Lehel
17 °C
27 °C

A Facebook lesz az új Elmű

2014.01.30. 10:37 Módosítva: 2014.01.30. 10:41
Haldoklik! Menekülnek! Összeomlik! Szegény Facebook éppen csak összeszedte magát a tőzsdére lépése utáni káoszból, máris temetik szakértők, elemzők és laikusok egyaránt. Pedig elvileg jobban szalad a szekér, mint valaha, és dől a pénz is rendesen. Talán éppen ezért.

Nem lehet nem észrevenni: a Facebookot divat lett utálni. A legjobban az tükrözi ezt, amikor az Index Facebook-oldalára linkelünk ki egy Facebookról szóló cikket, és ott facebookos kommentelők kezdik el menetrendszerűen, kórusban szidni a Facebookot. Facebookception.

Persze ennél súlyosabb figyelmeztetés lehet – vagyis lehetne a cégnek –, hogy komolyan vehető piaci elemzők is riogatnak mostanában. A Facebook halálát kiáltók nagyjából ezen a gondolati síkon indokolják a közösségi oldal hamarosan és elkerülhetetlenül bekövetkező végzetét:

  • A fiatalok menekülnek az oldalról
  • Elfogy a hely a további növekedéshez
  • Túl sok a reklám, és ezt mindenki utálja
  • Minden funkciójára van már jobb és trendibb alternatíva
  • Átláthatatlanná válik az egész, és összeroppan a saját tömege alatt

Zuckerbergék a következő érvkészlettel válaszolnak erre:

  • LOL

Komolyan. Amikor a Princeton amerikai elitegyetem kutatói statisztikai módszerekkel elemezték a Facebook életciklusát, és arra jutottak, hogy 2017-re 800 millió felhasználót fog veszíteni az oldal, a Facebook azzal válaszolt, hogy ugyanilyen modellekkel bebizonyította, hogy 2021-re diákok hiányában a Princetont be kell zárni, illetve 2060-ra elfogy a levegő a Földön.

Ami persze vicces, és jól rámutat arra, hogy egy kis statisztikai bűvészkedéssel bármit és annak az ellenkezőjét is alá lehet támasztani, de a kérdés ettől még megmarad: elért a csúcsra a Facebook, és innentől már csak lefelé van számára út?

Lelépnek a tinik – na és?

A mostani világvége-hangulat elindítója egy elemzés volt, ami az amerikai Facebook-felhasználók 2011-es és 2014-es demográfiai összetételét hasonlította össze. Az eredmény: három év alatt a tinik negyede, az egyetemistáknak pedig több mint a fele eltűnt – ami azért elég drasztikus változás egy olyan oldaltól, ami eredetileg egyetemistáknak indult. A Facebook megszűnt menőnek lenni a fiatalok körében. Ez persze nem csoda, mitől lenne cool egy tizenéves számára egy olyan közösségi oldal, amin fenn vannak a szülei, a tanárai, valamint a szülei tanárai és a tanárai szülei is.

„Az emberek azt hiszik, megpróbálunk mindenáron trendik lenni. Ez sosem volt a célom. Én vagyok itt valószínűleg a legkevésbé trendi fickó” – mondta Mark Zuckerberg ősszel egy sajtókonferencián, és hozzátette, hogy a Facebookot inkább olyan szolgáltatónak szereti elképzelni mint az elektromos művek. Van ember, aki szerint menő az Elmű? Már maga a kérdés is értelmezhetetlen, nem az a dolga hogy menő legyen, hanem hogy adja a maga szolgáltatását, ami nélkül egyébként megállna az életünk. Na ilyesmi akar a Facebook is lenni, és lássuk be, jó úton halad felé.

A fiatalok elvándorlásának másik oka, hogy – ahogy a Business Insider szakírója levezeti – az elmúlt egy-két évben az általános online közösségi platform megváltozott: már nem a Facebook a csomópont, ahonnan mindent és mindenkit elérünk, hanem a telefonunk.

Van külön appunk csetelésre, fotómegosztásra, hírolvasásra, vicces képekhez, mémekhez, videókhoz, játékokhoz. És persze van a Facebookhoz is, de annak funkciói szépen szerveződnek kifelé más alkalmazásokba. Zuckerbergék persze próbálnak tenni ez ellen, az Instagramot például felvásárolták kilóra egymilliárd dollárért (azóta is a legnépszerűbb fotómegosztó a neten), de a Snapchatet már 3 milliárdért sem sikerült.

A középiskolás és egyetemista réteg csökkenésével párhuzamosan viszont brutális a növekedés 25 évtől felfelé az összes korosztályban. A sokat idézett felmérés egyik keveset hangoztatott eredménye, hogy miközben az egyetemisták száma a Facebookon a felére esett, az egyetemi végzettségűeké több mint a másfélszeresére nőtt. Amerikában ma a Facebook-felhasználók harmada diplomás, ez 60 millió embert jelent. Ez pedig aligha válik a kárára az oldalnak.

Jön a Felnőtt Fácse!

