A robotharc a jövő sportja?

Az óriásrobotok annyira régóta izgatják az ember fantáziáját, hogy ha nagyon akarnánk, akár Vernéig és H.G. Wellsig is visszalapozhatnánk az irodalomban a legkorábbi előzményekig. Az igazi mechák, vagyis a hatalmas, humanoid formájú (opcionálisan a benne ülő ember által irányított, de ez nem kötelező) harci robotok azonban a japán képregénykultúra termékei. A hetvenes években a manga műfajon belül robbant be a robotos manga, amiből aztán rajzfilm, videojáték, kézzel fogható műanyag játék, és óriási biznisz lett. A leghíresebb képviselőjük talán a Gundam, amiből Amerikába átérve mutálódott a Mechwarrior, a Transformers, és a többiek.

A nyolcvanas években dühöngő, majd később lecsillapodó óriásrobot-divat a kilencvenesek végén kapott új erőre, amikor felbukkantak az első valódi robotharcra építő tévéshow-k. Az úttörő 1998-ban a híresen kísérletező kedvű brit közszolgálati tévé, a BBC volt a Robot Wars című sorozattal, Jeremy Clarskon műsorvezetésével, aki ekkor már tíz éve vezette a Top Geart, és ennek megfelelően nagy sztár volt. A sorozatban lelkes amatőr csapatok által összebarkácsolt robotok küzdöttek egymással különféle arénákban. A nép vevő is volt rá, 9 évadot élt meg a show, a csúcson 4 milliós nézettséggel futott (összehasonlításképpen, a Top Gear legnépszerűbb szezonjai hoztak össze 7 milliót. Az amerikaiak is átvették, a Comedy Centralon BattleBots címen élt meg hat évadot. Aztán 2003-4 körül kifulladt ez a divathullám is, a tévéből kikoptak az arénákban küzdő robotok, hogy az egészet átvegye a barkácsoló geekek közössége. Megalakult a Robot Fighting League, elindult a RoboGames robotolimpia. Ez persze nem az ember formájú, több emelet magas robotok élethalálharca, a hatékonyság néha erősen a látvány kárára megy.

18 dühös porszívó

A robotliga szabálykönyve részletes és hosszú. 14 súlycsoport van, a legkisebb a 25 grammos nanosúly, a legnagyobb a 150 kiló felettieké. Tiltott fegyvernek minősül többek között a magasfeszültségű áram, a robbanóanyagok, a lézerek, a folyadékok. Hogy akkor mi marad? Szúró-, ütő-, vágófegyverek, pörgő fűrészlapok, és a legfontosabb: az ellenfelet felbillentő, vagy mozgásképtelenné tevő szerszámok. A robotharcosok egytől egyik távirányítottak, és hát nem is éppen úgy néznek ki, mint mondjuk a Pacific Rim dizájnóriásai. A gyakorlatban a humanoid forma nem túl versenyképes, a kerekeken vagy lánctalpon közlekedő, porszívóra emlékeztető izé a leghatékonyabb, mindenféle, jó messzire kilógó karokkal, tüskékkel és egyebekkel. Mint a bokszban: addig jó, ha én előbb érem el az ellenfelem, mint ő engem.

A robotharcosok rendszeresen megrendezik a maguk versenyeit, de mivel az egész tényleg úgy néz ki, mintha megkergült távirányítású porszívók dodzsemeznének (bár, amikor egyszerre 18--an csinálják mindezt egyszerre, az azért nem rossz), az ő szűk szubkultúrájukon kívül mások nemigen tudják igazán élvezni a harcot. Ami nagyjából arról szól, hogy ki tudja egy gyors és sunyi akcióval felborítani a másikat. A nagyközönségnek ennél brutálisabb és látványosabb akció kell, nagyobb, és legalább hozzávetőlegesen emberformájú résztvevők.

