Led it be!

Nem ad elég fényt, zúg, forró, hamar kiég, baromi drága – nagyjából ezek azok, amik eszünkbe jutnak akkor, ha valaki arra kér minket, foglaljuk össze, miért ódzkodunk a ledes világítástechnológia használatától. Ehhez jön még az, hogy a témával foglalkozó netes oldalak és szakértők egyrészt rögtön a földbe gyalulják az embert, ha véletlenül leizzózza a ledes lámpát, másrészt pedig ha valaki komolyabban beleássa magát a témába, az eddig megszokott „hány wattos” kérdés helyett olyanokat kell megvizsgáljon, mint hogy milyen a fényárama, fényereje és a sugárzási szöge az adott égőnek, hideg- vagy melegfehér fényt kapunk, illetve dimmelhető lámpáról van-e szó, és akkor még meg sem néztük, mennyibe kerül a minden szempontból megfelelőnek tűnő termék.

What is this kerek?

A ledlámpák működése könnyen megérthető. A fény forrása az, hogy a gyárban néhány (vagy egész sok) világító diódát (Light Emissing Diode, LED) úgy szerelnek össze, hogy azok fénye egymást erősítve alkalmas legyen egy helyiség megvilágítására. A ledekkel jelzőfényként már évtizedek óta találkozhatunk, az 1962-ben kifejlesztett, látható fényű diódaváltozat szinte minden, a háztartásban előforduló elektromos szerkezetben megtalálható.

A led működési elve, hogy a benne alkalmazott félvezetők elektromos áram hatására fényt bocsátanak ki. A kiáramló fény hullámhossza, vagyis a szín az alkalmazott félvezető anyagától függ. Eleinte főleg piros és zöld fényű ledek voltak forgalomban, a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően azonban megjelentek a nagy fényerejű, fehér fényű ledek is, amikkel már akár egy szobát is be lehet világítani.

Mivel a led csak keskeny sávban, vagyis sugárzási szögben bocsátanak ki fényt, a gyárban kialakított tokozástól függ, hogy milyen jellegű világítást kapunk az egyes lámpáktól. A korai ledes lámpák a halogén izzós spotlámpákra hasonlítottak, és kisebb mértékű szórás mellett főleg egy jól körülhatárolható területet világítottak meg, manapság azonban már kapható olyan ledes lámpa, ami ha nem is hozza az izzók 360 fokos fényterítését, azért egyre jobban hasonlít rá. Ez a tulajdonság nagyon fontos: ha rosszul választunk, az visszaüthet, a spotszerűen világító ledes lámpatípusoknál ugyanis jól látható a kontraszt a közvetlenül megvilágított, illetve a csak szórt fényt kapó területek között.

Minőségi kérdések

A ledes technológia bonyolultsága össze sem hasonlítható mondjuk azzal, ami egy kompakt fénycső, vagy akár csak egy izzó legyártásához kell, így fontos tudni, hogy a ledes lámpák esetében minden gyanús, ami túl olcsó. A legnépszerűbb, melegfehér színű, nagyjából egy 60 wattos izzó fényét adó ledlámpa 3000 forint alatt nagy eséllyel kukába való vacak. Természetesen nemcsak a minőséget, de az extrákat is meg kell fizetni: a dimmelhető, vagyis szabályozható fényerejű ledlámpák ára általában tízezer forint felett van.

A ledes lámpák fényereje nagyban függ az adott lámpa gyártástechnológiájától. A mostanában megjelenő termékek sokkal jobbak, mint akár az egy évvel ezelőtt piacra dobott lámpák, de még mindig érdemes személyesen is megnézni a boltban, mit tud egy lámpa, és elég lesz-e nekünk a kapott fénymennyiség. A zúgástól, forrósodástól nem kell tartani, az utóbbi eleve hülyeség, még a 8-10 wattos, fényes ledek sem termelnek annyi hőt, mint mondjuk egy 20-40 wattos izzó. Ez a tesztünk során világosan kiderült: a fotózásnál a ledes lámpák cseréje rögtön ment, a fénycsövek és az izzólámpák esetében meg kellett várni, míg kihűltek.

