Több tízezer kilométert tesznek meg az adatok az internet üvegszálas gerinchálózatán, de a gyorsan száguldozó fényt végül át kell alakítani elektronikus jelekké, mert az információk csak így tudnak vezetékek nélkül eljutni a tévékre, laptopokra és mobilokra.
Az Oxford Egyetem kutatói már dolgoznak a megoldáson, mellyel a tesztekben több száz gigabites sebességet értek el. A rádióhullámokkal kommunikáló wifin most egy gigabit körüli átviteli sebességet kapunk a boltban kapható eszközöktől, és valahol 7 gigabit körül van a fölső határ. Szóval a fénywifi már most sokkal jobb, mint a rádiós, és még nem is beszéltünk arról, hogy az átvitel fölső határa a terabites tartományban mozog.
Az optikai tartományban gyakorlatilag végtelen sávszélességünk van, és nincsenek licencdíjak
- magyarázta Ariel Gomez, aki az Oxford Egyetemen kutat, és az IEEE Photonics Technology Letter tudományos lapban írt a munkájáról.
A fény alapú rendszer hátránya, hogy az egymással kommunikáló eszközöknek látniuk kell egymást. A célpont pedig elég kicsi, egy 8-9 mikrométeres üvegszálas kábelt kell telibe találni. A kutatócsoport úgynevezett holografikus sugárirányítással oldja meg a célzást.
Az átvitel során fontos, hogy az adó-vevőknek széles legyen a látómezeje, mert úgy több hullámhosszon tudnak adatokat átvinni; 60 fokos látómező esetében 6 különböző hullámhosszon egyenként 37,4 Gbps-t értek el.
A rendszer egységeit most fix ponton kell rögzíteni, de Dominic O'Brian vezetésével azon dolgozik a csapat, hogy a laptopokba bele tudjanak építeni egy helymeghatározó rendszert, és így a router bárhova oda tudja irányítani a fénysugarat. O'Brian egyik fő célja a LiFi kifejlesztése (a wifi és a light, azaz fény szót kapcsolták össze), amely nemcsak adatot vinne át, hanem a szobát is megvilágítaná.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
