Konrád
4 °C
17 °C

Rekordfelbontású, ultravékony kijelzőt terveztek

2014.07.11. 15:08

Különleges megoldással alkotott korábban soha nem látott felbontású kijelzőt az Oxfordi Egyetem egy kutatócsoportja. Egy kétfázisú, a fázisok között elektromos töltés hatására váltó réteget használtak, az így kialakított kijelző ráadásul hajlítható, és a vastagsága nem haladja meg a milliméter ezredrészét.

A Nature magazinban leközölt cikkből az derül ki, hogy a kijelző képpontjai alig 300 nanométer átmérőjűek, vagyis a képet alkotó kis pöttyök egyenként alig nagyobbak 0,0003 milliméternél. A fejlesztést vezető professzor, Harish Bhaskaran szerint még legalább öt év, míg az egyébként már most is igen látványos eredményeket produkáló, de csak laborkörülmények között működő kijelzőkből piaci termék válik.

nano
Fotó: Oxford University

A speciális, kétfázisú anyagokat már korábban is alkalmazta az ipar, hasonló elven működik például az újraírható DVD lemez is. A speciális, GST nevű elegyet germánium, antimon és tellúr vegyítése adja, ez az, ami elektromosság hatására pont a kívánt módon változtatja meg a jellemzőit, ráadásul úgy, hogy áram kikapcsolásakor visszaáll az eredeti állapot. A kijelző szempontjából szerencsés, hogy az anyag optikai tulajdonságai a fázisváltáskor szintén megváltoznak.

Bhaskaran és kollégái is a GST-t használták, de azt két, átlátszó réteg közé tették, az így elkészült szendvics nem vastagabb, mint 0,0002 milliméter. A kijelzőn úgy jelenítettek meg képeket, hogy pixelenként változtatták meg az anyagot, a kívánt mintázatnak megfelelően. Az elektromosság hatására a GST nem csak fázist, de színt is vált, bár a különböző színek előállításához már a szendvicset alkotó, átlátszó fólia vastagságát is változtatni kellett. További rossz hír, hogy a képek egyelőre nem mozognak.

Bashkaran szerint a fejlesztés lényege a hajlékonyság, illetve az a tény, hogy a szerkezet működéséhez szükséges elektronika kis helyen is elfér, nagyjából függetlenül a fóliától. A kutató szerint ez nagy előny például a folyadékkristályos kijelzőkhöz képest, mert azoknál az elektronikát közvetlenül a kijelző mögé kell szerelni. Az sem mellékes, hogy a pixelek csak a fázisváltáshoz igényelnek energiát, így, hasonlóan az e-könyv olvasókhoz, egészen addig, míg a kijelzőre nem kerül új információ, nem fogyasztja az elemeket. Az oxfordiak megoldása ráadásul úgy működne, hogy egy-egy új képnél csak azokat a pixeleket rajzolná újra, amiknél van valami változás, ez még hatékonyabb energiafelhasználást feltételez.