Diána
10 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Helló, magyar kórházak, helló, digitális középkor

2014.09.01. 16:01

A modern kor technikáját a mindennapi életben is használó emberként egészen megdöbbentő, hogy a hazai kórházakban milyen állapotok vannak. Szűkítsük le a dolgot kicsit, mert most nem az esetenként húgyszagú kórtermekről lesz szó, hanem arról,

hogy Magyarországon, 2014-ben egy röntgenleletet csak akkor kap meg az ember, ha visz egy CD-t, amire kiírják neki.
kolbert ap 1
Fotó: Index

Saját tapasztalatból írok, sajnos, a nyaralás kellős közepén kellett bevinni a gyereket a marcali kórházba, mert úgy fájt reggel a lába, hogy ráállni sem bírt. A kórházban röntgen, a lelet alapján combnyaktörés, irány Kaposvár.

Ekkor még nem derült ki, hogy a magyar kórházak a digitális középkorban vannak, ugyanis a marcali és a kaposvári létesítmény ugyanannak a kórháznak, a Kaposi Mór Oktató Kórháznak a része, így a saját rendszerükben még át tudták küldeni a képet. A mutatvány akkor bukott meg, mikor kiderült, hogy bár átküldenek minket a budapesti Szent Jánosba, a leletet nem tudják odaadni, csak ha van nálunk írható CD. Nem lehet USB-kulcsra kimásolni, nem lehet a képet továbbítani, nem lehet képernyőmentést készíteni.

 
Cédé kell, hogy felírják rá a háromszáz kilobájtos képet.

A szoftverfejlesztő
olvasó válaszol

A cikk élesítése után kaptam azt a levelet, amiben Ferenc, a szoftverfejlesztő elmondta, hogy a tapasztalataim nem a magyar sajátosságot mutatják, hanem azt, hogy a röntgenképek leletezését igazából jóval azelőtt találták ki, hogy az USB-kulcs divatba jött volna. Így aztán nem meglepő, hogy csak furcsa vargabetűkkel lehet hozzájutni az adatokhoz, sok helyen eleve nem is sima jpegben, vagy más, elterjedt formátumban őrzik ezeket a felvételeket. Mint írta, a világon mindenhol hasonló megoldások állnak csak rendelkezésre.

Ferenc szerint ezeket a rendszereket valóban nehezen érti meg az, aki nem gyakorlott egészségügyi rendszerek területén. Jó példának hozta fel a 4D ultrahangot, ahol a használt gép még 10 éves sincs, mégis külön szerkezet van rajta, ami az ulrahang kimeneti adatait videószerű adattá változtatja, és aztán ezt a jelet írják cédére. 

„Gáz ez a mai világban, nagy problémát is jelent, de kivételesen nem magyar sajátosság. A világban mindenhol sokan dolgozak a megoldásán, itthon is tucatnyi fejlesztés célozza, állami pályázatok is támogatják. Egyszer majd csak lesz belőle valami” – zárja levelét Ferenc.

A János kórházban aztán jól le is teremtettek minket, hogy hát micsoda dolog, hogy nem hoztuk a röntgenfelvételt. Kicsit magyarázkodtunk, hogy hát cédé meg a középkor, de aztán csináltak egy saját felvételt, ami alapján már nem látszott a törés.

Végül Kaposvárról is sikerült megszerezni a képet, méghozzá úgy, hogy a sógorom barátjának édesapja bement a kórházba egy CD-ért, amire kiírták a képet, és azt már el tudták küldeni emailben. A kaposvári kórházban amúgy mindenki baromi kedves volt, látszott rajtuk, hogy ha egyetlen módját ismernék a kép elküldésének, megtennék. Ebben az egészben inkább a rendszer tervezője a hibás, vagy az, aki így ezt el is fogadta, vagy azok, akik naponta szembesülnek ezzel, de mégsem szólalnak fel ellene, inkább újra elrendelik az adott vizsgálat elvégzését.

Aztán kiderült az is, hogy ez a dolog nem Somogy megyei sajátosság: a János kórházból is csak úgy jut ki egy röntgenfelvétel, ha az ember bemegy, és visz egy írható cédét. Egészen elképesztően furcsa dolog ez, még akkor is, ha elfogadjuk, hogy az ilyen rendszereket nyilván úgy tervezik, hogy a leletekhez csak azok férjenek hozzá, akikre tartozik (az orvosok).

Ugyanis ez azt mutatja, hogy szinte nulla átmenet van két kórház leletei között, vagyis ugyanazt a vizsgálatot egy olyan közepesen speciális esetben is többször kell elvégezni, mint egy négy és fél éves, combnyaktörés gyanújával bevitt fiú röntgenje. Nem tudom, mi lett volna, ha egyike vagyunk a kórházak között ide-oda küldözgetett, sokkal sürgősebb eseteknek. Így ráérünk távoli rokonoktól és sosem látott Facebook-ismerősöktől szívességét kérni, illetve cseszegetni az orvosokat, hogy ugyan, nézzék már meg ezt a képet, itt van ni, a telefonon, mert végül megszereztük, egy héttel az aktualitása után.

Nem feltétlenül felháborodott apaként írom ezt, de még csak nem is az ilyen furcsaságok megírásából élő újságíróként. Hanem olyan felhasználóként, aki pontosan tudja, hogy

ma csak az nem kerül fel az internetre, ami nem létezik.

Értem, hogy kellenek fékek egy érzékeny adatokkal dolgozó rendszerbe, de hogy egy leletet csak írható cédén lehessen továbbítani, és ne legyen kivétel, egy főorvos mesterkóddal, vagy egy radiológus nethozzáféréssel egy, a kórház rendszerén kívül helyezett gépen, vagy értik, bármi, szóval, ez számomra furcsább, mint hogy hekkerek törték fel a sztárok iCloud-tárhelyét, és meztelen képeket töltenek fel a netre.