József, Bánk
2 °C
12 °C

Gémermennyország visszavár

2015.03.28. 14:51

A most hétvégén már hetedszer megrendezett Retro video- és kvarcjáték kiállítást (ReGamEx) láttam már nem egyszer, nem kétszer, mégis újranézem párévente, ugyanazért, amiért kis idő elmúltával újra kell nézni a Ponyvaregényt vagy újrahallgatni a Metallica fekete album előtti dolgait. (Nyugodtan tessék behelyettesíteni a Casablancát és a Beatlest, vagy akár az Amerikai pitét és az Offspringet, ha úgy szimpatikusabb a mondat.)

Mert vannak meghatározó élmények, amiket újra kell élni, és nem feltétlenül a nosztalgia miatt, hanem mert egyszerűen jók. A gémereknek ilyen élmény az, amikor Wizard of Worban sikerül elkapni Worlukot (aki hol „légy”, hol „pillangó” kódnéven fut), Starcraftben loccsan az utolsó ellenséges zerg épület, vagy éppen Mario zászlót von a pálya végén. És a ReGamEx ilyen élményekből ad sokat, egy teljes hétvégén át.

Legendás kalóztanya

A helyszín a XV. kerületi Csokonai Művelődési Központ, a legendás „Csoki”, ami a honi játékkultúra egyik fellegvára volt a nyolcvanas években – bár lehet, hogy a csempésztanya találóbb elnevezés lenne, elvégre főleg másolt játékok nagyüzemi csereberéje folyt ott. Persze akkor még nem volt komolyan vett szerzői jogi törvény, azt sem tudtuk, mi az illegális szoftver, inkább örültünk, hogy azért a gulyáskommunizmusba is eljut az Impossible Mission meg a Defender of the Crown (kazettára utántöltős verzió).

Most részben ugyanazok a gépek népesítik be az intézményt, mint anno, csak már retrónak számít minden. Hazai gyűjtők Szakács Gábor vezetésével minden évben a Csokiba hordják régi vasaikat, és persze ezek jelentős részét ki lehet próbálni. Szombat délelőtt még nem sokan lézengenek (újságírónak való időpont, mert délre már érezhetően kezd megtelni a csarnok), nyugisan körbe tudok járni.

A teremben kétoldalt hűvös halomban sorakoznak a hardverek, egyik oldalon a konzolok (ősrégi amerikai gépektől a Nintendo és a Sega cuccain át az első Playstationig), a másik oldalon a személyi számítógépek (főleg a Commodore modelljei, persze, de azért Atari is akad, nem is beszélve a magyar fejlesztésű pc-kről. A színpadra, sőt az előtérbe is jut több vitrinnyi kvarcjáték és kézikonzol.

Minden évben van valami nagy ritkaság, ezúttal egy Aircomp 16 az. Egy magyar tervezésű pc, a Lukács József és Endre által fejlesztett HomeLAB egyik verziója, nagyon jó állapotban. Összesen 400 készült belőle szövetkezeti sorozatgyártásban, Z80 processzor 4Mhz-es órajelen, 16K RAM és 16K ROM, 320×200 képpontos monokróm grafika – mindez 1982-ben, szóval semmi szégyellnivaló nincs ezen, sőt.

Wizard of Wor régi reflexekkel

– Milyen nyelven programozol?
– Amilyenben éppen kell.

Ezt a beszélgetést már a Hackerspace asztalánál kapom el, aminek tagjai a jelek szerint játékot bűvölnek bármire. Egy ledes hirdetőkijelzőn éppen a klasszikus kígyójáték, a Snake fut, egy furcsa panelen pedig egy életjáték. A panelről kiderül, hogy a német autópályarendőrség használ olyanokat. A bármilyen nyelven programozó ember valamit matat az előtte levő laptopon – és máris a panelen fut a Snake, a hirdetőn meg az életjáték.

animation.gif

7. Retro video- és kvarcjáték kiállítás (ReGamEx)

Március 28-29.
Csokonai Művelődési Központ
XV. Eötvös u. 64-66.

Belépőjegyek:
Felnőtt: 800 Ft
Gyerek (14 éves korig): 500 Ft
Családi (2 felnőtt + 1 gyerek): 1800 Ft
Kétnapos belépő árak:
Felnőtt: 1400 Ft
Gyerek (14 éves korig): 700 Ft
Családi (2 felnőtt + 1 gyerek): 3000 Ft

A Hackerspace-hez hasonlóan az ízig-vérig gémer Insert Coin Egyesület is csak mostanában csatlakozott a ReGamEx-hez, odébb pedig egy játékmagazin árulja a remittendát, ilyen sem volt régebben – úgy tűnik, a rendezvény kezdi kinőni a Csokit. Az egyesület egyébként egy klasszik játéktermi pénzbedobós géppel jött ki, de lehet venni náluk az autóskártya mintájára készült kütyüs kártyát is.

A legtöbb időt persze a terem közepén lehet eltölteni, ahol azok a gépek érnek egymásba, amiket nemcsak megnézni lehet, hanem kipróbálni is. Van itt minden a régi tévéfocitól az 1982-es, vektorkijelzős Vectrexen át a kötelező konzolokig és Commodore-mennyországig. A C64 volt gyerekkorom meghatározó élménye, nem is hazudtolom meg magam, az első adandó alkalommal stoppolom a Wizard of Wort, és majdnem eljutok a legszívatósabb, teljesen üres pályáig. Biciklizni sem lehet elfelejteni.

A pár száz forintos belépőért gyakorlatilag végigjátszom a délelőttöt, de túl korán lépek le: amikor távozom, a szervezők éppen akkor rakják össze a flippergépeket. Az egyik elektromechanikus, lenyűgöző látvány a fogaskerekekkel és rugókkal telezsúfolt belseje 2015-ben. Az most kimarad, hogy játsszam vele, de nem gond, egy-két éven belül úgyis jövök megint.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!