Bár az amerikai drónhadsereg fáradhatatlan robothaderőként épült be a köztudatba, egy most kiszivárgott belső jelentés szerint a drónokat üzemeltető emberhadosztály a teljes kimerülés közelébe jutott. A jelentésből kiderül, hogy a légierő drónjait irányító és üzemelő csapat nem csak emberhiánnyal küzd, de a túlmunka is komoly gondokat okoz.
A közvetlen ok sokak szerint az, hogy az amerikai hadsereg a terroristacsoportok elleni bevetések igen nagy hányadát nem hagyományos repülőkre bízza, hanem pilóta nélküli, de távirányítással repülő gépekre, amelyek ugyanúgy igénylik az emberi törődést és irányítást, mint a jóval drágább vadászbombázók. Az utóbbi pár évben megnövekedett küldetésszámot azonban nem követte a drónpilóták folyamatos felvétele, így mára eljutottunk oda, hogy a robothadsereg szinte teljesen elfáradt.
Az MQ–1 Predator és MQ–9 Reaper drónokat az amerikai légierő akár 24 órán át is a levegőben tartja egy-egy felszállás után, az irányításért felelős csapat tagjai pedig váltásban dolgoznak, így könnyen belátható, hogy egy robot üzemeltetése korántsem egyemberes feladat. Már csak azért sem, mert a pilóta, vagyis a drónt repülő katona mellett még jó néhányan dolgoznak: a kamerák és más adatgyűjtő eszközök adatait például külön ember értékeli a küldetés során, de a gépek karbantartásáért, illetve az összegyűjtött adatok részletes kiértékelésén több száz szakember dolgozik a háttérben.
Szakértők szerint a drónküldetések iránti igény nem csökken majd a jövőben, sőt, az Iszlám Állam elleni szerepvállalás miatt még nőni is fog a bevetések száma. A hadsereg így most azon is dolgozik, hogy valahogy beillessze az új haderőnem tagjait a rendszerbe. Korábban tervezték, hogy létrehoznak egy, külön a drónpilótáknak szánt érdemérem a harctéri eredményességért, de végül nem lett belőle semmi. A drónpilóták ráadásul hiába vannak akár tízezer kilométerre a csatamezőtől, csak látszólag nem harcolnak: ugyanolyan mentális betegségekben szenvednek, mint azok a veteránok, akik hús-vér formában is részt vesznek a bevetésekben.