Megint díjat kaptunk a Microsoft versenyén

Huszonkét órája ébren voltam, mire megérkeztem Seattle központjába. A hostel négyágyas terme ránézésre átmenet volt egy börtön és egy olcsó motel között, ablakából kátránypapíros lapostetőn meredező kéményrengeteg volt az egyetlen látnivaló. Rögtön tudtam, hogy itt nem fogok sokat időzni, és nem csak azért, mert másnap át kell ugrani Redmondba, megnézni az Imagine Cup döntőjét.

„Mit kell tudni a városról?” – kérdezem a favágószakállas recepcióst, aki egy tizenéves formának passzolta át a feladatot. „Itt van a közelben a Space Needle, ott a zeneélmény-kiállítás…” és még sorolta volna a közhelyes látnivalókat, ha nem fojtom belé a szót. „Oké, máshogy kérdezem: van egy dive bar a környéken? Valahogy ébren kell maradnom késő estig, hogy ne üssön szét az időeltolódás.” A szakállas hipszter visszavette a munkát a gyakornoktól, és egy cetlire feljegyezte:

A helyeket végigjárva a Shorty's tűnt szimpatikusnak, és elég hamar kiderült, hogy a hosteles srác hülyeségeket mondott, mert ez is egy tipikus amerikai dive bar, ami hangulatában megközelíti a mi romkocsmáinkat. Azzal a különbséggel, hogy ritkábban lehet turistákba botlani. Van helyettük törzsközönség, ami ezúttal robotmozgásúra mattult fixisekből, szétvarrt metálrajongókból és flipperbajnokokból állt.

A hosszan elnyúló teremben egy tipikus amerikai bárpult terül el, amit a kocsmáros széles mozdulatokkal törölget, miközben besöpri a borravalóként ott hagyott dollárokat. A hátsó termet pedig telepakolták régi flipperekkel. Amerikában a legtöbb ilyen helynek adnak valami tematikát, és a Shorty's úgy nézett ki, mintha egymásra borítottak volna egy cirkuszt, egy játéktermet és két raklapnyi dzsuvát.

Milyen Hololens?

Hat órával később, amikor bezárt a hely, a flipperezők hívtak egy Ubert, engem is beletuszkoltak hatodikként, és átszáguldottunk a Capitol Hill nevű kertvárosi hipszternegyedbe, mert az volt a terv, hogy karaokézással és jóval olcsóbb dobozos sörökkel folytatjuk az estét. A gépet szerencsére nem találták meg, viszont előkerült egy Cards against humanity, az egyik legviccesebb szókimondó kártyajáték, amit valaha megalkottak. Ebben a fekete kártyán látható hiányos mondatokat kell kiegészíteni a játékosoknak kiosztott fehér kártyák tartalmával, és az nyer, akinek a válaszától mindenki őrülten nyihogni kezd. Többek között ilyen, előre legyártott válaszlehetőségek vannak:

Amikor a fáraót láthatóan nem érdekelte a dolog, Mózes újabb csapást kért rá: ___________

1. Német börtönpornót.
2. Justin Biebert.
3. Lance Armstrong hiányzó heregolyóját.

Tőlem balra Nycole, akinek egy hatalmas virág volt a nyaka alá tetoválva, éppen egy díszes kerámiapipát tömött meg marihuánával, és igyekezett megnyugtatni, hogy tök legálisan fog beszívni. Jobbra Selfick aggodalmaskodott, hogy amikor ránézek, akkor vajon ázsiainak vagy amerikainak látom-e, szemben pedig Nick, a buszkapaszkodó nagyságúra tágított fülcimpájú szakács és a lökött Lauren bonyolódott verbális előjátékba a rongyos kanapén.

Ebben a pillanatban hihetetlenül természetellenesnek és távolinak tűnt, hogy odaát Redmondban a jövő társasjátékát egy fejre húzható high-tech biliként képzelik el. Tényleg az lesz a legnagyobb buli, hogy az előttünk hologramként lebegő színes kockákat furcsa kézmozdulatokkal rakosgatjuk egymásra, mintha láthatatlan muslicákat próbálnánk röptükben elkapni?

Madárcsicsergés és széles mosoly

Másnap reggel elindultam Seattle belvárosából, hogy ezt kiderítsem. A helyi buszjárat fél óra alatt kivitt a Microsoft redmondi főhadiszállásához. Annyira tiszta volt az idő, hogy a sztrádáról tökéletesen láthatóvá vált a távoli Mount Rainier sztratovulkán, és úgy uralta a tájat, mintha egy hatalmas ősi szellemként vigyázna a természetre. 

