A NATO titka, mit csinálnak a magyar Gripenek Litvániában

A NATO országok között van néhány, amely nem üzemeltet saját vadászgépflottát, így a légterük biztonságát más NATO-országok biztosítják. Ilyen például Luxemburg vagy Szlovénia, vagy a három balti ország, Észtország, Lettország és Litvánia. Ez utóbbi három légterére idén szeptember és jövő január között a magyar légierő Gripenjei vigyáznak (és 2014 óta Szlovénia is a mi felelősségünk). A Siauliai város légi bázisán állomásozó négy gép, a készenlét biztosításához szükséges számú vadászpilóta és nyolcvannál több ember feladata az, hogy a radarokon feltűnő azonosítatlan repülőket elfogják.

Hogy ez az egész mire jó? A balti államoknak arra, hogy ne kelljen tengernyi pénzért saját vadászgépflottát üzemeltetni, cserébe a katonaságnak legyen pénze egyéb dolgokra, például hogy a támaszpont őrségének Glock pisztolya és H&K G36-os karabélya (vagyis modern felszerelése) legyen.

A NATO-nak azért, mert így működésben lehet tartani azt a rendszert, ami az 1970-es évek óta biztosítja a szövetséges európai államok légterének biztonságát. A magyaroknak meg azért, mert sokkal több, és persze érdekesebb tapasztalathoz jutnak, mint itthon, bár a sorsnak van humorérzéke: az első, éles bevetésen elfogott gép egy An-26-os volt, egy ugyanolyan Ancsa, mint a magyar légierő teherszállítói, amivel a magyar Gripen-pilóták rendszeresen gyakorolják az elfogást.

Elfogni egy másik gépet igazából annyit jelent, hogy megpróbálnak még azelőtt a közelébe jutni a vadászgépekkel, hogy a célpont esetleg elhagyná a balti államok légterét. A magyaroknak ez két hónap alatt (a hivatalos megfogalmazás szerint) „több mint tízszer” sikerült. Az ilyen éles, úgynevezett alfa-riasztások során általában orosz felségjelű gépekkel futnak össze a magyarok.

Az éles riasztások mellett a gyakorlórepülések sem maradnak el, újra volt lehetőség például légi utántöltésre, és a magyarok a Baltikum összes kitérőrepterét is megnézték, hogy adott esetben tudják, mi a helyzet egy ezeken elvégzett leszálláskor.

A magyar csapat két hónapos időszakokban dolgozik, az újságírókat szállító An–26-oson a friss váltás is ült, pilóták, szerelők és egyéb beosztású honvédek ültek. A misszió eredményeiről itthon nem sok konkrétumot árul el az amúgy is előszeretettel titokzatoskodó Honvédelmi Minisztérium, így abban bíztunk, hogy majd a helyszínen kicsit többet tudunk meg.

Sok a riasztás, még több a kapor

Nos, a NATO-szabályoknak megfelelő információk a következők:

• Tíznél több éles riasztás volt,
• szállítógépek mellett vadászgépeket is fogtak el a pilóták,
• sajnos azt nem mondhatják meg, pontosan mit
• és azt sem, hogy az elfogott gépek közül mi jutott a magyaroknak, és mi a németeknek.

Valahol érthető, hogy a HM nem árul el minden részletet, igazából a korábban itt szolgáló, más nemzetiségű kontingensek sem túl bőbeszédűek. Jó, a németek pont a napokban tettek ki egy nagyobb adag fotót és információt azokról az orosz gépekről, amiket ők fogtak el, de ők a németek, ők nyilván máshogy értelmezik a NATO bizalmas adatokra vonatkozó előírásait.

