Betonra és vasra megy az erőmű ára

A gázzal vagy más fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművekben vizet melegítenek, az így előállt vízgőzt turbinákra engedik, majd az előállt mozgási energiával generátort hajtanak meg. A többlépcsős folyamat végeredményeként áll elő a villamos energia.

Az atomerőműnél csupán az első lépésnél működik másképp: maghasadás során felszabaduló energia melegíti fel a vizet, a kb. 300 fok hőmérsékletű, magas nyomású víz egy hőcserélőben, az ún. gőzfejlesztőben alacsonyabb nyomású vízből gőzt állít elő, ez a gőz ugyanúgy turbinára megy, ami generátor meghajtásával termel áramot. Az atomlétesítmény ára szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható az a tény, hogy odabent maghasadás történik, ami veszélyes, radioaktív anyagokat termel. A keletkező hasadási termékek azok, amelyek miatt speciális mérnöki rendszerekkel kell körülvenni a reaktort.

A fosszilis üzemanyagokat (gázt, szenet) elégető erőmű kazánja akár a szabad ég alatt is lehetne, az atomerőművek berendezései azonban hermetikusan el vannak zárva a külvilágtól, és többszintű védelmet kell kiépíteni köréjük – mondta megkeresésünkre Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének vezetője.

Nyilvánvalóan egészen más a helyzet, ha egy hőerőműből kiszivárog egy kis olaj vagy gáz, mint amikor radioaktív anyagok juthatnak ki a környezetbe. Jó példa erre a Japánt sujtó szökőárban megsérült fukusimai erőmű, ahol a szivárgások miatt több tíz kilométeres körzetben mindenkit ki kellett költöztetni. Hogy ezt elkerüljük, az atomerőműveknek komoly biztonsági előírásoknak kell megfelelniük.

Egy átlagos épületben elég néhány vastagabb vasbeton tartógerendát felhúzni és a szinteket lebetonozni, a falakat pedig akár acélból vagy téglából is kirakhatják. Az atomerőmű ennél sokkal komolyabb szerkezet: belső fala egy-másfél méter vastag előfeszített vasbetonból van, hogy a szerkezet üzemzavarok esetén ellenálljon a ránehezedő 2-3 baros belső nyomásnak, és van még egy külső fal is, ami szintén egy méteres és az a feladata, hogy a belső falat védje a külső behatásoktól.

Az erőművek legkülönlegesebb berendezése a kovácsoltvas reaktortartály, ami kb. 3 méter átmérőjű, 30 centiméter vastag a fala, és belülről még korrózióálló bevonattal is el kell látni. Ennek 60-70 éven át gond nélkül kell bírnia a benne lévő 150-170 bar nyomást, valamint a maghasadás során felszabaduló neutronok roncsoló hatását. Ezt a berendezést ugyanis az erőmű működése során nem tudják lecserélni. Aszódi Attila elmondta, ez olyan speciális berendezés, ami egymagában elviszi a beruházási költség körülbelül 10 százalékát.

Ezen kívül még számos nagyberendezés található az atomerőművekben. Nagyjából ötezer hőátadó cső halad át a gőzfejlesztőn, amiből erőműblokkonként 4 darabra van szükség. Drágák a turbinák és a hűtővízszivattyúk is. A biztonsági rendszerek, amelyekre a fosszilis erőmű esetében nincs szükség, négyszeresen redundánsak, tehát ugyanabból az eszközből több is rendelkezésre áll. A fentieken túl még számításba kell venni az építkezésen dolgozó több ezer munkás bérét, valamint a talajrendezési munkálatok költségét. 

Az építkezés költségeivel kapcsolatban Aszódi Attila elmondta, hogy egy atomerőmű esetében nagyságrendileg ötezer euró kilowattonkénti beruházási költséggel kell számolni, míg egy gázüzemű létesítménynél ennek a 25-40 százaléka lehet a ráfordítás. Ez óriási különbség, ugyanakkor az atomerőműnek jóval kisebb lehet a működtetési költsége, mint egy gázüzeműnek. Amíg az atomerőművi áramárban körülbelül 15 százalékot tesz ki az üzemanyag költsége, addig a gázerőműnél ez akár 60-75 százalék is lehet. Így magas gázárnál – márpedig azt nem tudjuk előre megmondani, hogy az erőműblokkok 2023-as indulásakor mennyibe kerül majd a gáz – az olcsóbban felépített gázerőműnél lehet magasabb egységnyi villamosenergia ára.