Szintén érdekes, hogy fogyasztásmérővel leellenőrizve kiderült, hogy míg az hagyományos izzók csak ritkán fogyasztanak pont annyit vagy kevesebbet, mint ami rájuk van írva, a ledlámpák általában inkább 10 százalékkal kevesebb, vagy pont annyi áramot vesznek fel, mint amit a felirat alapján elvárhatunk tőlük. Ezzel szemben például egy Ukrajnában vásárolt 150 wattos izzó például inkább 160-170 watton működött, így érdemes meggondolni, hogy megéri-e a szomszédos országokból beszerezni az izzóutánpótlást.

A ledes fényforrásokkal foglalkozó hazai webshopokban körülnézve elmondható, hogy viszonylag kevés olyan foglalat vagy buratípus létezik, amibe ne lehetne ledes megoldást találni. Érdemes tudni azonban, hogy a hűtést biztosító hűtőbordák miatt a ledes lámpák általában nagyobbak, mint a hagyományos izzók, így érdemes lemérni, hogy befér-e majd a bura alá az új megoldás. A plafonra szerelt, a formája miatt ufólámpának is hívott buráknál érdemes elgondolkozni azon, hogy speciális, féloldalasan szerelt ledes lámpát vásároljunk, egyrészt hogy beleférjen a lámpa a burába, másrészt hogy feleslegesen ne világítsuk a plafon felé eső területet.

Cseréljük, ami cserélhető

Az első és legfontosabb tapasztalat, hogy alaposan fel kell mérnünk, pontosan hova és milyen lámpát kell vegyünk. Főleg a már meglévő lámpatest (csillár, falikar) foglalata az, amit figyelembe kell venni.

Általában háromféle foglalatra kell felkészülni: a szélesebb és a vékonyabb menetes Edison-foglalatra (E27 és E14), illetve valami olyanra, amibe a halogénizzók illenek, például a G9-es tűs, vagy a GU10-es dugós-fordítós. A lényeg, hogy míg az első kettőbe könnyen találunk ledes megoldást, az utóbbi azért nem olyan egyértelmű. Mi az IKEA-tól és az OSRAM-tól kaptunk tesztlámpákat, de akármennyire is szerettem volna, a fürdőszobámban használt, G9-es foglalattal szerelt lámpatestekbe nem sikerült megfelelő fényforrást szereznem. Szerencsére ha a való életben is nekilátnánk a cserének, akkor számtalan webshop állna a rendelkezésünkre.

A teszt alapgondolata az volt, hogy amennyire lehet, a hétköznapi vásárlót szimulálom majd, vagyis úgy kértem a cégek segítségét, mintha egy boltba tévedtem volna be. Elmondtam, hogy milyen foglalatú lámpáim vannak, mik az elvárásaim fényerővel kapcsolatban, sőt mutattam fényképeket a lámpatestekről is, hogy legyen valami elképzelés arról, milyen búrákban kell majd teljesíteniük a ledes lámpáknak. Kaptam is mindenfélét, hazamentem, betekertem őket, és hagytam, hogy a család hosszú időn keresztül tapasztalja a változást.

Az első kört az IKEA lámpáival futottuk. Az első tapasztalat elég kellemetlen volt, mert egyes helyiségek fényessége érezhetően, már-már zavaróan lecsökkent. Ez főleg a konyhában volt kellemetlen, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nagy belmagasságú, nagy alapterületű helyiséget egyetlen, elég magasra szerelt lámpának kellett megvilágítania. Ugyanazt az égőt a gyerekszobába átszerelve például minden ellenérzésünk elmúlt, vagyis bebizonyosodott, hogy ha elégedettek vagyunk a most használt megoldással, és az továbbra is elérhető (mert mondjuk szintén alacsony fogyasztású kompakt fénycsövet használtunk), akkor ne siessük el a ledes technológiára váltást.

Az esetből tanulva az OSRAM-tól már kifejezetten olyan ledes lámpát kértünk, ami alatt „műteni is lehet”. A számos egyéb fényforrás mellett meg is kaptuk a cég pillanatnyilag elérhető háztartási csúcsmodelljét, amiből az egyik egy gyerekfej nagyságú villanykörte, a másik meg egy villanykörte formájú fénygránát. Külön-külön alkalmazva is jobb eredményt kaptunk, mint a felébe vagy harmadába kerülő IKEA-s darabokkal, de ekkor is kiderült, hogy inkább lakásban alkalmazott megvilágítás helyével és mennyiségével van a baj, nem pedig a teszttermékekkel.

