Ingyenes internet? Kösz, inkább kihagyjuk!

A Facebook elindította Indiában az Internet.org kezdeményezést, amiben ingyen adna mobilnetet általa összeválogatott szolgáltatásokhoz. A Facebook-vezér Mark Zuckerberg szerint nem mindig minden a pénzről szól, és ragaszkodik hozzá, hogy az Internet.org humanitárius projekt. Rögtön a bejelentés után azonban szokatlanul erős ellenállás tört ki, mert sokan úgy látják, hogy a történet tétje nem az ingyenes Facebook, hanem a szabad internet jövője.

A tiltakozók szerint ugyanis Zuckerbergék a netsemlegesség elvét sértik meg az Internet.orggal. Eszerint a szolgáltatóknak

anélkül hogy bizonyos szereplők előnyben részesítésével (például gyorsabb hozzáféréssel) hátráltatnának másokat. A kérdés Európában kevésbé került a figyelem középpontjában, pedig mi is írtunk róla, hogy az USA-ban a közelmúltban hosszú és heves vita folyt a szabályozásáról.

A kérdés súlyát jelzi, hogy a Facebook szerint világszerte már most is 800 millióan érik el az Internet.org ingyenes szolgáltatásait.

Örök élet, ingyenes internet

Az Internet.org valójában már egy éve fut. Először Zambiában indította el a Facebook tavaly júliusban, és azóta több afrikai, latin-amerikai és ázsiai országban is elérhető. Indiában idén februárban kezdték beindítani. Elvileg nem merül ki az ingyenesen használható appokban, különböző fejlesztéseken, például az adatátviteli hatékonyság növelésén is dolgoznak, olyan partnerekkel, mint az Ericsson vagy a Qualcomm.

A projekt központi eleme viszont az a szolgáltatáscsokor, amely Indiában az Internet.org weboldalon, egy külön androidos appon, illetve az Opera Mini és a UC Browser mobilos böngészőkben érhető el. Több mint harminc szolgáltatás szerepel benne: helyi és globális hírek, egészség, helyi munkalehetőségek, utazási és időjárási információ, szótárak, fordítók, oktatóanyagok, keresőszolgáltatások, zenehallgatás, Wikipedia, és persze a Facebook Messengerestül.

A Facebook igyekszik világossá tenni, hogy nincs közvetlen bevétele a projektből, mert az Internet.org-os Facebookban nincsenek reklámok. Ezenkívül ők se fizetnek a szolgáltatónak a felhasználók számára ingyenes adatforgalom után. A megállapodás pedig nem exkluzív, bármelyik mobilszolgáltató csatlakozhat az eddigi egyetlen partnerhez.

Kicsit hasonlít a dolog arra, amivel a médiapiacon próbálkozik a Facebook.

Korábban részletesen foglalkoztunk azzal, hogy az Instant cikkek bevezetésével a közösségi oldal a saját felületébe integrálja a médiacégek tartalmait, ami egyelőre minden szereplő számára előnyös, mégis a Facebook kezébe kerül ezzel a piac feletti kontroll. Itt is látszólag mindenki nyer: a felhasználók, akik egyébként nem neteznének, mobilnethez jutnak. A szolgáltatók plusz előfizetéseket szereznek, ha lesz, aki rákap a netezésre, és hajlandó lesz fizetni a további bitekért. A Facebook pedig új felhasználókat szerez eddig kevésbé kiaknázott piacokon, amire nagy szüksége van, mert a fejlett világban már nem nagyon tud hova nőni.

A szolgáltatók a mobilnet reklámjaként tekintenek a projektre, vagyis abban bíznak, hogy az internetezésre rákapó felhasználók idővel kilépnek a korlátozott lehetőségeket kínáló ingyenes területről, és fizetni kezdenek a netért. (A felmérések szerint ugyanis a nem netezők óriási számának csak az egyik oka a szegénység, a másik az, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogyan könnyíthetnék meg az életüket az online szolgáltatások.) A Fülöp-szigeteken például néhány hónap alatt a Facebook helyi partnerének az adatforgalma megduplázódott, míg a fizetős felhasználók száma negyedével emelkedett. Indiában pedig 800 ezren kezdték el használni az Internet.orgot; 20 százalékuk korábban egyáltalán nem használt mobilnetet. A Facebook szerint az új felhasználók átlagosan 100 megabájtnyi fizetős adatot is elhasználnak az ingyenes szolgáltatások mellett.