Redmond már teljesen más világ: hatalmas erdők veszik körül, a reggeli futás során mókusokat, törpenyulakat és vadludakat kellett kerülgetni. Ezen a varázslatos vidéken terül el a szoftvercég kampusza, ami önmagában kisváros méretű. Sokkal nyitottabb, mint a Facebook főhadiszállása, és a Microsoftnál is extra szolgáltatásokkal nyűgözik le a dolgozókat. Van egy rakás étterem, sportpályák, bringaszervizek, a folyosókon biliárdasztalok, flipperek, és kényelmes pihenőhelyek mindenhol.  Amikor megérkeztem, éppen hatalmas bulit csaptak, hogy megünnepeljék az Imagine Cup diákversenyt és a Windows 10 megjelenését.

A Hololens azonban Redmondban sem érhető el, olyan, mintha nem is létezne. Akárhányszor szembejött a randomnál legalább egy fokozattal magasabb beosztású Microsoft-dolgozó, nekiszögeztem a kérdést, hogy ezen a jeles eseményen, ami minden mozzanatában az innovációról szól, hogy a fenébe lehet rejtegetni az évtized legizgalmasabb fejlesztését.

Holy lens, az bezzeg van mindenhol.

A legfontosabb, amit adhatunk, a versenyzőknek, az az élmény, hogy több ezer ember előtt tudják bizonyítani a rátermettségüket és bemutatni a fejlesztésüket. Az Imagine Cup a jövőről szól, és mi sztárként tekintünk mindegyik résztvevőre

– mondta Victoria Grady, aki a globális fejlesztői közösséget menedzseli. Eleinte nagyon a programkódra fókuszáltak a versenyben, de most már az a legfontosabb, hogy a csapatok miként tudnak üzletet építeni az ötletükből. Mint Grady elmondta, igyekeznek nyomon követni a résztvevőket, és azt látják, hogy sokan éveken át újra és újra beneveznek, hogy győzzenek.

A magyarok például megint díjat kaptak. Nem ugyanaz a csapat, mint amelyik tavaly második lett, hanem egy új formáció a BME-ről: Schmidt Barbara, Musicz Péter, Szabó Levente és Elekes Tamás a Mistory alkalmazással a közönségdíjat söpörte be.

Ők azok, akik majd választ tudnak adni a cikk elején feltett kérdésre: „Mit kell tudni a városról?” Játékukban a városnézést detektívtörténetekkel kombinálják, így vezetnek minket végig az érdekes helyeken. Eközben a mobilunkon fejtörőket, kirakókat és másféle rejtvényeket kell megoldani.  

A zsűri döntése alapján három csapat vitte el a fődíjakat, és ők vesznek részt a pénteki, élőben közvetített versenyen, amin a szuperkupát lehet elnyerni, és amelynek a győztesét Satya Nadella vezérigazgató fogja megkoronázni.

Nagyon remélem, hogy egy Hololens sisakkal. 

World Citizenship:

1. Virtual Dementia Experience, Ausztrália. Virtuális valóságban élhetjük át az időskori demenciát, hogy pontosabb lássuk, milyen problémáik vannak az érintetteknek.
2. Mozter, Szingapúr. A rovargyűjtő edényeket kiegészítették egy húszdolláros kütyüvel, ami a szárnycsapások frekvenciája alapján megmondja, hogy melyik fajból mennyit gyűjtöttek be. Így nem kell kézzel kiválogatni és megszámolni a mintát. 
3. Prognosis, Görögország. Viselkedéselemzéssel észlelik a Parkinson-kór tüneteit

Innovation:

1. eFitFashion, Brazília. Algoritmusaik segítségével személyre szabott ruhákat tudnak gyártani az otthon elvégzett méréseink alapján. 
2. NoObs, Azerbajdzsán. Egy szoftver, amivel javítani tudjuk a tartásunkat.
3. Siymb, Egyesült Királyság. Névjegykártya-csereberélő eszköz, amit kézfogással lehet aktiválni.

Games:

1. IzHard, Oroszország. Egy fekete-fehér játék, amiben egy gombnyomással át tudunk lépni a fehér felületről a feketére. Volt már ilyesmi (például a Shift), de ezt sokkal szebben és részletesebben kidolgozták.
2. Kuality Games, Hollandia. Felülnézeti akciójáték.
3. Thief, Kína. Olyan, mint a Monument Valley.