Spóroljunk úgy, hogy többet használunk

A megoldás az lett, hogy villanyszerelőt hívtunk, átkábeleztük a konyhát, így a korábbi egy helyett két lámpát használhattunk a továbbiakban. Ez az egyszeri befektetés azért nem megy szembe a ledes lámpák nagy vonzerejével, az alacsony fogyasztás miatt csökkenő költségekkel, mert míg korábban egy százwattos izzót használtunk, a dupla ledlámpás megoldás összesen sem volt több húszwattosnál, ráadásul úgy, hogy a kapott világítás valóban hozta a korábbi kívánalmat: a konyhában tényleg olyan világos volt, hogy nemcsak főzni, de műteni is lehetett volna.

Érdekes kérdés azonban, hogy valóban lehet-e annyit spórolni a lámpatechnológiai cserével, hogy az már a havi rezsiköltségben is tetemes összeget tegyen ki. A válasz egyszerű, csak számolni kell hozzá. Ha ön még nem állt át kompakt fénycsövekre, akkor ahogy kiégnek az izzók, vegyen helyettük ledet. 10 darab 60 wattos izzó hasonló teljesítményű ledre cserélésével, napi szinten átlag háromórás (a nappaliban ennél jóval több, a fürdőszobában, kamrában viszont jóval kevesebb) használattal számolva éves szinten akár 20-25 ezer forintot is spórolhatunk.

Főleg laboratóriumi körülmények között

Az akár 60-80 százalékos megtakarítás jól hangzik, de két dolgot nem szabad elfelejteni. Egyrészt a világítási költségek elenyésző részét alkotják egy modern háztartás villanyszámlájának, a tévé, a számítógép, a kazán és a hűtő viszik el az összeg legnagyobb részét. Másrészt 10 darab jó ledes izzó árra  bőven átlépheti a 70-100 ezer forintos határt.

Ha ekkora összeget költünk el, talán jobb, ha nem izzócserének, hanem befektetésnek fogjuk fel a dolgot. Az biztos, hogy a ledes lámpák hosszútávon, 5-10 év alatt visszatermelik, vagy inkább összespórolják az árukat, de havi szinten nézve ezt nem könnyű belátni, mert egy-egy villanyszámla nem lesz látványosan alacsonyabb. Vigasztalja a tudat, hogy pillanatnyilag kevés ilyen olcsó és ilyen hatékony módja van annak, hogy csökkentse a ökológiai lábnyomát. Mármint akkor, ha ön abban a kivételes helyzetben van, hogy valamiért még nem állt át egyéb technológiát használó energiatakarékos izzókra. Annak kiszámolására, hogy mennyi idő alatt térül meg a befektetés, több kalkulátor is rendelkezésünkre áll, de ha ezek pontosságában nem bízunk, használjuk független oldalak áramfogyasztás-kalkulátorait, és a pénzbeli különbségeket számoljuk ki papíron.

A fenti számítás azonban finoman szólva is életszerűtlen, mert bár csak fél éve fogytunk ki a hagyományos izzókból, a kompakt fénycsövek már évekkel ezelőtt bekerültek a köztudatba és a háztartásokba. Abban az esetben, ha a lakásban jó néhány izzót már lecseréltünk az energiatakarékos izzóként is ismert fénycsőre, pusztán spórolási vagy környezetvédelmi szempontból nem érdemes ledre váltani. Szubjektív indokok hozhatók, a ledlámpának például nem kell idő a bemelegedéshez, a ledlámpa fényereje és színhőmérséklete is tud kellemesebb lenni, és az eltelt három-öt év alatt a fénycsövekről is kiderült már, hogy az ígért 10-15 éves üzemidő gyakran inkább ennek ötöde felé közelít csak, míg kiégett ledet csak igen ritkán látni annak ellenére, hogy a diódák alkalmazási köre milyen széles.

Ráadásul senki nem kötelez minket arra, hogy egyszerre cseréljünk, és azt sem mondja senki, hogy ne várjunk fél-egy évet a vásárlással. Az elemzések szerint az igazi tömeggyártás és -fogyasztás még csak most indul, ami akár rövid távon is számottevő árcsökkenést hozhat, így hacsak nem égett ki az összes izzó otthon, ne vegyen fel hitelt csak azért, hogy ledekkel világítson otthon.