Ha a minisztérium nem is, a pilóták azért rendkívül készségesen válaszolnak. Igen, kicsit sok a kapor a litván konyhában, de azért minden nagyon finom. Igen, nagyon jó a viszony a helyiekkel, még a helyi női kosárlabdacsapat is járt náluk fotózáson. (Hát igen, a belgák esetéből mindenki tanult.) Igen, beindul az adrenalin, ha megszólal a riasztást jelző csengő. Persze, hogy van egy kis irigykedés, ha valaki egy komolyabb orosz gépet fog el, és volt is listájuk, mit szeretnének látni, de igazából nem nagyon vezetik. Nem, a baltikum felett nem sokban különbözik az otthoni viszonyokhoz képest, az időjárás sem rosszabb, sőt, kint egyelőre megúszták a nagy ködöket, amik otthon voltak. Hogy mi hiányzik? A család, az nagyon, de amúgy semmi, jól érzik magukat, örülnek, hogy kint lehetnek és repülhetnek. Nem, nem repülnek többet, mint otthon, terv van, ahhoz kell tartani magukat. Nem, igazából nem okozott fennakadást a két baleset.

Talán Szíria miatt van kisebb forgalom

A konkrét elfogásokkal kapcsolatban azonban (nyilván felsőbb utasításra) csak kevés részletet mondanak a pilóták. Az azért kiderül, hogy az azonosításban fontos szerepet kap az események képi dokumentálása is, vagyis a látott gépeket lefotózzák és levideózzák, de hogy ezt mikor hozza nyilvánosságra a minisztérium, az már nem rajtuk múlik.

Látszik, hogy ha tehetnék, a lehető legrészletesebben mesélnék el, hogy is volt, mikor végre nem eltévedt kisrepülőkre és feledékeny utasszállítókra kellett ráhozni a frászt, hogy aztán azok pilótája kapkodva bejelentkezzen a magyar légiirányításnál. Annyit azért a pilóták is elismernek, hogy a korábbi missziókhoz képest nyugodtabb a helyzet, bár arra a kérdésre, hogy ez vajon a szíriai orosz szerepvállalás miatt van-e, diplomatikusan csak annyit válaszolnak, hogy „elment a fókusz Európáról”.

Arra a kérdésre viszont őszintén válaszolnak, hogy vajon mi értelme van ennek az egésznek, mármint hogy az oroszok vajon miért repkednek be úgy, mintha nem tudnák, hol is húzódnak az amúgy láthatatlan határok.

Az oroszokat kéne megkérdezni. De talán főleg azért, mert ők az oroszok, ez meg itt a NATO.

Miért kell rendőrködni odafent?

A magyar légierő nemcsak a Baltikumban vesz részt NATO-s légtérrendészeti feladatokban, 2014 végétől a szlovén légtérbe betévedő gépek miatt indított riasztásokra is a Gripeneket indítják el. A légtérrendészet nem feltétlenül háborús feladat (a litvániai magyar pilótákra is a békeidőben érvényes bevetési szabályok vonatkoznak, vagyis fegyverhasználatra szinte nulla esély van), tehát nem feltétlenül az a cél, hogy a magyar vadászgépek orosz bombázók hullámait verjék vissza.

A forgalmas légtérben kikapcsolt jeladóval, rádióval vagy nyilvános repülési terv nélkül kóválygó repülők veszélyeztetik a polgári légi forgalmat, vagyis azt a rengeteg másik repülőt, amelyekre olyan nyugodtan ül fel mindenki, mert olyan ritkán történik velük baleset). Hogy a jó biztonsági statisztika megmaradjon, a lehető leggyorsabban és legegyértelműbb módon kell elfogni a rendetlen repülőket – erre a hangsebesség felett repülő vadászgépek, például a Gripenek a legalkalmasabbak.

A mostani misszió 2016 első napjaiban ér véget, a következő, ha minden jól megy, 2019-ben kezdődik. Pletykaszinten felvetődött, hogy az izlandi légi rendészeti feladatokra is küldenek majd magyar gépeket – a pilóták nem tudják, mennyi valóságalapja van ennek a hírnek, de mint mondják, ők csak a parancsra várnak, és már indulnak is. Izlandon amúgy korábban a szintén Gripennel repülő csehek vigyáztak a légtérre.

Javítás: A cikk korábban tévesen állította, hogy a cseh légierő épp most teljesít szolgálatot Izlandon, valójában ez idén nyar végén volt.