Putyin rászállt az orosz Facebookra

Pavel Durov igazi népmesei figura, hatalmas üzleti sikere egészen valószínűtlen történet az utóbbi évek Oroszországában. Szentpéterváron született, de Olaszországban nőtt fel, ahol a családja máig is él (az apja a torinói egyetemen tanár). Ahogyan Zuckerberg a Facebookot, Durov is az egyetemi évei alatt találta ki a saját közösségi oldalát a Vkontakte-t (később vk.com-ra változtatta a nevet), hogy az egyetemről kikerülve kapcsolatot tudjanak tartani egymással az egykori iskolatársak. 22 évesen jó helyen volt, jó időben, ügyesen másolt le dolgokat a konkurensektől, és talált ki újakat – a Vkontakte pár éven belül a legnépszerűbb közösségi oldallá vált Oroszországban, és az egykori szovjet tagállamokban, Durov pedig egy zsák pénzt keresett vele, a vagyonát ma 260 millió dollárra becsülik.

A történet idáig egészen szokványos, azonban egy ponton eltér a világ többi közösségioldalas sikersztorijától: a sikerrel ellenállt a Facebook hódításának, és máig a legnépszerűbb oldal tudott maradni hazai pályán. Ez 200 millió felhasználót jelent, amiből 50 millió napi rendszerességgel jelentkezik be. A vk.com ezzel nagyjából tízszeresen veri a Facebookot a saját piacán, ami a világon egészen egyedülálló.

Az anarchista Zuckerberg-klón

Pavel Durov egyáltalán nem az a magának való programozó csodagyerek, mint Mark Zuckerberg. A Mátrix-filmek óriási rajongójaként állandóan hosszú fekete bőrkabátban mutatkozik, fennen hirdeti anarchista nézeteit, és mivel az alkoholt és a dohányzást ki nem állhatja, egyszerűen kitiltotta az ilyen témájú hirdetéseket az oldaláról. Igazi lázadó és polgárpukkasztó, tavaly például azzal keltett nagy feltűnést, hogy elkezdett 5000 rubeleseket (a legnagyobb címletű orosz bankjegy, 36 ezer forintot ér, az orosz minimálbér abban az időben 4600 rubel volt) kiszórni az irodája ablakából Szentpétervár utcáira. Az akciót a pénzt istenítő társadalmunk kifigurázásának szánta, több száz fős, véres tömegverekedés lett belőle.

Fotó: Nadine Rupp / Europress / Getty

Nem csoda, hogy karrierje és lázadó személyisége igazi ikonná tette az orosz fiatalok szemében, rendszeresen olyan dolgokat mond ki, amik ma Oroszországban szentségtörésnek számítanak, például hogy Sztálin egy centivel se volt jobb Hitlernél. Bár saját elmondása szerint nem érdekli a politika, libertarianista-anarchista nézetei, valamint az orosz fiatalság körében egyre növekvő befolyása miatt hamarosan a Kreml legfelsőbb köreinek látóterébe került. Az orosz kormány jól látja, hogy az internet, és azon belül a közösségi média az egyik legfontosabb kommunikációs csatornává vált, és roppant mód zavarja, hogy az összes többivel szemben ezt nem tudja irányítani.

Közbeszól a KGB

Durov és az orosz kormány összetűzései 2011-ben kezdődtek, amikor a választási csalást emlegető ellenzéknek a szigorú állami kontroll alatt álló média mellett a vk.com maradt az egyetlen szócsöve. Ahogyan a 2011-es arab tavasz forradalmai Facebookon szerveződött tüntetésekből indultak ki, az év végén az orosz ellenzék a vk.com fórumain szervezte meg a maga demonstrációit. A Kreml ugyan illegálisnak minősítette, és törlésre ítélte ezeket a fórumokat, Durov fittyet hányt az állami parancsra. A kormány törvényt hozatott, kalózfilmekre és gyerekpornó-terjesztésre hivatkozott, de a Vk nem hajolt meg, a fórumok és ellenzéki szervezkedések maradtak. Miközben az orosz állami tévé napi 19 millió emberhez juttatta el a propagandát, a vk.com napi látogatottsága elérte az 50 milliót, Putyin pedig bevetette a KGB-t, pontosabban annak utódját, az FSB-t.

