Mi lesz a brit atomflottával?

A skót képviselők száműznék leendő országuk területéről a brit nukleáris flottát, a tengeralattjáró-alapú Tridentet, ha sikerül az elszakadás. Az Egyesült Királyság kormánya szerint viszont nincs tervben a mozgatása. Az Egyesült Királyságban több mint negyven éve járőröznek a tengeralattjárók, a Trident-rendszert pedig a kilencvenes évek óta használják.

Az Egyesült Királyság nukleáris arzenálja négy Vanguard-osztályú, 150 méter hosszú, 1992 és 1998 között üzembe helyezett tengeralattjáróból áll, amelyek Trident típusú stratégiai rakétákkal vannak felszerelve:

1. HMS Vanguard;
2. HMS Victorious;
3. HMS Vigilant;
4. és HMS Vengeance.

A HMS rövidítés a nevekben azt jelenti, hogy Her Majesty’s Ship, azaz őfelsége hajója, ez a Brit Királyi Haditengerészet hajói esetében az őfelsége az éppen uralkodó királyra vagy királynőre utal (ehhez kapcsolódóan az első szót automatikusan „His”-re cserélik, ha férfi az uralkodó).

A konzervatívok és a munkáspárt ugyanilyenre cserélné a mostani megoldást, amikor a 2020-as években vége a futamidejének, a liberálisok viszont három tengeralattjáróra csökkentenék a szolgálatot, mivel szerintük az egész rendszer a hidegháborúra lett méretezve. A brit védelmi minisztérium szerint mind a négy cseréje 20 milliárd fontba kerül majd.

Vinnék, maradnának

A flotta a nyugat-skóciai Clyde-nál, az HM Naval Base Clyde bázison állomásozott a hatvanas évek óta. A terület két részből áll: az egyik Faslane on the Gareloch, ahol a tengeralattjárók állomásoznak, a másik szakasz pedig  Coulport on Loch Long, nyolc mérfölddel arrébb, itt tárolják a robbanófejeket. A kettőt biztonsági okokból kezelik külön.

A kormány szerint 2017-re ezen a területen állomásozna Egyesült Királyság összes tengeralattjárója, ezzel nyolcezer állást szolgálnak ki. És nincsenek tervek arra, hogy elköltöztessék a nukleáris, elrettentő fegyvereiket. A védelmi tárca szerint egy másik hely rengeteg pénzbe kerülne, és a megvalósítás évtizedekig tartana. 

A skót kormány viszont azt mondja, ha a többség igennel szavaz az elszakadásra szeptember 18-án, a Tridentet 2020-ig el kell vinni a területükről és beleírják az alkotmányba, hogy tilos atomfegyverek tárolása Skóciában. A bázist is kisajátítanák a skót hadseregnek.

Thatcher rakétái

Az Egyesült Királyság 70 Trident-rakétához fér hozzá, amiket az USA-ban, Georgiában tárolnak. A Trident-rakéta tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta (submarine-launched ballistic missile - SLBM), amelyet több önállóan célra irányítható (multiple independently targetable reentry vehicle - MIRV) robbanófejjel szereltek fel, ez esetben nukleárissal. A rakétákat eredetileg a  Lockheed Martin hadiipari óriás fejlesztette.

2005-ig Trident–1-et használtak. A célja az volt, hogy teljesítményében elérje az előd Poseidiont, de nagyobb legyen a hatósugara, ami a tengeralattjárón lévők túlélési esélyeit javította. A Trident–2-t 1990-ben úgy fejlesztették, hogy pontosabb legyen, élettartama harminc év, elvileg még 2027-ig marad a tengeralattjárókon.

A rakétákat még Margaret Thatcher vette Carter amerikai elnöktől 1980-ban. 1982-ben a vaslady már engedélyt kért Reagantől, hogy a királyság maga állíthassa elő a Trident–2-ket, így utána már maguknak készítették bár az USA támogatásával. A nukleáris robbanófejeket viszont az Egyesült Királyságban fejlesztették, de az USA-ban tesztelték, Nevadában, 1991 és 1996 között ööszesen kilenc alkalommal. A teljes program 9,8 milliárd fontba került.

Víz alól indítják

A rakétákat a tengeralattjáróról indítják - addig egy elkülönített konténerben vannak, amit 17 rétegű titán fal véd a hajótest többi részétől. Az indító robbantás energiáját egy víztartályra irányítják, hol gőz keletkezik. Ez  elég arra, hogy a rakéta elérje a vízfelszínt.

A rakéta belsejében mozgásérzékelők vannak, amelyek felismerik, ha a víz elhagyása után süllyedni kezd a rakéta, és bekapcsolják az első fokozatot; ha az elfogy, a másodikat. A harmadik fokozat az indítás után két perccel kapcsol be, ekkor a rakéta már több mint 21 600 kilométer per órás sebességgel utazik. Pár perc múlva el is éri alacsony magasságban lévő pályáját.

A rakétákat nitrogénnel tartják túlnyomás alatt, így nem juthat be víz a belsejébe: ha ez megtörténne, az plusz terhet jelentene és destabilizálná. Ha nem érné el a vízfelszínt, több biztonsági mechanizmus is létezik, amellyel lekapcsolható. 

A most használt Trident–2 (D5) rakéták:

• 13 méter hosszúak;
• 58 500 kilogrammosak;
• 2,11 méter átmérőjűek;
• és 12 ezer kilométeres hatótávolságúak.

Utóbbi pont miatt érdekes, hol is van éppen a flotta, mert a skót területről fedik le legjobban a Földet.

Lefedni a világot

Az Egyesült Királyságnak a mostani felosztás szerint egy tengeralattjárója van felfegyverezve és szolgálatban, egy javítás alatt, kettő pedig a kikötőben. A tengeralattjáró

• 150 méter hosszú;
• 13 rakétát hordoz;
• három robbanófejjel;
• 65 kilométeres hatótávú torpedókkal;
• és 135 fős személyzettel

2010-ben felülvizsgálták a programot, akkor arról döntöttek, hogy bár a kapacitásuk ennél jóval nagyobb, mindegyik tengeralattjáró maximum nyolc rakétát szállíthat majd, negyven robbanófejjel.

A Trident egyébként az egyetlen nukleáris katonai rendszer, ami az Egyesült Királyságban működött, eredetileg hideghárborús célokat szolgált. A fő cél a keleti blokk országainak lefedése volt. Bár a rakétákat az USA szállítja, a megállapodás szerint Amerikának nincs beleszólása abba, hogy az Egyesült Királyság mikor és ki ellen veti be őket.

A Szovjetunió összeomlása után nem sokkal, 1994-ben átprogramozták a rendszert: ma már nem konkrét célpontokra állítva várják a kilövést a rakéták, hanem először meg kell adni a koordinátákat. A műveletre 15 perc elegendő. Bár mindenki azt reméli, sosem kell elindítani a negyedórás számlálót, nagyon nem mindegy, hogy az esetleges skót elszakadás után hol nem indul el soha többé a visszaszámlálás.