Így bánnak a netfüggőkkel Kínában

Nem újdonság, hogy Kínában átnevelő táborokba küldik azokat a gyerekeket, akik túl sok időt töltenek számítógépükkel. A legtöbbször a szélsőséges esetek jutnak el a nyugati sajtóba, amikor például tragikus vége lesz egy-egy ilyen nevelésnek.

A New York Times egy rövid dokumentumfilmben mutatja be a táborok életét, az ott lévő gyerekeket. A tizenéves fiúk maguk mesélnek arról, hogyan és miért kerültek ilyen táborokba. A leggyakoribb ok, hogy akár napokra is eltűntek a játéktermekben, nem mentek haza, a szüleik rábeszélése pedig már nem segített.

Ezekben a táborokban sporttal, sok mozgással próbálják a fiataloknak megmutatni, hogy van élet a monitoron túl is. A netfüggőket Kínában sokáig elektrosokkal és gyógyszerekkel próbálták leszoktatni, de a sokkterápiát néhány évvel ezelőtt betiltották.

A kínai egészségügyi hatóságok szerint az internetfüggők száma bőven túllépi a tízmilliós számot. A legtöbben internetkávézóba járnak, mert ez egyrészt olcsóbb, másrészt nincsenek a szüleik szem előtt. A kínai kormányzat átfogó kampányokat indított az internetfüggőség ellen, azt szorgalmazzák, hogy a netkávézók speciális szoftvereket telepítsenek gépeikre, hogy így tudják korlátozni a felhasználók hozzáférését életkortól függően.

A táborokba egész Kínából érzeknek fiatalok annak ellenére, hogy nem olcsó ide bekerülni. A táborok gyakran katonai bázisok helyén vannak. A fiatalokat a szüleik küldik ide, az általános felfogás szerint azok a függők, akik napi hat óránál többet töltenek az interneten és nem érdekli őket a munkahelyük vagy az iskola.

A gyerekek három-négy hónapot töltenek egy-egy ilyen táborban. A fiúkat hajnalban sípszóra ébresztik, gyorsan felöltöznek, majd szinte azonnal meg is kezdik a sport- és katonai gyakorlatokat. A videón az egyik fiatal sírva arról beszél, hogy az apja azt mondta neki, orvoshoz viszi, hogy kezelje a függőséget, de a fiú a táborban találta magát, megkötötték a kezét is. A fiú láthatóan nem tudott megbirkózni a helyzettel.

A szülők is maradhatnak a kezelés idejére és részt is vehetnek egyes foglalkozásokon, hogy megkönnyítsék gyerekeik helyzetét. Nekik is tartanak előadásokat, amelyek főleg arról szólnak, hogyan kezeljék a netfüggőséget. A kritizálást, szidást és vádolást például nem tartják célravezetőnek. Az oktatók szerint a magányosság érzése vezette a fiúkat az internethez, így ezen kell elsősorban változtatni.