Ezt kell tudni a fukusimai helyzetről
További Tech cikkek
-
Olyat hibát produkál a Windows, hogy garantáltan mindenki kiugrik a székéből - Könnyen megeshet, hogy a Google kénytelen lesz eladni a Chrome-ot
- A Huawei hivatalosan is bejelentette, előrendelhető a Mate 70
- Lesöpörheti Elon Musk X-ét a Bluesky, már a Google is relevánsabbnak találja
- Ezek a leggyakrabban használt jelszavak – érdemes változtatni, ha ön is használja valamelyiket
Japán nukleáris felügyelőtestülete megemelte a riasztási fokozatot a megsérült fukusimai erőműnél a harmadik szintre, azaz súlyos incidensre. Az illetékesek kedden jelentették be, hogy 300 tonna radioaktív víz szivárgott a talajba és valószínűleg az óceánba is. A jelentéseket még vizsgálja a nemzetközi atomenergia-ügynökség, de valószínűleg ez a legsúlyosabb incidens a 2011. márciusi földrengés, szökőár és reaktorleolvadás óta az országban. De mennyire kell most félni? Mekkora a sugárzási szint? Mi lesz a szennyezett tengervízzel?
Mennyire veszélyes a helyzet?
A Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Skála (International Nuclear and Radiological Event Scale, INES) a nukleáris balesetek leírására szolgáló értékelőrendszer. 1990-ben vezette be a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, amely az ENSZ-nek jelent. A hétpontos skála 1-től (anomália) 7-ig (súlyos baleset) tart. A japán Nukleáris Szabályozó Hatóság a 2011-es fukusimai katasztrófát hetesnek értékelte.
Az eredeti katasztrófa óta az új szivárgás az első, amit hivatalosan értékelni kell a skálán. Első körben elsőfokúnak értékelték, később viszont hármas besorolást kapott (súlyos incidens), viszont még az ENSZ atomenergia-ügynökségének visszaigazolására vár.
A változtatás azt jelenti, hogy az esemény során kiszivárgott néhány ezer terabecquereles aktivitás olyan helyre, ahova a normál működés szerint nem kellene, ezért valamit tenni kell a hiba helyrehozására. A másik meghatározás szerint a működési területen a sugárzási szint magasabb, mint egy sievert per óra. Egy terabecquerel egybillió becquerel: ez egy atommag radioaktív lebomlása másodpercenként, a sievert pedig a biológiai sugárdózis mértékegysége, mostani mértéke körülbelül 50 ezer előnézeti mellkasröntgennek felel meg.
Mennyi radioaktív anyag jutott az óceánba?
Az eredeti katasztrófa után, 2011 júniusában a tudósok 5 ezer és 15 ezer terabecquerel közötti sugárzó anyagot mértek az óceánban. A legnagyobb veszélyt a cézium radioizotóp jelentette, de a talajban még rosszabb a stroncium és a trícium jelenléte, mivel a céziumot elnyeli a talaj, a másik kettőt viszont nem.
13
Radiokatív halakra vadásznak JapánbanGaléria: Radioaktív halakra vadásznak JapánbanFotó: Issei Kato / Reuters
Az üzemeltető TEPCO (Tokyo Electric Power Plant) úgy számol, hogy a 2011. márciusi események óta valahol 20 és 40 billió becquerel közötti radioaktív trícium jutott az óceánba. A japán kormány illetékesei szerint a sérült erőmű még mindig, mindennap szivárogtatja nagyjából 300 tonna radioaktív vizét, ehhez jött még a legutóbbi, tárolóból származó 300 tonnás szivárgás.
Mi lesz a tengeri élettel?
A tudósok a szökőár óta folyamatosan mérik a radioaktivitási szinteket a halakban és más tengeri állatokban. 2011 és 2012 között több halfajt kifogtak már a fukusimai partoknál, amelyeknek ceziumszintje meghaladta a japán szabályozó által elfogadott mértéket. Összességében viszont csökkent az óceán céziumszintje 2011 ősze óta – ezt amerikai és japán tudósok is megerősítették.
Amerikai kutatók szerint a talajvízbe szivárgó radioaktivitásból lehet a legnagyobb probléma, viszont arra figyelmeztetnek, hogy nem érdemes levonni következtetéseket a tengeri élet változásaival kapcsolatban, mielőtt megjelennek a tudományosan igazolt tanulmányok.
Mi lesz most?
A TEPCO elkezdte eltávolítani a talajt a szivárgó tartály környékéről, és várható, hogy eltávolítja a tartály belsejében maradt vizet is. Félnek azonban, hogy több tartály is megrongálódik: harmaduk, köztük a most szivárgó is gumivarratokat tartalmaz, amelyek maximum öt évig bírják. A cég ezért további vízzáró tartályokat építene, már hegesztéssel, azonban egyelőre használniuk kell a gumis megoldásokat is.
Az egyik fukusimai tartályból szivárgó víz
Fotó: Tepco / AFP
A radioaktív víz megtisztítása évtizedekig tart majd. Több lehetséges megoldáson is gondolkoznak, hogy megelőzzék a szennyezett talajvíz óceánba szivárgását: megfagyaszthatják a talajt az erőmű környékén, de az is szóba került, hogy a környező talajba üledéket és gélszerű anyagot juttatnak, amely megkeményedik, mint a beton.
Fukusima vagy Csernobil rosszabb?
Az egyértelmű, hogy a 2011-es japán nukleáris baleset a legsúlyosabb az 1986-os ukrajnai, csernobili baleset óta. Annak ellenére azonban, hogy mindkettő hetes besorolást kapott a besorolási skálán, Csernobilban valójában jóval több sugárzás jutott ki: tízszer annyi, mint Fukusimában. Az élettani hatások is jóval mérsékeltebbek.
A csernobili katasztrófa alatt felrobbant a teljes reaktor is, amely nagyon sok sugárzást juttatott ki, nagy területre. Sokan, akik a területről származó tejet ittak, pajzsmirigyrákot kaptak.
A fukusimai reaktormagok viszont többségében védettek, a szivárgás nagy része pedig az óceánt érintette, messze az emberlakta területektől. A veszélyes részeken lakókat evakuálták, a szennyezett ételeket pedig a raktárakban hagyták. A hosszú távú hatások ismeretlenek, de a WHO szerint a 18 mérföldes evakuációs zónán kívül igen kicsi a közegészségügyi kockázat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