Inkább attól tartanak, hogy az Internet.org ugyanúgy dominálja majd az új felhasználók tömegeinek internetelérését, mint az Instant cikkek azt, hogy mit olvasnak. Így a most kínált előnyökkel könnyen abba a helyzetbe navigálhatják magukat Zuckerbergék, hogy képesek lesznek bizonyos szolgáltatásokat előnyhöz juttatni. Aki pedig kimarad, az lemarad azután is, hogy a felhasználók tényleg elkezdenek fizetni a netért.

Ha sikerülne a Facebook terve, sok millió felhasználó számára

És ha még nem lenne elég a kapus metaforákból, a felhasználók számára az Internet.org kapudrog is lenne, az ingyenes eléréssel szoktatnák rá a felhasználókat bizonyos szolgáltatások használatára másokkal szemben. Hosszú távon pedig nyilván a Facebooknak is ugyanolyan előnyös lesz, ha a felhasználók kilépnek a nyílt internetre, mert akkor az addigra az ingyenes eléréssel összeszedett új felhasználókra is ráereszthetik majd a bevételüket adó hirdetéseket.

Mérgező, rasszista farkas

A vita márciusban tört ki, amikor az indiai telekommunikációs szabályozó hatóság, a TRAI kiadott egy konzultációs anyagot a kérdésről, az aktivisták buzdítására pedig a netezők elárasztották a szervezetet a netsemlegességet féltő válaszaikkal. A tiltakozásban a világon mindenhonnan részt vesznek, egy nyílt levelet 67 aktivistacsoport írt alá, Brazíliától Ugandán és Pakisztánon át Németországig és Dél-Koreáig. A levél szerint

mert veszélyezteti a szabad véleménynyilvánítást és az esélyegyenlőséget azzal, hogy beavatkozik a szabad információáramlásba.

Az ellenzők változatos módokon átkozzák a tervet, hívták már lassan ható méregnek, báránybőrbe bújt farkasnak, és vádolták gazdasági rasszizmussal is. Utóbbit Mahesh Murthy, egy indiai befektetőcég ügyvezetője írta, és néhány példát is adott: vajon milyen filantróp elgondolás vezetheti a céget, amikor az országban magasan piacvezető Google helyett a Bing került be a projektbe mint keresőmotor? Vagy a helyi legnagyobb álláskereső portál, a Naukri helyett a jóval kisebb Babajob? Az ilyen választások nyilván kihatnak az erőviszonyokra, pláne ha világszerte több százmillió felhasználóval számolunk.

Zuckerberg azzal védekezik, hogy a netsemlegesség és az Internet.org nagyszerűen megfér egymás mellett, hiszen nem akarnak internetes „gyorsforgalmi sávokat” létrehozni – ami szép dolog, de itt valójában nem is erről van szó.

A gyorsforgalmi sávok (fast lanes) az amerikai netsemlegességi vita középpontjában álltak, amely arról szólt, hogy a netszolgáltatók ne manipulálhassák az erőviszonyokat azzal, hogy pénzt kérnek egyes szolgáltatásoktól a nagyobb sávszélességért, vagyis a gyorsabb elérhetőségért. Indiában viszont a nullás díjszabás (zero rating) körül forog a netsemlegességi vita, vagyis hogy azok a bizonyos erőviszonyok egyes szolgáltatások ingyenes elérhetőségével se legyenek manipulálhatók. Mindkét felvetés ugyanazt az egyenlőségi elvet védi, de különböző oldalakról, a helyi viszonyoknak megfelelő hangsúlyokkal. Ezért amikor Zuckerberg elutasítja a sávszélességi korlátozás vádját, valójában kikerüli a valódi kritikákat.

Egy másik ügyes húzás, hogy azt mondja, a netsemlegesség és a mindenki számára elérhetővé tett netes kapcsolat nem áll szemben – de ezzel is olyan dolgot tagad, amit senki nem állított, hiszen nem maga a netes kapcsolat kiterjesztése, hanem éppen e kapcsolat korlátozott felhasználhatósága kapja a kritikákat.