Ezt próbálta elérni a tévés robotharc-trend felújításával a Syfy tévécsatorna, és a Robot Combat League 2013-ban. Itt két és fél méter magas, 500 kilós, ember formájú, páncélozott robotok verekedtek egymással, úgy, hogy a mozdulataikat az emberi pilótáról másolták. Valahogy úgy, ahogy Ripley az Aliens csúcsjelenetében, csak éppen itt nem ül benne magában a robotban az operátor. Óriási nézettséget ez sem csinált, de legalább visszahozta a köztudatba a valós robotharcot - ami egyébként a Transformers-sorozat mozis hódításának hála, amúgy éppen elég forró téma volt. Az egyetlen probléma az, hogy bárhogy is trükközünk, a valódi robotok bunyója halálosan gagyinak tűnik a renderelt Optimus Prime és Megatron mellett. És itt jön a képbe Megabot és Kurata.

Vasember mehet a levesbe

Megabot 5 méter magas, 6 tonnát nyom, lánctalpakon közlekedik, a karjaira szerelt ágyúkból 200 kilométeres sebességgel tud kilőni - nos, az eddigi bemutatókon egyelőre óriás paintball-golyókat lőtt ki, de nyilván bármi mást is ki tud. Két pilóta kezeli, akik benne ülnek a robotban, mint egy rendes Mechwarrior-játékban. A japán robot, kicsit kisebb, de kifinomultabb, sokkal régebb óta fejlesztik, több benne a gyakorlati tapasztalat. Az amerikaiak videós kihívását a japánok szintén a YouTube-on fogadták el, egyetlen kikötésük az volt, hogy semmi lő- és egyéb fegyver, puszta kézitusa legyen az összecsapás. Robotököl, vasököl, oda üt, ahova köll. A bokszmeccsek előtti oda-vissza beszólogatás is megvolt, nagyjából azon a vonalon, hogy hogy néz már ki az ellenfél, és hogy az óriásrobot a japán kultúra része, éppen ezért nemzeti jelentőségű ügy nyerni/megverni őket. Tessék megnézni, és utána megpróbálni nem lelkesedni érte:

A két videót összesen 10 millióan látták eddig, tehát úgy tűnik, az érdeklődés megvan. A meccs időpontja és helyszíne még nincs, az amerikaiak szeretnék egy repülőgép-hordozó fedélzetén, kinn a nyílt óceánon lerendezni a verekedést, állítólag erősen környékezik az amerikai haditengerészetet, de amíg nincs valami rendes médiatámogatójuk, mondjuk egy nagyobb tévécsatorna, azért erre sok esélyük nincs. A szervezők önbizalma mindenesetre határtalan, ők már arról beszélnek, hogy ez a jövő sportja, milliárd dolláros biznisz, ami izgalmasabb, mint a Forma-1, brutálisabb mint a boksz, és látványosabb, mint a foci.

És ha jobban belegondolunk, miért is ne? A technika eljutott arra a szintre, hogy a küzdő felek nagyok és látványosak legyenek, a küzdelem brutális és kegyetlen. Talán véletlenül szeretjük annyira az óriásrobotokat filmekben? Véletlenül volt annyira népszerű anno a vérre menő gladiátorharc? A robotharcokban nyugodtan lehet “halálig” küzdeni, tetszőlegesen kegyetlennek lenni, végtagokat letépni, apró szilánkokra zúzni az ellenfelet, kielégíteni a közönség vérszomját. Hirdetők biztosan akadnának rá, az extrémsport úgyis nagyon trendi mostanában. A ketrecharc, MMA, UFC, WWF szintén - hát miért ne lenne sikeres a szabadfogású, utolsó csepp gépolajig tartó bunyó olyan harcosokkal, akik nagyon sok súlycsoporttal durvábbak, mint bármilyen humán harcművész?

Nem csak játék és mese

Mindeközben az igazi harci robotok területén egyre súlyosabb a paranoia, hogy vajon mikor alkotjuk meg az első igazi Terminátorokat. A hírek tele vannak félautomata dróncsapásokkal, Dél-Koreában nemrég rendszerbe állították a Samsung harci robotjait, amelyek infrakamerával pásztázzák az északi határt, és az operátor egyetlen beleegyező kattintására cafatokra lövik a betolakodót. Az ENSZ egy 2014-es konferenciáján javasolta, hogy globálisan tiltsák be a LARS (lethal autonomus robotics, halálos, autonóm robotok) rendszereket, amelyek emberi parancs nélkül képesek ölni. Ehhez képest hol van az, hogy két otromba bádoghuszár fogja egymást gyepálni a tévében?