A vk.com elleni orosz állami hadjárat idén tavasszal váltott magasabb fokozatba, amikor a Kreml rájött, hogy Durov teljesen kontrollálhatatlan, a közösségi oldal viszont annyira népszerű, hogy a lekapcsolása a kormány ellen hangolná a népet. A titkosszolgálat klasszikus karaktergyilkossági manőverrel kezdett, megvádolták Durovot, hogy elgázolt egy rendőrt. Durov nyilvánosan kiröhögte a vádat, és azt írta a Vk-üzenőfalán, ha elütne egy rendőrt, biztosan visszatolatna és átmenne rajta még párszor, hogy teljesen kilapítsa. A bírósági idézésre nem reagált, a rendőrök sem az otthonában, sem a cégnél nem találták. A vk.com irodaházában lefoglalták a szervereket, de az oldal működése nem állt le. Durov azóta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, a pletykák szerint elhagyta az országot, csak a Vk-n keresztül kommunikál - és persze végképp ikonná vált, mint példaképe, a Mátrix Neója, a rendszerrel szembeszálló magányos hőssé.

Fotó: Denis Sinyakov / AFP

Ha nem lehet eltávolítani Durovot a Vk éléről, másképp kell elvenni tőle, meg kell venni kilóra – ez volt az orosz kormány B-terve. Durovot azonban nem igazán érdekli a pénz, így ez az akció is felemás sikereket hozott eddig. Putyin közeli barátja és szövetségese, Oroszország leggazdagabb embere, Aliser Juszmanov már korábban megvette a vk.com 40 százalékát, azonban akkor még pénzügyi, és nem politikai befektetésnek látta az oldalt, így az üzlet részeként belement abba, hogy a tulajdonrészéhez tartozó szavazati jog Durové maradjon. Juszmanov egyébként egyszerre zseniális és kíméletlen, ha online befektetésekről van szó, a titkosszolgálatokkal és a szervezett alvilággal is jó kapcsolatokat ápoló oligarcha üzleteiről itt olvashat bővebben.

Durov így 12 százalékos saját tulajdonrésszel is többségben maradt a cége igazgatótanácsában, azok után is, hogy egy meglehetősen zavaros, 2,6-2,8 milliárd dollárra becsült üzlet keretében egy másik Putyin-közeli oligarcha, Ilja Scserbovics összevásárolta magának a cég maradék 48 százalékát. Így hiába tette rá a kezét Putyin némi baráti segítséggel az oldal 88 százalékos tulajdoni hányadára, továbbra is Durov mondja meg, mi történik a közösségi oldalon.

Milliárd dolláros patthelyzet

A vk.com és a Kreml, avagy Durov és Putyin közti meccs patthelyzetbe került. Az oldal sok szempontból illegálisan működik Oroszországban, de továbbra is Durov a főnök, akit nem tudnak jogszerűen elmozdítani a helyéről. Maga az oldal pedig minden fél számára értékesebb annál, hogy feláldozzák a harcban. A titkosszolgálat és a Kreml-közeli oligarchák miatt épeszű befektető a cégnek a közelébe se megy, de az szépen elműködget magában, ha túl sok fejlesztésre nem is futja az ismeretlen helyről, illegalitásból irányított fejlesztőcsapatnak.

Putyinnak óvatosnak kell lennie, nem nyírhatja ki a Vk-t, mert a felhasználók ellene fordulnak, de nem is éheztetheti ki lassan, hogy átszivárogjanak az oroszok a Facebookra – hiszen afölött még reménytelenebb az irányítás megszerzése. Az idő Durov kezére játszik, minden nap, amíg ő mondja meg, mi történik a vk.com-on, az ő győzelme, és 200 millió felhasználó számára annak a jelképe, hogy Putyin, és az orosz kormány sem mindenható. Sőt, az iszonyú energiával behálózni próbált oldal fórumai továbbra is a kormányellenes szerveződések fő oroszországi terepének számítanak.

Közben a Vk egyre népszerűbb, már Európa legnagyobb közösségi oldalának számít, és az angol verzió Kelet-Európán át az internet nyugati része felé terjeszkedik. Megint jó időben van jó helyen: kellően hasonlít a Facebookhoz, hogy bárki azonnal kiigazodjon rajta, és megvan az a nagy előnye, hogy mégiscsak más, mint a túl népszerűvé, és azzal igazi hipszterek és véleményformálók számára cikivé vált Facebook. Egyre több nyugati sztár indít a Vk-n rajongói oldalt, és abszurd módon az orosz Facebook malmára hajtotta a vizet a bostoni bombamerénylet is: mivel a Carnajev-fivérek a Vk-n éltek aktív közösségi életet, a hírekből százmillió amerikai szerzett tudomást az oldal létezéséről. A Vk, mint izgalmas, vadkeleti oldal, trendivé válhat a Facebookba beleunó nyugati felhasználók számára, a mostaninál is sokkal nagyobbra fújódhat fel, még kiélezettebbé téve az irányításáért folytatott politikai harcot.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!