Azt mondani, hogy a valamennyi internethozzáférés jobb, mint a semennyi, olyan, mint azt mondani, hogy a rabszolgaság jobb, mint a munkanélküliség

– mondta erről Mishi Choudhary, aki nonprofit szoftverfejlesztőknek ad ingyenes jogi tanácsot Indiában. A hasonlat talán túl erős, de a tiltakozások bizonyos fokig már biztos, hogy célt értek, mert több nagy szolgáltató – a Cleartrip, az NDTV, a Newshunt és a Times Group több lapja – is kihátrált a projektből.

Nullás semlegesség

Az indiai netsemlegességi vita központi kérdése tehát a nullás díjszabás. Barbara van Schewick, a Stanford jogprofesszora egyetért abban, hogy ez a konstrukció „a következő nagy veszély az innovációra és a szabad véleménynyilvánításra”, mert olyan egyenlőtlen terepet teremt, amelyen a netszolgáltatók a saját szolgáltatásaikat részesíthetik előnyben. Schewik szerint ez

torzítja a versenyt, és beavatkozik a felhasználók választásába, márpedig éppen ez az, aminek az elkerülésére a netsemlegességet kitalálták.

Egyelőre se a félelmek eloszlatásához, se az alátámasztásukhoz nem áll rendelkezésre elég adat. Azonban több ország szabályozása is kifejezetten tiltja vagy a netsemlegességre veszélyesnek ítéli ezt a gyakorlatot. Az Egyesült Államok saját nagy netsemlegességi vitája révén kiharcolt új törvényjavaslat nem foglalkozik vele kimondottan, és a szabályozó testület (FCC) szerint egyes esetenként fogják majd vizsgálni a témát. Lesz mit vizsgálni, mert jelenleg is léteznek arrafelé ilyen csomagok, például a T-Mobile kínál olyan zeneszolgáltatást, amely nem számít bele az adatforgalomba. De itthon is hasonló a helyzet például a Telenor által kínált Deezer-hozzáféréssel.

A tiltakozások első hullámát a Facebook azzal próbálta leszerelni, hogy bejelentették a platform megnyitását, vagyis az Internet.org kinyitását más szolgáltatások számára is. Eszerint ezentúl nem tetszés szerint válogatnak a szolgáltatások között, hanem bárki csatlakozhat a projekthez, aki megfelel a Facebook irányelveinek. Fizetni pedig továbbra se fizet senki senkinek. (Érdekes kérdés, hogy az ellenállás nélkül is nyitottak volna-e.)

A netsemlegesség féltőit azonban nem nyugtatta meg a nyitás sem, mert hiába jelentkezhet be bárki, ha csak a Facebook platformjába integrálva kap egyenlő esélyeket a felhasználók elérésére, és ehhez is a Facebook jóváhagyására van szükség. Ráadásul ezzel jelentkezni kell az egyenlőség jogáért, amely eddig alapjáraton megadatott a szereplőknek. Ezen túl nyilván életszerűtlen is a dolog, mert még ha valóban minden partner hatékonyabbá teszi is az adatfelhasználását, és így tényleg bármelyikük csatlakozását elfogadná a döntés jogát birtokló Facebook, egy bizonyos szint után egyszerűen fenntarthatatlanná válna a modell, mert egyre nagyobb forgalom után nem kapnának pénzt a szolgáltatók, viszont közben egyre kisebb lenne az ösztönzés a táguló ingyenes korlátok közüli kilépésre, vagyis az előfizetésre.

Facebook = internet?

A Facebooknak egyébként nem ez az első ingyenességre épülő terjeszkedési kísérlete. 2012-ben például letarolták Afrikát a Facebook Zero nevű verzióval, amelyet hagyományos telefonokra terveztek, így csak szöveges tartalmat jelenített meg. Azt viszont ugyanúgy teljesen ingyenesen, mint most az Internet.org szolgáltatásait. Valami hasonlóval pedig később a Twitter és a Wikipedia is próbálkozott.

