulásnál a személyes kapcsolat hiánya még nem olyan veszélyes, hiszen elvileg konkrét dologról van szó, a tanár beszél, a hallgatók hallgatnak, nincs túl nagy szerepe a nonverbális kommunikációnak. Más kérdés, hogy ezt a felállást megváltoztatja-e az online tanulás, hiszen a technológia adott lenne arra, hogy ne csak a tanár magyarázzon, hanem interaktív legyen az óra. Valószínűleg ez nem fog hamar bekövetkezni itthon, és az egyetemek többsége megmarad a hagyományos óráknál. Főleg, mivel az arra fogékony tanároknak a mostani oktatási keretek között is bőven van lehetőségük hallgatóközpontúbbá alakítani egy órát.

A tradicionális módszer legnagyobb előnye a kapcsolattartáson kívül a fizikai jelenlét: akármennyire is ellentmond a tapasztalatoknak, ez nagyon sokat számít. Nyilván vannak korlátai, mégis jobban motivál tanulásra, mintha otthon ülnénk a számítógép előtt, ahol egy böngészőfülnyire valami egészen más van, és könnyű a tananyagot hallgatva „ellógni” az előadást.

Szintén problémás lehet eldönteni, hogy melyik kurzusara érdemes befizetni. Az egyetemek által indított online kurzusok valószínűleg pont annyit érnek, mintha offline tartanák őket, azonban a technikai lehetőségeknek köszönhetően mára szinte bárki indíthat ilyen kurzusokat, egységes minősítés pedig még nincs, nem lehet tudni, hogy a munkaerőpiac mely papírokat fogadja el.

Biztos átalakul

A Pew Research Center és az Elon University közös felmérést készített az online tanulásról. A kutatást online kérdőívvel végezték, amelyeket kiválasztott szakértőkhöz küldtek el, akiket megkértek, hogy küldjék tovább barátaiknak.

A megkérdezettek nagy része egyetértett abban, hogy a felsőoktatás 2020-ra máshogy néz majd ki, mint most. Az egyetemi szintű oktatás a tanítás új módszereit alkalmazza majd, a minősítést pedig a gazdasági érdekek, a diákok és szülők igényei vezérlik maj. Az utóbbi jóslat már kicsit más kategória, az online felsőoktatás valószínűleg a jelenlegi finanszírozási keretek között is megvalósulhat, nem kell hozzá feltétlenül Milton Friedman liberális közgazdász álma, amely szerint az oktatás jövője csak is az lehet, ha a cégek kezébe kerülnek az intézmények.

A Pew kutatásában az 1021 megkérdezett internetszakértő, kutató 60 százaléka egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy 2020-ra már tömegesen használják az egyetemek a telekonferenciákat és a távolsági tanulást, hogy jobban kihasználják a szakértői erőforrásokat. Ez olyan hibrid kurzusokhoz vezet majd, amelyekben nagyrészt online tanulnak, de néha meg kell jelenni személyes találkozóra is.

„Nincsenek, és nem is lesznek"

A magyar helyzettel kapcsolatban megkerestük az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet, ahol azt a választ kaptuk, hogy az új utasítások szerint nem nyilatkozhatnak a sajtónak, csak az Oktatási Államtitkárságon keresztül.

A kérdések nagy részét rövidre zárta az államtitkárság: „A felsőoktatási képzésben nincsenek akkreditált online kurzusok, és nem is lesznek. Ahogyan a közoktatásban, úgy a felsőoktatásban is szükség van a tanár-hallgató személyes kapcsolatára, így egyik képzésben sem lehet helye az online kurzusoknak". Azt viszont elismerik, hogy a felnőttképzésben lehetnek ilyen kurzusok, mivel ez a felsőoktatási intézmények döntésének kérdése.

Vannak problémák

Bár a netes magániskolák népszerűsége a kilencvenes évektől kezdve növekedett az Amerikai Egyesült Államokban, most úgy tűnik, ideje lesz közelebbről is ránézni a kialakult rendszerre, mivel az nem hozza az elvárt eredményeket. Maine, New Jersey és Észak-Karolina államokban idén nem engedték elindulni az online iskolákat, mivel az illetékesek szerint gyenge tudományos teljesítményt nyújtanak, magas a lemorzsolódás és úgy tűnik, sokszor jóval fontosabb a magánszektor profitja, mint a hallgatók eredményei. Mára persze az állami oktatási intézmények is indítanak online kurzusokat, viszont ezek kivitelezése is általában egy magánszektorból jövő cégre marad.

Pennsylvania jelentése szerint államuk legalább 105 millió dollárral túlfizeti az online iskolákat, Tennessee oktatási biztosa pedig elfogadhatatlannak nevezte a Tennessee Virtual Academy teszteredményeit. A floridai hatóságok nyomoznak egy virtuális iskola után, mivel az képesítés nélküli tanárokat alkalmazott. Michigan, Indiana és Louisiana agresszíven tolja az online iskolákat, a szkepticizmus azonban mindenhol máshol nő, mivel olyan emberek is aggályokat fogalmaznak meg a rendszerrel kapcsolatban, akik korábban támogatták az online oktatást.

Sokszor az órák kivitelezése sem tökéletes. Az online kurzusok néha videókat és animációkat használnak, hogy izgalmasabbá tegyék a témákat, sokszor azonban egyszerűen kirakják a monitorra a tankönyveket. A tipikus főiskolai (angol) irodalomóra abból áll, hogy a tanárok végigkattintgatják a tárgyalt költő bibliográfiáját, megnézik életének legfontosabb dátumait, és felolvassák néhány versét. Írnak pár sort a költő stílusáról, majd leellenőrzik a kérdéseikre beérkező válaszokat. Ez inkább hasonlít egy rosszul megszervezett, unalmas tanórára, mint bármi másra, ami előre mutatna.

Minden osztályhoz tartoznak tanárok, pontos szerepük azonban iskolánként változik. Néhányan leckéket adnak és beszélgetéseket tartanak online, interaktív szoftverekkel. Mások legtöbb idejüket azzal töltik, hogy egyéni kérdéseket válaszolgatnak meg emailben. Bár a módszer támogatói azzal érvelnek, hogy nem passzolhat mindenki egyféle rendszerbe, mint ahogy az most van, a teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy az online iskolák egyelőre nagyon rossz teszteredményeket és igen alacsony diplomázási arányt produkálnak.

Most kellene lépni

Minden negatívum ellenére az online képzések egyre inkább terjednek, és csak idő kérdése, mikor érnek majd el Magyarországra is. Akár magánkezdeményezések formájában, hiszen ma is bárki tud olyan szakmát mondani, ahol nem a megszerzett papír, hanem a lemérhető tudás számít. Kicsit pesszimistábban: még a mérnöki tanulmányokat folytató diákok is sokszor azzal szembesülnek, hogy a munkáltatók egyáltalán nem tudnak különbséget tenni a BA és az MA diploma között, inkább kitöltetnek egy tesztet a jelentkezővel, és ott dől el minden.

Az online kurzusok tehát jönnek, Magyarországnak pedig megint megvan az az előnye amit már többször ki is tudtunk használni: hozzánk már úgy érkezik egy technológia, hogy látjuk a buktatóit, a hibás utakat, vagy azt, hogy pontosan mit és mennyire kellene jogilag szabályozni. Jó lenne, ha az oktatási államtitkárság a „nincs és nem is lesz" hozzáállás helyett inkább előre tekintene, hiszen az online kurzusok az interneten vannak, ezeket egy megkésett, kapkodó szabályozással nehéz lesz majd befolyásolni.