A jövő tankját fejleszti a DARPA

Ha a DARPA kutatóin múlik, a jövő tankjai inkább hasonlítanak majd futurisztikus homokfutókra, mint a sci-fikben elképzelt lézerágyús, páncélozott monstrumokra. Az amerikai védelmi minisztérium kutatási ügynökségénél le akarnak számolni azzal a lassan százéves konvencióval, miszerint a harckocsiknak lomha, vastagon páncélozott óriásoknak kell lenniük, és fürge, intelligens vezérlésű járművekkel váltanák le őket.

A DARPA szerint a változás oka igencsak egyszerű: mivel az utóbbi évtizedekben a páncéltörő fegyverek gyorsabb ütemben fejlődtek, mint maguk a páncélok, a tankok egyre nehezebb, lomhább, sőt kevésbé hatékony eszközökké váltak a csatatéren. A személyzet biztonságáért túlpáncélozott harckocsikat nehéz mozgósítani, kialakításuk pedig egyenesen bevethetetlenné teszi őket kedvezőtlen terepviszonyok között. Méretükkel együtt ráadásul gyártási költségük is folyamatosan nő, míg harctéri hatékonyságukról épp az ellenkezője mondható el.

A DARPA GXV-T (Ground X-Vehicle Technology) projektje ezt a problémát hivatott megoldani kisebb, fürgébb harckocsik kialakításával. Az ügynökség célja, hogy az új generációs tankok súlya és személyzetük létszáma ötven százalékkal csökkenjen, sebességük pedig legalább kétszeresen meghaladja a modern harckocsikét. A projekt keretében kifejlesztettet járművek emellett a legviszontagságosabb terepen is bevethetők lesznek, és megbirkóznak majd az eddig elérhetetlen sziklás emelkedőkkel is. Mivel az új kialakítással lényegesen csökkentett páncélozottság jár, a GXV-tankok védelme mozgékonyságukon és az álcázáson alapul. A harckocsik személyzetét intelligens vezérlés segíti a támadások elhárításában – a DARPA kutatói a modern repülőgépek mintájára számos vezérlési funkciót automatizálnak majd a hatékonyabb kitérés érdekében. A legérdekesebb (és legkevésbé részletezett) újdonság ugyanakkor a páncélzat aktív áthelyezése, ami az elkerülhetetlen találatok esetén hivatott megvédeni a személyzetet.

A GXV-T fejlesztése ugyanakkor még gyerekcipőben jár: a DARPA 2015 áprilisáig gyűjt forrásokat a projekt megvalósításához, az első működő prototípusok pedig 2017-ben gördülhetnek ki a tesztpályára.