Amikor az anti-Facebook betörőt fog

Mindnyájunknak ismerős lehet az érzés, ami a napi Facebook-betevő fogyasztása közben éri az embert: mindenféle hülyeség megosztása olyan emberektől, akiket már nem is tudunk, honnan ismerünk. Mert bármennyire is közösségiként hirdeti magát a média ezen ága, a szociálisból óhatatlanul is antiszociális lesz azok miatt, akik giccsgyárból megosztott bölcsességekkel és percenkénti kocsmai helyzetjelentéssel szemetelik tele kezdőlapunkat.

Éppen ez az, ami a Nextdoorból hiányzik. Sajnos a pöttöm San Franciscó-i startup szolgáltatása így alkalmatlan önértékelési zavaraink és a burkolt szociopata hajlamok táplálására, ám annál hasznosabbnak bizonyul a valódi közösségépítésben.

A 2011-ben indult oldalnak ma már minden negyedik amerikai lakónegyedben vannak felhasználói, a növekedés pedig annak ellenére is megállíthatatlannak tűnik, hogy a portálon nem könnyű regisztrálni. Más közösségi oldalakkal ellentétben a Nextdoort nem kedvenc zenekaraink és tévésztárjaink érdeklik igazán, hanem pontos lakcímünk, amit a sikeres regisztrációhoz hitelesíteni is kell. Ezt megtehetjük bankkártyánkkal, telefonon, vagy akár postai úton is, de a legegyszerűbb, ha egy aktív felhasználó kezeskedik értünk. Amint a hitelesítés megtörtént, a portál besorol a megfelelő lakónegyedbe, a továbbiakban pedig csak az itt élő felhasználókkal tarthatjuk a kapcsolatot.

És hogy miért hasznos ez a megkötés? Elsősorban azért, mert a Facebookkal ellentétben a Nextdoor célja, hogy összehozza, élhetőbbé és biztonságosabbá tegye a helyi közösségeket. A felhasználók nem aktuális vacsorájukról posztolnak, hanem a sarkon megnyitott új étterem árairól, a szomszéd utcában rendezett lakáskoncertről, vagy épp a tegnap esti betörésről és az elkövetők személyleírásáról. A Nextdoor egyúttal olyan, mint egy kerületi hirdetőtábla: a lakók hirdetést adhatnak fel elveszett kutyájukról, segítséget kérhetnek egy jó villanyszerelő kereséséhez, és képeket tölthetnek fel eladó bútoraikról. Semmi felesleges információ a miskolci időjárásról vagy a tavaly nyáron megismert brazil srác szerelmi válságáról.

Az ötlet tehát működik, és nemcsak hasznos, de ténylegesen összekovácsolja a helyi közösségeket. A modern városok örök átka, hogy az ember gyakran még azzal sincs tisztában, kik is a közvetlen szomszédai, de a felhasználók leírása alapján a Nextdoor még ebben is képes segíteni. No nem mintha minden vágyunk lett volna, hogy megismerjük azt a pincsikutyás csajt az ötödikről, de ha történetesen ő találta meg az elhagyott pénztárcánkat, most már azt is megkérdezzük, milyen napja volt, mikor összefutunk. A Nextdoor tehát nem a valós kapcsolatok virtuális temetője, hanem az a hely, ahol a négy fal között szocializálódó ember újra felfedezi a külvilágot.

Ami pedig a közösségek biztonságát illeti, a portál már büszkélkedhet néhány csetszobában lefülelt betörővel, az igazán lelkes honvédők pedig polgárőrséget is verbuválhatnak az oldalon. A tolvajkergetés persze rég nem újdonság már a közösségi médiában, de a lakónegyedekre szorítkozva ez is inkább helyi, mint országos szinten anyázó jelleget ölt.

A kérdés már csak az, hol tudunk regisztrálni? Sehol, mert a Nextdoor jelenleg csak az Egyesült Államokban elérhető. Bár a cég már évek óta tervezi a nemzetközi terjeszkedést, non-profit, külső finanszírozásra épülő működésük eddig nem tette lehetővé a tengerentúli hódítást. Persze a fejlesztők ötlete nem maradt koppintás nélkül: tavaly elstartolt a Nextdoor szolgáltatásait szemérmetlenül másoló Meetey, ami kilencven államban, köztük Magyarországon is elérhető. A dolog szépséghibája, hogy a budapesti felhasználók egyelőre egy zsákfalut sem tudnának benépesíteni, az aktivitás pedig többnyire kimerül a regisztrációban. Elkeseredésünkben persze kár lenne rögtön emigrálni – a Nextdoor előbb-utóbb hozzánk is eljut majd.