De Indiában sem az Internet.org az egyetlen projekt, ami nullás díjjal kacérkodik. Egy másik helyi mobilszolgáltató, az Airtel a Facebookéval nagyjából egy időben indította el a maga hasonló ingyenes appcsomagját Airtel Zero néven. Szerintük ez ártatlan marketingeszköz: a cégek fizetnek a bekerülésért, a felhasználók pedig ingyen kapják a szolgáltatásaikat. Ez viszont még jobban szúrja a tiltakozók szemét, mint a facebookos változat, mert nyíltan pénzre épít, ezért már rövid távon is a kisebb cégeket lehetetleníti el. Nem is kellett itt se sokáig várni az első kilépőre: a Flipkart nevű e-kereskedelmi óriáscég táncolt ki belőle.

A hírek szerint a Google egy még átfogóbb nullás platformon dolgozott, amelyben ők lettek volna a közvetítők a szolgáltatók és a tőlük ingyenes hozzáférést vásároló appfejlesztők között. Úgy tűnik azonban, hogy a nagy ellenállást látva ezt a tervet is elnapolták. De van olyan szereplő is, amely rájött, hogy jó reklám lehet a látványos távol maradás. Az Airtellel szembeni heves ellenállás után a Vodafone ugyanis bejelentette, hogy ők bizony a netsemlegesség pártolói, úgyhogy inkább megvárják, amíg rendesen szabályozva lesz a kérdés az országban.

Látni kell azonban, hogy ha ezek a tervek elkezdenének megvalósulni, az jelentősen átalakítaná a jelenlegi képet: internet helyett interneteket,

Az aktivisták egy másik visszatérő vádja, hogy Zuckerbergék célja valójában ráerősíteni arra a bizonyítottan létező jelenségre, hogy a fejlődő országokban az emberek fejében a Facebook lépett az internet helyébe. Eszerint a névadás is a két dolog összemosásának cinikus eszköze volna. Ez ugyanakkor túlzásnak tűnik, hiszen az app éppen hogy más szolgáltatások között, egyetlen lehetőségként tünteti fel a Facebookot, így inkább felhívja a figyelmet erre a különbségre. Arra viszont alkalmas lehet, hogy az Internet.org lépjen az internet helyébe a nettel a projekten keresztül megismerkedők számára. És éppen ez az, amit a tiltakozók nagyon szeretnének megakadályozni, mert eszerint a forgatókönyv szerint nem a Facebook az internet – hanem az övék az internet.

Zuckerberg állítólag aggódik, hogy az indiai ellenállás az Internet.orggal szemben a projekt más piacaira, például Brazíliára vagy Indonéziára is rossz hatással lehet. Nikhil Pahwa, a tiltakozás egyik vezetője szerint „most, hogy globális kritika éri az Internet.org-ot, szükségük van arra, hogy India átengedje.

India a nullás díjszabás nulla kilométerköve.

Lehetne máshogy

Nemcsak aktivisták álltak ki a nullás díjszabás ellen, hanem például a Mozilla is. A cég egy hosszú blogposztban többek között azt is kiemeli, hogy bár csábító érv az „inkább korlátozott net, mint semennyi”, de egyáltalán nem kell erre a két álláspontra redukálni a vitát, van más út is. Példaként egy saját próbálkozást hoznak fel, amelyben bangladesi felhasználók hirdetésnézegetésért cserébe kapnak szabadon felhasználható netkeretet.

Ehhez hasonló megoldás a Jana nevű cég mCent nevű alkalmazása is, amely más appok kipróbálásáért jóváír a felhasználók számláján egy kisebb, internetezésre felhasználható összeget. Bár itt minél többet fizet egy fejlesztő, annál jobban látható az appja a kipróbálásra ajánlottak között, de ezeket a kipróbálás után nem kell használni, a jóváírt keret szabadon, bármire lenetezhető.

És persze biztos ki lehetne még találni több más modellt is. Mindenesetre a Facebook bevallott célja, hogy minél több ember számára tegye lehetővé az internetelérést, nemes és támogatandó, de ezért más eszközökkel – infrastrukturális támogatással, népszerűsítő kampányokkal, és főleg általános felhasználású ingyenes forgalmi kerettel – is lehet harcolni. Ráadásul úgy még a szabad internet eltiprásának vagy a gátlástalan haszonszerzésnek a vádja is messzire elkerülhető lenne.