A Facebook egyik komoly problémája ma éppen a sikeréből adódik. Az oldal a Google mögött az internet második legnagyobb forgalomirányító központja lett, a hírfolyamokban megosztott linkek nagyobb látogatói tömeget irányítanak a neten, mint a híroldalak összesen. Ez azzal jár, hogy irtózatos mennyiségű tartalom sűrűsödik az üzenőfalakra, tavaly augusztusban írta azt a Facebook blogja, hogy napi 1500 hírből válogatja ki az algoritmusuk azt a 300-at, amiről úgy gondolja, hogy az adott júzert érdekli, és amit ezért kitesz a hírfolyamába. A többi: kuka. És ez idén nyárra – Zuckerberg törvényének megfelelően – már 3000 lesz, vagyis minden tizedik megosztott link, sztori, kép, akármi kerül csak elénk. Óriási a zaj, és ez az egyre népszerűbb mobilos verziókon csak még kellemetlenebb.

A Facebook erre azzal válaszol, hogy megpróbálja az értékes tartalmakat előnyben részesíteni. A nagy kérdés persze az, mi számít értékesnek. Zuckerbergék válasza erre az volt, hogy közösségi oldalból (vagyis hát amellett) személyre szabott hírlapot akarnak faragni az oldalból. Tömören: több újságcikk, kevesebb cuci kiscicás fotó és Coelho-bölcsesség. Az átlag facebookos üzenőfal tehát, ami öt éve a Farmville-lel és Coelho-idézetekkel, tavaly meg a 9Gag-gel és az Upworthyvel volt tele, jövőre olyan lesz, mint egy nagy lapszemle, a világsajtó színe-javával, amit az ember ismerősei, meg a Facebook algoritmusai válogatnak, szűrnek és ajánlanak. Micsoda véletlen: ez tökéletesen rímel arra a változásra, hogy az oldal közönsége felnő, zuhan a tinik és meredeken nő a diplomások száma a felhasználók között. Ez lesz a felnőtt-Facebook, ami lehet, hogy nem menő, nem trendi, de nem is kell annak lennie, elég ha a napi online tartalomfogyasztásban tényleg olyan megkerülhetetlen tényező, mint az elektromos művek.

Na de kinek áll ez érdekében?

A Facebook ugyanúgy fog kimenni a divatból, és hirtelen megbukni, mint a MySpace bukott a maga idejében – jósolják sokat, többek között a már említett Princeton-tanulmány. Csakhogy van néhány alapvető különbség a két oldal között. A Facebook ma egyeduralkodó a közösségi oldalak között, egyszerűen nincs épkézláb alternatívája, a LinkedIn teljesen más tészta, megfér a Facebook mellett, a Google Plus pedig továbbra is szellemváros, a YouTube-integráció fújja fel a felhasználószámát, de nincs valós aktivitás mögötte. Tavalyi adat: a Google Pluson átlagosan havi 6 perc 47 másodpercet töltött egy júzer bejelentkezve, a Facebookon 6 óra 44 percet.

A MySpace azért tudott megbukni, mert csak a fiatalok használták, és a tulajdonos nem értett az online bizniszhez. A Facebooknál ennek éppen az ellenkezője a helyzet. Az oldal felhasználói bázisát fenyegető appokról pedig érdemes megjegyezni egy dolgot, ami egytől egyik jellemző rájuk: felhasználóik vannak, működő üzleti modelljük nincs. És kinek van ilyenje? Hát a Facebooknak. 2012 elején kezdtek el reklámfelületet értesíteni a mobilos verzióban, és ma már a második legnagyobb játékos az évi 40 milliárd dolláros (mármint tavaly, idén már lesz 50 is) piacon. Az első persze a Google.

A Facebook nagy átalakulását csak részben hajtja az, hogy követni kényszerül a trendeket, és ha a népek mobilra váltanak, akkor ő is mobilra vált, illetve ha a fiatalok lelépnek, akkor a felnőttekre kezd koncentrálni. A másik fő hajtóerő az, hogy egyre hatékonyabb hirdetési platformmá próbálja változtatni önmagát. Erre is a kényszerűség viszi rá, hiszen a hirdetési bevételeit már nem sokáig tudja azzal növelni, hogy egyszerűen növeli a felhasználószámot. Sőt, ez már most sem nagyon megy, hiába mutat egyre magasabb számokat (most jár 1,3 milliárd körül) a negyedéves jelentés, ha a növekedést főleg olyan országok hajtják, mint Brazília és Indonézia, ahol egy felhasználó havi 20 centnyi reklámbevételt hoz a cégnek azzal, hogy hirdetéseket néz facebookozás közben. Egy amerikai majdnem 2 dollárt.

A problémára több megoldási út is kínálkozik, és a Facebook a biztonság kedvéért mindegyiken elindult. Egyrészt lehet drágábban adni a reklámot – persze ezért cserébe nyújtani is kell valamit. Például a már előre rettegett automatán induló, leállíthatatlan videós reklámokat, amivel akár évi egymilliárd dollárt is kaszálhat az oldal az elemzők szerint. Másrészt lehet több reklámot megjeleníteni azzal, hogy több és érdekesebb tartalmat ad a felhasználóknak, akik több időt töltenek az oldalon, többet kattintanak, több aloldalt néznek meg. Erre megy ki az egész „személyre szabott újság” ügy. És végül ott a reklámok hatékonyságának növelése, a minél pontosabban célzott hirdetések bevetése, amihez a személyes adatainkra, a netezési szokásaink minél alaposabb felderítésére van szükség. Na ezért a Facebook és a Google az online hirdetési piac királyai: ők tudnak a legtöbbet rólunk. És a Facebook ebben annyiban van előnyben még a Google-höz képest is, hogy nincs szüksége kémkedésre, emailek átfésülésére és hasonlókra: önként adjuk át naki nap mint nap az aranyat érő személyes adatainkat.